Czibere Károly

A Református Szeretetszolgálat főigazgatója,

Budapest

Áldás, békesség! – köszöntenek a munkatársai az előszobájában. Ő maga telefonál, hangja kiszűrődik irodájából. Puritán egyszerűséggel berendezett helyiség – állapítom meg, amint szívélyes gesztusokkal betessékel, és hellyel kínál.

– Igen, porcsalmai vagyok, mégpedig sokadíziglen – csillan meg büszkén a szeme, amikor közös ismerősök neveit soroljuk egymásnak. A fővárosban, a Hungária körút sarkán lévő patinás épületből pillanatok alatt messze fut beszélgetésünk fonala. – Már nagyszüleim is ott gazdálkodtak, édesapám autószerelő volt a tsz-ben, édesanyám pedig könyvelő a ktsz-ben. Van egy öcsém, ő is itt van már Pesten.

Egy kicsit időzünk az ijesztő mértékű elvándorlásnál, amely szülőföldünket sújtja, ám karrierje állomásait érintve belátható, hogy az ő esetében Szatmár büszke lehet fiára. Czibere Károly vallásos református família gyermekének született 1973-ban, és Kiss Áron püspök falujából érthető törekvés volt a debreceni Református Gimnáziumba vágyni. Amikor idáig ér élettörténe­tében, követem tekintetét a falon függő képre, amely a Nagytemplomot ábrázolja.

– Ott értük meg az öcsémmel a rendszerváltást, mert ő is követte példámat. Egy szép napon arra ébredtünk, hogy már nem látjuk a kollégium ablakából Lenin szobrát – említ egy nagyon markáns pillanatot történelmünkből.

A porcsalmai legény a fővárosban folytatja tanulmányait, és a „közgázon” szerez diplomát. Ezután egy esztendeig Pestszentlőrincen a polgármester titkárságvezetője. ’97-ben azonban már Kökény Mihály mellett dolgozik, segélyezési, családügyi problémákkal foglalkozik. Az Orbán-kormányban a miniszterelnöki kabinet társadalompolitikai főtanácsadója. 2000-ben Harrach Péter – látva Czibere Károly pályájának sikeres kibontakozását – rábízza a szociális háttérintézmények integrálását. Az így létrehozott Nemzeti Családi és Szociálpolitikai Intézetnek aztán főigazgatója lesz, és a kurzusváltás után is az marad.

– Én nagyon jól kijöttem Csehák Judittal és Göncz Kingával is – emlékezik azokra az időkre.

2005 volt az az év, amikor nyugdíjba ment Bazsó Béla, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója, aki éppen 1973, Czibere Károly megszületésének éve óta töltötte be tisztét. Bölcskei Gusztáv püspök Czibere Károlyt kereste meg az utódlás ügyében.

– Nagy örömmel vettem egykori vallástanárom felkérését – hajol előre székében vendéglátóm –, hiszen ez arról tanúskodik, hogy ismerte és elismerte addigi tevékenységemet. Az itteni munka sokban hasonlít a Nemzeti Családi- és Szociálpolitikai Intézetben végzetthez, csak éppen ott 200 ember volt az elvégzéséhez, itt pedig 20. A számoknál maradva, az ország 1200 gyülekezetében segítünk a segítőknek. Legyen az akár a legkisebb is, ha megvan a szándék, és hívnak bennünket, mi azonnal megyünk. Tudjuk mik a buktatók, megtapasztaltuk, miként lehet elkerülni őket. Életerős gyülekezetek kellenek, amelyek nem magukba fordulók, amelyek vonzók és kívánatosak a fiataloknak is. Sajnos nem a betlehemi csillag volt, amit követtünk, és ennek most válságként érezzük a hatását. Ideje tehát azt mondanunk: és most, uram, engedem, hogy eszközöd legyek.

Mély elhivatottságról tanúskodnak, és feltétel nélküli tiszteletet ébresztenek bennem ezek a szavak. Mialatt ezeket mondja, Czibere Károly arcáról is eltűnik a mosoly, és inkább elszántság ül ki rá. Amikor a konkrét feladatai után a hétköznapok könnyedebb dolgai felől érdeklődöm, kiderül, ilyesmire nem sok idő jut.

– Az egyetemen a Széchenyi szakkollégium tagja voltam, ma a vezetője vagyok. A Szociális Klaszter Egyesületnek, amely a munkahelyeméhez hasonló kérdésekkel foglalkozik, alapító tagja és alelnöke vagyok. 2005 óta az Országos Szociálpolitikai Tanács 13 tag­jának egyike vagyok…

– Marad egyáltalán szabad ideje?

– Tanítok a SOTE Mentálhigiéniai Intézetében – folytatja ugyanazzal a hangsúllyal. Aztán egy pillanatra felnevet. – És tanulok a tanítványaimtól, amikor meghallgatom, miként oldanak meg egy-egy konkrét problémát. Most, hétvégén hazamegyek az unokaöcsém esküvőjére – teszi hozzá –, hiszen érti, tudja, a magánéletébe is bepillantanék, amennyire az illem engedi.

– Megy a család… Kicsik a lányaim, 2007-ben és ’08-ban születtek, nem hamarkodtuk el a párommal a családalapítást. Ennek ellenére biztatjuk magunkat, és van, aki biztasson minket egy harmadik gyerek vállalására. Én magam hajlanék rá, hiszen jó volna, ha a Czibere nevet tovább vinné valaki – nevet egyet beszélgetésünk végén.

Áldás, békesség! – bocsátanak utamra a csendes, hűvös villaépületből. Kinn a zajos fővárosi körút, a másik oldalon a metróállomás öltönyös urakkal, rossz szagú hajléktalanokkal. Igen! Kell egy ember, aki mindkettejük kezét megfogja, mert ők maguk úgy mennek el egymás mellett, mintha a másik nem is létezne.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése