Csengersima

A magyar–román határ menti kistelepülés, Csengersima főutcáján haladunk. Balra hatalmas, egészen új épület hívja fel magára a figyelmet. A nemzeti színű zászlót látva sejteni lehet, állami intézményről van szó. A feltevés bizonyosságot nyer, amikor közelebb érve feltűnik a községháza felirat. Még néhány méter, s elérjük a régi polgármesteri hivatal épületét. Itt jobbra fordulva már csak pár lépés, s a hatalmas fákkal borított udvaron megtaláljuk a település egyik legfontosabb épületét, az orvosi rendelőt. A szomszédos szolgálati lakásban már megkezdődött a nyári festés, hamarosan az orvosi rendelő is sorra kerül.

Erről már dr. Balla Ferenc háziorvos tájékoztat, aki fehér köpenyben siet fogadásomra. Még reggel nyolc óra sincs, de a váróteremben már összegyűltek a páciensek. Balla doktor elnézést kér, és folytatja a rendelést. Most nincs idő beszélgetni, tíz órakor már Komlódtótfaluban várják a páciensek. A vizsgálatra várakozók között helyet keresek, és egy újságot, ne teljen haszontalanul a várakozás. A helybeliek azonban jobb időtöltést ajánlanak. Beszédbe elegyedünk, a téma adott: betegség, egészség, és persze a doktor úr.

– Jóravaló ember a mi orvosunk, mindig van egy-két jó szava a beteghez. A gyermekekkel is szót ért. Az egyik rokon gyerekhez hívtuk a múlt hónapban, mert belázasodott. Az injekció előtt leült a kisfiúval szemben, beszélgettek, nem is sírt a gyermek – meséli a mellettem ülő fekete ruhás néni.

A többiek helyeslően bólogatnak, majd elmondanak még néhány történetet. Lassan kiürül a váró, Balla doktor a rendelőbe invitál. Van még néhány perc, hogy megmutassa a helyiséget, és az itt használatos eszközöket. Szavait hallgatva tudatosul bennem, milyen nagy felkészültséget igényel munkája, a kisebb műtétektől az egyszerű influenzáig minden eset előfordulására számíthat.

– A háziorvosi szakvizsgára kellett a legtöbbet készülnöm – árulja el az egyébként sebészi és baleseti sebészi szakvizsgával is rendelkező orvos.

Autóba ülünk és elindulunk Komlódtótfalu felé, ahol ugyancsak Balla doktor rendel.

– Szamosbecs és Szamostatárfalva is hozzám tartozik, illetve a csengeri központi ügyeleten teljesítek készenléti szolgálatot, időnként pedig helyettesítést vállalok a szomszédos településeken. Így van ez már öt éve, mióta Csengersimára kerültem – avat be munkájába.

Balla doktor mintegy ezernyolcszáz beteg bizalmát élvezi. A gyógyítás mellett nagy hangsúlyt fektet az egészségmegőrző munkára is. Felvilágosító előadásokkal, tanácsadással vigyázza a határ menti falvak lakóinak egészségét. Megérkezünk Tótfaluba, arra a településre, amelynek a lakossága a tizedét sem éri el az ezerkilencszázhetvenes árvíz előttinek. A betegek már várják a doktor urat, aki a rendelés befejeztével az árvíz után majdnem lakatlanná vált Nagygécre invitál. A jobbára már csak mezőgazdasági kertekből álló, egykor önálló falu főutcáján sétálva a múltat idézzük.

– Kisvárdán születtem ezerkilencszázötvennyolcban, azonban Dombrádon nőttem fel. Ott végeztem az általános iskolát, majd a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban szereztem érettségit. A középiskolai biológia tanárom, Szendrei tanár úr kedveltette meg velem a tantárgyat, amely később a pályaválasztást is meghatározta. A Debreceni Orvostudományi Egyetem hallgatója lettem. Két dolog érdekelt akkoriban különösen, a műtétes szakmák és a futball. Az egyetem NB II-es csapatában játszottam, és megragadtam minden alkalmat, amely az orvostudomány eme ágához vitt közelebb. A diplomát ezerkilencszáznyolcvannégyben szereztem meg, majd két évig a fehérgyarmati kórház sebészetén dolgoztam. Az egyetemi évek alatt megnősültem, házasságomból három gyerek született, Zita, Felicia és Kristóf.

Ezerkilencszáznyolcvanhatban kerültem a mátészalkai kórház sebészeti osztályára, ahol tíz évet töltöttem. Ez idő alatt szereztem meg a sebészi és baleseti sebészi szakvizsgát. Családi okok miatt (válás) egy időre szakítottam a gyógyítással, s a debreceni Biogal Gyógyszergyár orvoslátogatója lettem, másfél év után azonban nem tudtam nemet mondani egy akkor kínálkozó háziorvosi állásra. Így kerültem Jászladányba. Ezerkilencszázkilencvenhét őszén hívtak Csengersimába, örömmel mondtam igent az évek során várossá vált szülőfalumhoz közelebbi település invitálására.

Időközben alakult új kapcsolatából egy gyermek született, Vanessza Vivien, aki most kétéves. Az egészséges életre nevelést szem előtt tartó orvos jó példával jár páciensei előtt. Rendszeresen sportol, nevezetesen futballozik és teniszezik, de hobbijához tartozik a nemzetközi labdarúgó-mérkőzések figyelemmel kísérése televízión keresztül, és az utazás, kirándulás. Közeledik a délutáni rendelés ideje, búcsút veszünk. A határszél orvosa Szamosbecs felé veszi az irányt…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)