Tyukod

Az a fajta szigorú ember Bereczky István, Tyukod polgármestere, aki a közösség érdekében haragszik mindazokra a személyekre, hivatalokra és törvényekre, amelyek gátolják a település fejlődését. Ő maga 29 évesen lett a község első számú vezetője, és azóta szívügyének tekinti a román határ melletti falu gyarapodását. Megyei, sőt országos rendezvényeken is tréfásan emlegette, hogy Tyukod az egyetlen olyan községe Magyarországnak, amelynek városa van… A tréfa alapja annyi, hogy 1960-ban még 600 lelkes Szalmaváros tanyatelepülés nemcsak a térképen szerepelt, hanem még önálló iskolát is működtetett. A másik két tanya, Zsírostanya és Újtelep szerényebb szerepet játszott a közösség ügyeiben.

Tyukodon született 1950. november 17-én Szabó Magdolna és Bereczky Pál földműves családjában. Felesége lánykori nevén Szász Erzsébet, könyvelő a GAMESZ-nál. Házasságukból két gyermek született. István jogász, Erika védőnő. Bereczky István büszke arra, hogy a saját erejéből emelkedett fel és jutott oda, hogy a helybeliek bizalmából évtizedek óta a legfontosabb közéleti tisztséget töltheti be. Szüleitől a munka szeretetét és becsületét örökölte, ő pedig hozzátette, amit sportolóként megtanult: a kitartás, az állhatatosság meghozza az eredményét. De csak akkor, ha a kitűzött célért keményen megdolgozik az ember. A megyei I. osztályban focizva Bereczky Istvánt Tuzséron, Záhonyban és a megye sok-sok településén ismerik, és barátként tisztelik. Rúgta a labdát még a Fradi ellen is…

Szerzett vasesztergályos szakmát, leérettségizett és politikai iskolán diplomát is átvehetett. Ezek mellett elvégezte az Államigazgatási Főiskolát is jeles diplomával. Közéleti hitvallását ma is úgy fogalmazza meg, mint az indulásnál: emberként dolgozni a köz javára. Nem véletlen, hogy az eltelt évtizedek alatt – noha kormányok jöttek-mentek – a polgármester maradt. Tehette mindezt azért, mert az őrá szavazók biztosak voltak abban, hogy ő a köz ügyeinek intézését mindennél fontosabbnak tartja. Végigélte a közélet, a tanácsrendszer, majd a politikai rendszerváltozás ezernyi változását, a kipróbálásra ajánlott új módszereket. 1979. március 16-tól tanácselnök.

Ma már úgy látja, egy 29 éves fiatal még nem elég érett egy falu vezetésére. Igaz, abban az időszakban semmiféle önállóságot nem élvezett egy település. A megye diktált, mindenben megmondták, mit kell tenni. Tyukod 1960-ban még 4060 lelket számlált, 2003-ban azonban már csupán 2230 lakost regisztrálnak. A tanyák népe kényszerűségből elvándorolt, és egész utcákat népesítettek be a tyukodiak Solymáron, Dunaharasztiban és más, Pest környéki községekben. Munkaalkalom híján, a kényszer szülte helyzettel így tudtak megbirkózni. Az „idegen” földön családot alapítottak pedig már nem jönnek haza az ősök hazájába, legfeljebb esténként, a lámpafénynél a nagyi mesét mond az unokának egy olyan világról, amely legfeljebb az emlékekben élhet tovább.

A napi gyakorlat sokkal prózaibb, hisz a határ mentén a korábbi politikai gyakorlat szerint jelentős fejlesztést nem hajtottak végre. Ma, amikor az egységesülő Európa karnyújtásnyira húzódik tőlünk, új távlatok nyílnak meg a közösségek előtt. Ám a legszebb céloknak is határt szab a realitás: amíg az autópálya legalább a megyeszékhelyig nem ér el, nincs esély egy nagyobb vállalkozás idetelepítésére. Bár épületeket lehetne találni, amelyek átalakításával kisebb cégek működhetnének.

Még ma is a konzervüzemről – mai nevén Szatmár Konzervipari Kft.-ről – ismerik Tyukod nevét a megye határain túl. A cég időszakos foglalkoztatást garantál, de legalább 400–600 nő kereshet munkahelyet. Az sem mellékes, hogy a helyi iparűzési adó, mint bevételi forrás, jól jönne Tyukodnak.  A nehézségek ellenére is igyekszik a települési önkormányzat mindent előteremteni a lakosságnak. Minden közmű rendelkezésre áll, van víz, villany, gáz, telefon, szennyvíz. Működik egy iskolai és községi közös könyvtár, amelyben 12 ezer kötet kínál tudást, kikapcsolódást az olvasóknak. Művelődési ház várja a látogatókat különböző programokkal.

A lehetőség adott – egy viszonylag szerény szinten – a megélhetéshez, ám ettől sokkal nagyobb az a gond, hogy az emberek egy része már nem is akar dolgozni. A szociális ellátórendszer, röviden szólva rossz – mondja a polgármester –, mert aki dolgozni akar, azt kizárja az ellátásból, aki pedig nem, azt részelteti a juttatásokból. Lelkiismereti kérdést csinál ebből Bereczky István, de sajnos, nem tud változtatni a helyzeten. Pedig meggyőződése, hogy annak kellene segíteni, aki tenni akar magáért és a családjáért. Ám a törvény betűje és szelleme nem mindig egyezik.

A fejlesztési elképzelések mellett a helyi közélet tisztaságára, az adott szó becsületére igyekszik a polgármester ráirányítani a figyelmet. Élenjár ebben ő és a családja, s ezt a magatartást várja el a képviselő-testülettől, az intézmények dolgozóitól és valamennyi tyukodi lakostól.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)