Mitró Károly

Tanár,

Tyukod

Nagy erőfeszítésembe kerül, hogy vendéglátómra figyeljek. A szoba, ahol leültet, százfelé vonzza az először itt járó vendég tekintetét. Míves faburkolat övezi a falakat nagyjából derékmagasságig, onnan ugyanebből az anyagból oszlopok vezetik a szemet a mennyezet alatti párkányig. Most hogy már utánavagyok a látogatásnak, nyugodtan mondhatom, lesz még ennek a látványnak szerepe abban, hogy Mitró Gábor arcképe ezekből a sorokból kikerekedjen.

Míg az én tekintetem kalandozik, ő is szemügyre vesz engem. Találgatjuk, ki lehet az idősebb. Meglep, hogy ezzel a külsővel ötvenhét tavaszt tudhat maga mögött. Mondom is neki, hogy ilyen sűrű hajjal könnyű fiatalosnak látszani. A bók sebet tép fel, már bánom, hogy kimondtam.

– Volt ez majdnem kopasz is a kemoterápia után – borzol bele az alig őszülő tincsekbe. Bénultan hallgatok, de örömmel látom, hogy a mosoly egy milliméterrel sem lett kisebb. – 2005-ben támadott meg az alattomos kór, de kemény két és fél éves harc után ma már természetesnek veszem, mint az életben: mindenért küzdeni kell, meg kell küzdenem akár az életben maradásért is. Megtanultam küzdelmeim során, az egyén feladata megszerezni a hitet, a támogatókat és azt a belső erőt, ami esélyt adhat. A mosoly már biztató jel lehet. A tyukodi általános iskola testnevelés–földrajz tanára megtapogatja a pulóver alatt a hasát, és még hozzáteszi:  – a hasizmaim már nem olyanok, mint a műtét előtt, de hát… Tudja, a legfontosabb tényező a családom szeretete és segítsége volt, na és az, hogy azóta még fontosabbak vagyunk egymásnak.

Ejtjük ezt a fonalat, arra kérem, beszéljen a pálya kezdeteiről.

– Nyíregyházára, a Kossuthba jártam, ’69-ben érettségiztem. Nyolcszáz fiú, hat első osztály, óriási sportélet. Hetek alatt felmérték, kiből lehet valami. Harcsa Zoltán testnevelő tanárral hozott össze a sors, aki két hónap múlva már a Spartacus ifiben játszatott. Kéziztem is, az ott szerzett reakciógyorsaság, azonnali döntéshozó képesség nagyon jól jött a fociban.

A középiskolai évekről többet lehetne írni, mint ez a teljes portré, nem hagyhatjuk ki viszont a Bessenyei Kollégiumot, amelyre Mitró Károly azért emlékezik hálás szívvel, mert, mint mondja ott nem csak lakott az emberfia, de nevelték, ami ma is nagyon elkelne. A frissen érettségizett fiatalember természetesen a Testnevelési Főiskolára jelentkezett Budapestre. Az utolsó gimnáziumi évben már a Szpari felnőttcsapatában játszott, mégsem sikerült a felvételi. A nyíregyházi tanárképző főiskola testnevelés–földrajz szaka viszont tárt karokkal várta, és újabb gyönyörű évekkel. Frisnyák, Kormány, Kuknyó… sorolja tanárpéldaképeit. Utóbbitól csillagászatból szerzett nagyon jó jegyet, még a tételre is emlékszik: az égitestek konstellációja. Kuknyó tanár úr egy nagyon gyakorlatias útravalóval is ellátta: a pedagógus kiszolgáltatott, mert csak ahhoz ért, amit tanult.

– Nem szabad kiszolgáltatottá válni – mondja Mitró Károly –, ez a veszély elsősorban azokat fenyegeti, akik nem képzik magukat, nem naprakészek, akik mellett elmegy az idő.

Elővesz két piros spirálfüzetet.

– Nézze meg az edzői alapelveimet! – üti fel találomra. Katonás rendben rajzolt jelek, színes figurák sorakoznak, belőlük derül ki, miként zajlanak a foglalkozások. Piramisba formálva épülnek egymásra a folyamatok, maguk az alapelvek pedig jelentőségüknek megfelelően kiemelt betűkkel: „alaposság, tudatosság, szorgalom, harmonikus munkakapcsolat, következetesség”.

– … És csodálkozunk, ha a dolgaink nem állnak pontosan össze – emeli meg indulatosan a hangját, amikor szóvá teszem, hogy így rendszerbe foglalva nem sokan tervezik meg a pedagógusi munkát. A kézzel írt lapok oldalképe grafikailag is esztétikus benyomást kelt. Aztán ismét felnézek a már említett famunkákra. – Azokat is én csináltam, – vált témát, mert már feltűnő, mennyire elmerülök bennük. Felugrik, előkap egy másik füzetet, és elém rakja a terveit. – Én terveztem, vettem egy körfűrészt, én fűrészeltem, a feleségemmel függőztük, vízmértékeztük.

– Így volt bizony – teszi hozzá a neje, Marika (Szabó Mária), aki maga is az iskolában tanít, magyar–orosz szakos. Nem ülünk le, tovább sorolja, mi minden (tulajdonképpen majdnem minden) került ki a keze alól. Megállunk a gyerekek képei alatt. Zsuzsa 34 éves, az ELTE elvégzése után nemzetközi karriert futott be. Karcsi egy évvel fiatalabb, Debrecenben szerzett diplomát, egy pesti magazinnál marketinges. – Nagyon fiatalok voltunk, amikor születtek, szinte velük nőttünk fel – idézi a régmúltat. Egy másik kép Oxfordból, egy sereg diák között Zsuzsa.

Amíg lefényképezem őket a képek alatt, hallok még egy bölcs dolgot. Szinten kell magunkat tartani azért is, hogy ezeknek a gyerekeknek szellemi partnerei maradjunk. Nem volna Mitró Károly, ha nem kodifikálná az idevonatkozó bölcsességet: „életösztön, (ez tartott Tyukodon), értelem, egészség, szeretet, szerencse”.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése