Mitró Károly

Tanár,

Tyukod

Nagy erőfeszítésembe kerül, hogy vendéglátómra figyeljek. A szoba, ahol leültet, százfelé vonzza az először itt járó vendég tekintetét. Míves faburkolat övezi a falakat nagyjából derékmagasságig, onnan ugyanebből az anyagból oszlopok vezetik a szemet a mennyezet alatti párkányig. Most hogy már utánavagyok a látogatásnak, nyugodtan mondhatom, lesz még ennek a látványnak szerepe abban, hogy Mitró Gábor arcképe ezekből a sorokból kikerekedjen.

Míg az én tekintetem kalandozik, ő is szemügyre vesz engem. Találgatjuk, ki lehet az idősebb. Meglep, hogy ezzel a külsővel ötvenhét tavaszt tudhat maga mögött. Mondom is neki, hogy ilyen sűrű hajjal könnyű fiatalosnak látszani. A bók sebet tép fel, már bánom, hogy kimondtam.

– Volt ez majdnem kopasz is a kemoterápia után – borzol bele az alig őszülő tincsekbe. Bénultan hallgatok, de örömmel látom, hogy a mosoly egy milliméterrel sem lett kisebb. – 2005-ben támadott meg az alattomos kór, de kemény két és fél éves harc után ma már természetesnek veszem, mint az életben: mindenért küzdeni kell, meg kell küzdenem akár az életben maradásért is. Megtanultam küzdelmeim során, az egyén feladata megszerezni a hitet, a támogatókat és azt a belső erőt, ami esélyt adhat. A mosoly már biztató jel lehet. A tyukodi általános iskola testnevelés–földrajz tanára megtapogatja a pulóver alatt a hasát, és még hozzáteszi:  – a hasizmaim már nem olyanok, mint a műtét előtt, de hát… Tudja, a legfontosabb tényező a családom szeretete és segítsége volt, na és az, hogy azóta még fontosabbak vagyunk egymásnak.

Ejtjük ezt a fonalat, arra kérem, beszéljen a pálya kezdeteiről.

– Nyíregyházára, a Kossuthba jártam, ’69-ben érettségiztem. Nyolcszáz fiú, hat első osztály, óriási sportélet. Hetek alatt felmérték, kiből lehet valami. Harcsa Zoltán testnevelő tanárral hozott össze a sors, aki két hónap múlva már a Spartacus ifiben játszatott. Kéziztem is, az ott szerzett reakciógyorsaság, azonnali döntéshozó képesség nagyon jól jött a fociban.

A középiskolai évekről többet lehetne írni, mint ez a teljes portré, nem hagyhatjuk ki viszont a Bessenyei Kollégiumot, amelyre Mitró Károly azért emlékezik hálás szívvel, mert, mint mondja ott nem csak lakott az emberfia, de nevelték, ami ma is nagyon elkelne. A frissen érettségizett fiatalember természetesen a Testnevelési Főiskolára jelentkezett Budapestre. Az utolsó gimnáziumi évben már a Szpari felnőttcsapatában játszott, mégsem sikerült a felvételi. A nyíregyházi tanárképző főiskola testnevelés–földrajz szaka viszont tárt karokkal várta, és újabb gyönyörű évekkel. Frisnyák, Kormány, Kuknyó… sorolja tanárpéldaképeit. Utóbbitól csillagászatból szerzett nagyon jó jegyet, még a tételre is emlékszik: az égitestek konstellációja. Kuknyó tanár úr egy nagyon gyakorlatias útravalóval is ellátta: a pedagógus kiszolgáltatott, mert csak ahhoz ért, amit tanult.

– Nem szabad kiszolgáltatottá válni – mondja Mitró Károly –, ez a veszély elsősorban azokat fenyegeti, akik nem képzik magukat, nem naprakészek, akik mellett elmegy az idő.

Elővesz két piros spirálfüzetet.

– Nézze meg az edzői alapelveimet! – üti fel találomra. Katonás rendben rajzolt jelek, színes figurák sorakoznak, belőlük derül ki, miként zajlanak a foglalkozások. Piramisba formálva épülnek egymásra a folyamatok, maguk az alapelvek pedig jelentőségüknek megfelelően kiemelt betűkkel: „alaposság, tudatosság, szorgalom, harmonikus munkakapcsolat, következetesség”.

– … És csodálkozunk, ha a dolgaink nem állnak pontosan össze – emeli meg indulatosan a hangját, amikor szóvá teszem, hogy így rendszerbe foglalva nem sokan tervezik meg a pedagógusi munkát. A kézzel írt lapok oldalképe grafikailag is esztétikus benyomást kelt. Aztán ismét felnézek a már említett famunkákra. – Azokat is én csináltam, – vált témát, mert már feltűnő, mennyire elmerülök bennük. Felugrik, előkap egy másik füzetet, és elém rakja a terveit. – Én terveztem, vettem egy körfűrészt, én fűrészeltem, a feleségemmel függőztük, vízmértékeztük.

– Így volt bizony – teszi hozzá a neje, Marika (Szabó Mária), aki maga is az iskolában tanít, magyar–orosz szakos. Nem ülünk le, tovább sorolja, mi minden (tulajdonképpen majdnem minden) került ki a keze alól. Megállunk a gyerekek képei alatt. Zsuzsa 34 éves, az ELTE elvégzése után nemzetközi karriert futott be. Karcsi egy évvel fiatalabb, Debrecenben szerzett diplomát, egy pesti magazinnál marketinges. – Nagyon fiatalok voltunk, amikor születtek, szinte velük nőttünk fel – idézi a régmúltat. Egy másik kép Oxfordból, egy sereg diák között Zsuzsa.

Amíg lefényképezem őket a képek alatt, hallok még egy bölcs dolgot. Szinten kell magunkat tartani azért is, hogy ezeknek a gyerekeknek szellemi partnerei maradjunk. Nem volna Mitró Károly, ha nem kodifikálná az idevonatkozó bölcsességet: „életösztön, (ez tartott Tyukodon), értelem, egészség, szeretet, szerencse”.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése