Juhos Gyuláné

Kereskedő

Csengersima

Bertuska boltja − ez is lehetne a felirat a cégtáblán. A kis üzlet a község “stratégiailag fontos” pontján, egy útkereszteződésben várja a vásárlókat. Szivárvány a neve, utalva ezzel arra, hogy egy ilyen üzletben mindent tart a tulajdonos, amire a vásárlók igényt tartanak. A belépő egy nagyon célszerűen berendezett helyiségben találja magát. Klíma hűsít a rekkenő nyárban. Tisztaság, rend, meghitt légkör fogad és a tulajdonos szolgálatkész mosolya.

− Nagy Berta a leánykori nevem − magyarázza, amikor én is Bertuskának szólítom, ahogy a vevői. Elmegy az ősz úr, akivel aprólékosan megbeszélik, mi is kell egy jó babgulyáshoz. Mondja-mondja a vevő, aztán megtudja mi az, amit elfelejtett volna, ha Bertuska nem rakja elé.

− Nem boltosnak, hanem postásnak készültem én − idézi fel a régebbi időket. − Csengerben születtem 1959-ben. Édesanyám az itteni postán volt fiókvezető, így az általános után magam is ezt a pályát céloztam meg.

A fiatal lány Mátészalkán érettségizett az Esze Tamás Gimnázium levelező tagozatán, de időközben Debrecenben, a Postaforgalmi Szakközépiskolában segédtiszti tanfolyamot végzett. A mama még hat elemivel vezette 25 esztendeig a csengersimai postát, a lányának már sokkal több ismeret volt szükséges.

− Tizenhat évet töltöttem a postán − emlékezik vissza. − Közben ‘78 június 17-én férjhez mentem. A férjem Pesten villamossági szerelő szakközépiskolában tanult. Amikor hazajött a csengeri cipőgyárban lett a tmk munkatársa, majd a tsz-ben karbantartóként dolgozott. Ezt követően Csengersimában a telefonkábelt fektető cégnél helyezkedett el.

Bertuska 22 éve özvegyasszony. Most is könnybe lábad a szeme, amikor elmeséli, hogyan támadta meg a végzetes kór a férjét, éppen akkor, amikor életük más szempontból is kritikus szakaszában volt.

− Összeomlott minden, két és fél évig küzdöttünk − törölgeti meg a szemét.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy akkor már állt az a ház, amelyikből bolt lett, amelyikben beszélgetünk. A postáról ugyanis eljött Bertuska, és itt nyitott üzletet. Akkoriban hatalmas volt a pénzforgalom a közeli határállomás ugyancsak megnövekedett forgalma miatt. Engedélyezték ugyan egy munkatárs betanítását, és felvételét, de vele együtt sem bírták. Amikor később szóba került, hogy visszamehetne a postára dolgozni, arra gondolt, annak, aki most ott van, talán el kellene mennie. Nemet mondott…

A Szivárvány ‘94 októberében nyitott, a férje karácsonykor lázasodott be először… A kereskedelemhez újabb iskolát kellett elvégeznie, és a zaklatott idők ellenére ezt az akadályt is sikerrel vette. A nyíregyházi Sipkay Szakközépiskola csengeri kihelyezett oktatásán szerezte meg a szükséges végzettséget.

− Én azóta szabadságon nem voltam − nincs keserűség a hangjában, amikor kérem, hasonlítsa össze a korábbi munkahelyével a mostanit. − Amíg édesanyám élt besegített, ha mégis el kellett menni valahová. Később már a lányom is. Övé a Malibu presszó, itt visszább, mutat maga mögé büszkén.

A pénztárgép mellett az ablakban családi fényképalbumot nézegethetnek a vevők. Nézegetik is, mert itt nagyon családias a légkör, és nem csak azért, mert mindenki ismeri Bertuskát, és ő viszont. A gyermekei és unokái − képeken legalábbis − napközben is vele vannak. Noémi lánya ‘79-ben született. Az ő fia, Tamás 21 éves, a lánya, Adrienn 12. Attila 83-as, az ő fia Ádám, 11, a lánya Karina 6 éves.

Büszkén mutat egy-egy fotóra, aztán arról beszél, miként került közelebb a kereskedelemhez.

− Mindenki segített, úgy rázódtam bele − mosolyog kedvesen. − Valahogy kialakult. A vásárlónak mindent meg kell kapnia, amire szüksége van, és hogy mire, azt nekem kell számon tartani − foglalja össze az egyáltalán nem bonyolult filozófiáját. Bármennyire egyszerűnek is hangzik, azt csak Bertuska tudná megmondani mennyi erőfeszítésébe kerül megvalósítani.

− Megteremtettem magamnak a kis világomat, ez segített át a tragédiákon, a veszteségeken − pillant a messzeségbe az ablakon keresztül. Aztán ismét végigfut a tekintetet a mosolygós unoka képeken. − A családom mindig mellettem volt, és ma is mellettem van. Amikor leteszem a telefont, ismét a fülembe csengenek a szavak. “szeretlek Nagyi”. A többi rokon, az unokatestvéreim a Dunántúlon erőt adnak. Nagyon sokat jelent, hogy számíthatok rájuk. És ez fordítva is igaz. Én is ott vagyok velük, amikor érzem, hogy szükségük van rám.

A Szivárvány “vonzáskörzete” az egész falura kiterjed. Van más bolt és van nagyobb kereskedelmi egység is. Az idők során kialakult azoknak az embereknek a köre, akik itt “családtagnak” számítanak, akkor is, ha valójában nem rokonok. Ennek a közösségnek a szíve Bertuska, aki igyekszik mindenkinek a kedvére lenni. A jutalma egy vásárló félmondata búcsúzáskor: “köszönöm, hogy vagy nekünk!”

Szerző: Ésik Sándor 2018. 08. 21.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Kislőrincz József

Bélbász-Szücs Andrea

Dr. Balla Ferenc

Magyari Ferenc

Költő Zoltán

Kovács Balázs

Dr. Bányász Attila

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!