Juhos Gyuláné

Kereskedő

Csengersima

Bertuska boltja − ez is lehetne a felirat a cégtáblán. A kis üzlet a község “stratégiailag fontos” pontján, egy útkereszteződésben várja a vásárlókat. Szivárvány a neve, utalva ezzel arra, hogy egy ilyen üzletben mindent tart a tulajdonos, amire a vásárlók igényt tartanak. A belépő egy nagyon célszerűen berendezett helyiségben találja magát. Klíma hűsít a rekkenő nyárban. Tisztaság, rend, meghitt légkör fogad és a tulajdonos szolgálatkész mosolya.

− Nagy Berta a leánykori nevem − magyarázza, amikor én is Bertuskának szólítom, ahogy a vevői. Elmegy az ősz úr, akivel aprólékosan megbeszélik, mi is kell egy jó babgulyáshoz. Mondja-mondja a vevő, aztán megtudja mi az, amit elfelejtett volna, ha Bertuska nem rakja elé.

− Nem boltosnak, hanem postásnak készültem én − idézi fel a régebbi időket. − Csengerben születtem 1959-ben. Édesanyám az itteni postán volt fiókvezető, így az általános után magam is ezt a pályát céloztam meg.

A fiatal lány Mátészalkán érettségizett az Esze Tamás Gimnázium levelező tagozatán, de időközben Debrecenben, a Postaforgalmi Szakközépiskolában segédtiszti tanfolyamot végzett. A mama még hat elemivel vezette 25 esztendeig a csengersimai postát, a lányának már sokkal több ismeret volt szükséges.

− Tizenhat évet töltöttem a postán − emlékezik vissza. − Közben ‘78 június 17-én férjhez mentem. A férjem Pesten villamossági szerelő szakközépiskolában tanult. Amikor hazajött a csengeri cipőgyárban lett a tmk munkatársa, majd a tsz-ben karbantartóként dolgozott. Ezt követően Csengersimában a telefonkábelt fektető cégnél helyezkedett el.

Bertuska 22 éve özvegyasszony. Most is könnybe lábad a szeme, amikor elmeséli, hogyan támadta meg a végzetes kór a férjét, éppen akkor, amikor életük más szempontból is kritikus szakaszában volt.

− Összeomlott minden, két és fél évig küzdöttünk − törölgeti meg a szemét.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy akkor már állt az a ház, amelyikből bolt lett, amelyikben beszélgetünk. A postáról ugyanis eljött Bertuska, és itt nyitott üzletet. Akkoriban hatalmas volt a pénzforgalom a közeli határállomás ugyancsak megnövekedett forgalma miatt. Engedélyezték ugyan egy munkatárs betanítását, és felvételét, de vele együtt sem bírták. Amikor később szóba került, hogy visszamehetne a postára dolgozni, arra gondolt, annak, aki most ott van, talán el kellene mennie. Nemet mondott…

A Szivárvány ‘94 októberében nyitott, a férje karácsonykor lázasodott be először… A kereskedelemhez újabb iskolát kellett elvégeznie, és a zaklatott idők ellenére ezt az akadályt is sikerrel vette. A nyíregyházi Sipkay Szakközépiskola csengeri kihelyezett oktatásán szerezte meg a szükséges végzettséget.

− Én azóta szabadságon nem voltam − nincs keserűség a hangjában, amikor kérem, hasonlítsa össze a korábbi munkahelyével a mostanit. − Amíg édesanyám élt besegített, ha mégis el kellett menni valahová. Később már a lányom is. Övé a Malibu presszó, itt visszább, mutat maga mögé büszkén.

A pénztárgép mellett az ablakban családi fényképalbumot nézegethetnek a vevők. Nézegetik is, mert itt nagyon családias a légkör, és nem csak azért, mert mindenki ismeri Bertuskát, és ő viszont. A gyermekei és unokái − képeken legalábbis − napközben is vele vannak. Noémi lánya ‘79-ben született. Az ő fia, Tamás 21 éves, a lánya, Adrienn 12. Attila 83-as, az ő fia Ádám, 11, a lánya Karina 6 éves.

Büszkén mutat egy-egy fotóra, aztán arról beszél, miként került közelebb a kereskedelemhez.

−  Mindenki segített, úgy rázódtam bele − mosolyog kedvesen. − Valahogy kialakult. A vásárlónak mindent meg kell kapnia, amire szüksége van, és hogy mire, azt nekem kell számon tartani − foglalja össze az egyáltalán nem bonyolult filozófiáját. Bármennyire egyszerűnek is hangzik, azt csak Bertuska tudná megmondani mennyi erőfeszítésébe kerül megvalósítani.

− Megteremtettem magamnak a kis világomat, ez segített át a tragédiákon, a veszteségeken − pillant a messzeségbe az ablakon keresztül. Aztán ismét végigfut a tekintetet a mosolygós unoka képeken. − A családom mindig mellettem volt, és ma is mellettem van. Amikor leteszem a telefont, ismét a fülembe csengenek a szavak. “szeretlek Nagyi”. A többi rokon, az unokatestvéreim a Dunántúlon erőt adnak. Nagyon sokat jelent, hogy számíthatok rájuk. És ez fordítva is igaz. Én is ott vagyok velük, amikor érzem, hogy szükségük van rám.

A Szivárvány “vonzáskörzete” az egész falura kiterjed. Van más bolt és van nagyobb kereskedelmi egység is. Az idők során kialakult azoknak az embereknek a köre, akik itt “családtagnak” számítanak, akkor is, ha valójában nem rokonok. Ennek a közösségnek a szíve Bertuska, aki igyekszik mindenkinek a kedvére lenni. A jutalma egy vásárló félmondata búcsúzáskor: “köszönöm, hogy vagy nekünk!”

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése