Dr. Szentesi György

Háziorvos,

Tyukod

A csengeri városháza mellett az idegen is pillanatok alatt megtalálja az orvosi rendelőt a nagyon gyakorlatias táblákat követve. A kistérségi orvosi ügyeletet ma Tyukod háziorvosa, dr. Szentesi György adja. Odabent egy csinos, fehér köpenyes hölgy fogad, Kiss Katalinként mutatkozik be. Elkísér az ügyeleti szobába, ahol a doktor úr vár, ekkor tudom meg, hogy a feleségéről van szó, és maga is orvos, tehát dr. Kiss Katalin. Szerencse, hogy ketten vannak, mert így nyugodtabban beszélgethetünk. Szentesi doktor szép szál, mackós mozgású, megfontolt beszédű ember. Belelapoz az egyik régebbi almanachba, amit mutatóba hoztam. Azonnal ismerősökre talál. Csengerből, Tyukodról, a környék más településeiről. Nem csoda, igen régen szolgál ezen a vidéken. De ne vágjunk a dolgok elébe!

– 1946. március 24-én születtem Tiszadadán – dől hátra egy kissé az orvosi pihenőszoba kanapéján. – Szüleim gazdálkodó emberek voltak, 25 hold területet műveltek. Arrafelé jó földek vannak, abból meg lehetett élni, és jutott a taníttatásunkra is – emlékezik. Ketten vagyunk testvérek, a bátyámmal, Lacival.

A gyermek- és serdülőkor Tiszalökön az érettségivel végződött 1964-ben. Az ifjú embert első nekifutásra felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, de az első év után az élet beiktatott az addigi nyílegyenes pályába egy-két vargabetűt. Nem kevesebb, mint hat év után tért vissza ismét az egyetemre. Közben dolgozott a mentőknél, aminek nagy hasznát vette a két év katonai szolgálat alatt, mert hamarosan a gyengélkedőn ápolhatta a bajtársakat, ami kétségkívül kellemesebb, mint bármi más a seregben.

– A mentőknél szerzett gyakorlat hasznomra vált kezdő orvosként is – ugrunk néhány évet. – A kezdő orvos ugyanis fél a betegtől. Én viszont a mentőknél már túltettem magam az ilyesmin.

A pálya Fehérgyarmaton kezdődött, a kórház belgyógyászatán. Az ott szerzett tapasztalatok után a györteleki körzet következett, amelyhez Géberjén és Fülpösdaróc is hozzátartozott.

– Az volt az igaz háziorvosi munka – enged el egy kis áttételes kritikát a mai hasonlóan elnevezett intézménnyel kapcsolatban. Az időseknek nem csak felírtam a gyógyszert, de megvettem és elvittem nekik. Ők meg kifizették. Ismertem mindenkit, szerettek, és én is szerettem az embereket. Fülpösdaróc említésekor emlékek öntenek el. Gyermekkoromban ott töltöttem a nyarakat nagyapáméknál, és ahogy gyors fejszámolást végzek, arra a megállapításra jutok, hogy akkoriban valószínűleg keresztezte egymást életutunk.

– Ismertem az öreget, jól emlékszem rá – erősít meg a doktor úr, amikor mondom a nevét. Bizonyságul hozzáteszi: masszív cukros volt.

– Valóban így volt. Most is magam előtt látom az idős embert, amint magát injekciózza, mert akkor még nem voltak olyan kiváló gyógyszerek, mint ma.

Egy kicsit elmerülünk a közös emlékekben. Neveket sorol, akikhez ma is visszajár Darócra. Igaz, hogy nem egy nagyváros édesanyám szülőhelye, de ennyi embert névről ismerni nem más, mint csoda. Csengetnek odakint, mert valaki felkereste bajával az ügyeletet. Egy pillanatra elhallgat beszélgetőtársam, és feszülten figyel. Gyereksírás hallatszik. Erőteljes, tiltakozó.

– Meg van fázva, mostanában sokan jönnek ilyen panasszal. A feleségem ellátja – nyugszik meg. – A györteleki évek akkor értek véget, amikor 1990-ben megkeresett az akkori tyukodi polgármester – lép egyet élete új korszakára.

– Szerettem a régit is, de hát öt helyen rendeltem… Sok volt. Elfogadtam a meghívást, és nem bántam meg. Itt is hamar felépítettük az életünket. A mai kistérségi rendszerben más a munka, mint régebben, de elmondhatom, hogy jobbak a körülmények, korszerűbbek a lehetőségek. Ha most megszólal a telefon, hogy menni kell, kinn áll az autó, benne sofőr, aztán egy ápolónő is segít. Amióta pedig az EU-rend szerint ügyelünk, vége van a végeláthatatlan ügyeleteknek. A mai is eléggé igénybe veszi az embert, de mégis egészen más.

Kintről léptek hallatszanak, elviszik a megszeppent kisgyereket. Idebent egy kis csend, majd a családjáról kezd beszélni dr. Szentesi György.

– Három lányom van. Tudja, minálunk csak lányok vannak. A bátyámnak kettő, nekem három – ismétli meg a számot. – Nevet egy rövidet, mintha magyarázattal tartozna, aztán szeretettel a hangjában folytatja.

– Dóra az első házasságomból származik, Miskolcon végzett, és Debrecenben tanít. Viktória Kamilla negyedéves fogorvos hallgató, Nóra Zsuzsanna pedig pszichológusnak tanul. Mindketten Debrecenben.

A Szentesi-Kiss házaspár ennek megfelelően gyakori vendég a Hajdúság fővárosában. Annál is inkább, mivel a feleség idős szülei is ott laknak. A kilencvenéves após valamikor a postaigazgatóság helyettes vezetője volt.

– Amikor se itthon nem rendelek, se Debrecenbe nem megyek, Hollóházára utazok – árulja el végül hobbiját a doktor úr. Van ott egy kis házam. Lenyírom a füvet, kitakarítok, kiszellőztetek. Nem csak az épületet, de a fejemet is – nevet egyet a hirtelen termett poénon.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése