Porcsalma

Őszinte, nyílt demokráciát igyekszik megvalósítani a hétköznapokban Csehi Kálmánné, Porcsalma polgármestere. Mint mondja, őszinteséget kap cserébe, s ez jól eső érzés számára. A 2002-es önkormányzati választáson kapta meg a helybeliek szavazatának nagyobbik hányadát és az eltelt egy esztendőnek már megmutatkoznak az eredményei. Bár az is igaz, Csehinét nem kellett bemutatni a porcsalmaiaknak, hisz az egész családjának az élete nyitott könyv a választók előtt. Megbíztak benne, s ez a bizalom most kamatozik látható és érzékelhető dolgokban egyaránt.

Csehi Kálmánné, született Vasas Ildikó, 1956. február 2-án Csengerben látta meg a napvilágot. Édesanyja Halász Ilona Ibolya, édesapja, Vasas Sándor, 1 évig vb-titkár, majd termelőszövetkezeti elnök a településen. Ildikó a szó szoros értelmében itt nőtt fel a mai polgármesteri hivatalban. Édesanyja is a tanács vb-titkárként tevékenykedett több mint 30 éven át. A cseperedő fiatal lány szinte nem is látott másfajta érvényesülési lehetőséget, mint a helyi közigazgatás. Nem véletlen, hogy az 1974-ben Csengerben letett érettségi után tanácsigazgatási gyakornokként helyezkedett el Porcsalmán. Elkezdte a tanácsakadémiát, majd levelezőn az Államigazgatási Főiskoláról hozott oklevelet. Azonnal kinevezték a Tyukodi Nagyközségi Közös Tanács igazgatási csoportvezetőjének. Öt év múltán hazahívták Porcsalmára vb-titkárnak, majd jegyzőnek, egy éve pedig a lakosság bizalmából ő tölti be a legmagasabb helyi közéleti tisztséget.

A családi légkör, az indíttatás szinte eleve meghatározta a pályámat – fogalmaz Csehi Kálmánné. – Ebben a légkörben nőttem fel, éreztem, hogy fontos és megtisztelő dolog, ha segíthetek az emberek problémáinak megoldásában. A szüleimtől is ezt láttam, és később a saját családomban is ezt a gondolkodásmódot igyekeztem alapértékként meghonosítani. Ebben a férjem, Csehi Kálmán, aki falugazdász messzemenően a partnerem. Gyerekeinket, Rolandot és Kálmánt, szintén felelősséget érző és vállaló embereknek neveltük. Roland jogász lett, tetszik neki a közigazgatás és talán egyszer ő lesz a harmadik generációs porcsalmai közigazgatási szakember. Kálmán negyedéves közgazdászhallgató.

A 2900 lelket számláló Porcsalma lakosságának igen tekintélyes hányada, mintegy 30 százaléka küzd a munkanélküliség rémével. Messze a megyei átlag felett kénytelenek hiányolni a munkahelyi biztonságot a helybeliek. Így a legtöbben segélyből, szociális ellátásból és alkalmi munkákból élnek. Sajnos, remény sincs valamilyen komolyabb munkahely idetelepítésére. A vállalkozók centiznek a térképen, és az autópálya hiánya, a főutak távolsága miatt szinte megközelíthetetlennek ítélik a nagyközséget.

Pedig volna szabad munkaerő, a polgármester asszony becslése szerint legalább százan azonnal vállalhatnának munkát. Az persze más lapra tartozik, hogy sokuk már „leszokott” a munkáról, hisz a szociális ellátás és a feketemunka, vagy fogalmazzunk szelídebben, alkalmi munka révén biztosíthatják a megélhetést a családjuknak. Az országhatár közelsége egyúttal fejlesztést sürgethet vagy tarthat vissza, van példa mindkettőre.

Szép tervek születtek a település fejlesztésére. Igaz, egy részük még papíron várja a jóváhagyást és a megvalósításhoz szükséges pénzt, de jelzi a helyi vezetés törekvését a jobbítás szándéka. Elkészült például a kerékpárút kétharmada, százszázalékos a szilárd burkolat. Kiépült a kábeltelevíziós hálózatot, igaz, saját műsort még nem készítenek helyi kollégák, de már megvan a terv erre is. A legnagyobb beruházás náluk is a szennyvízhálózat volt, amit már elkészítettek. Teljes infrastruktúrahálózattal rendelkeznek. Cél: a települési összkép vonzóvá tétele, ezen keresztül a gazdaság innovációjának az elősegítése. Terveznek egy arborétumot, egy játszóteret és át akarják építeni a nagyközség központját. Az összképi terv megvalósítása során a centrumot kiszélesítenék és szinte kisvárosias megjelenése lenne Porcsalmának.

A helybelieket érdeklik a közügyek. A pártok általában a választások előtt aktívabbak, a dolgos hétköznapokon az emberek jobbára a munkájukra koncentrálnak.

De a közmeghallgatásra igen sokan elmentek és ezt kimondottan előremutatóak ítéli meg Csehi Kálmánné. Ugyancsak örömmel fogadták 2002 karácsonya előtt a helyi képviselők látogatását: a polgármester és az önkormányzati képviselők minden családnak 2500 forintos ajándékutalványt vittek el, ráadásul személyesen. Így megnyíltak az emberek, szóba kerültek olyan kérdések is, amelyekkel valószínűleg nem zavarták volna a polgármesteri hivatal ügyintézőit. A polgármesternek viszont a jól előkészített döntésekhez és a sikeres helyi politizáláshoz múlhatatlanul fontos ismerni az emberek gondolkodását, szándékait. S egyúttal felmérni azt is, hogy a kérések, igények megfogalmazása mellett ki mennyit tesz hozzá a célok valóra váltásához. Csehiné úgy tapasztalja, a helybeliek partnerek a közös kérdések megoldásában.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)