Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Kanyóné Mándi Mária
Önkormányzati képviselő,
Porcsalma
A tágas, meghitt lakásbelső minden eleme nyugalmat áraszt. Az asztalon liliomos csokor illatozik, a falon idilli képek, a fehér kandallóban szépen tornyozott fahasábok alatt egy darab papír egy szál gyufára vár. A nyugodt enteriőr mégis vibrál. Vendéglátóm szavai, tekintete, meggyőző érvelése az, ami olyan, mint amikor a szív dobog egy mozdulatlan testben. Megtudom, azért issza palackból az ásványvizet, hogy tudja, hol tart, a napi folyadékbevitel mennyisége csorbát ne szenvedjen. Közbevetésem a dinnye megítélése szempontjából nem bizonytalanítja el, veszi szavaim humorosnak szánt élét.
Egy céltudatos nő ül velem szemben – állapítom meg magamban már az első percek után. Kanyóné Mándi Mária a fehérgyarmati kórház belső ellenőre. Ebben a munkakörben erre alighanem szükség is van. No, meg a pontosságra és alaposságra. Máris javítja, kiegészíti magát: a Megyei Egészségügyi Holding Belső Ellenőrzési Főosztályának munkatársa vagyok. Utal ezzel a közelmúltban lezajlott változásokra a kórház életében. Bizalmi munkakör, nem is firtatom a részleteket. Elég érdekes dolgokat tudok meg az idáig vezető út stációiról. A Tyukodról indult leányzót természettudományos érdeklődése és világképe a nyíregyházi Krúdy-gimnáziumba, biológia szakirányra vezette – volna. Ám a túljelentkezések miatt a 41-es úttól keletre lakó diákokat – nemes egyszerűséggel – Nyírbátorba irányították. „Ma is a szívem csücske Bátor” – jegyzi meg, innen tudható, hogy a döntés nem okozott törést az életében. Nem véletlen, mert a város növényolaj-ipari gyára biztatására Szegeden tanult tovább az élelmiszeripari főiskolán, gépész szakirányon. „Szeretek tanulni” – veti fel a fejét, szemében láng gyúl, vörös haján megcsillan a fény. „Németül, oroszul egészen jól tudok, az angollal küzdök. Talán az a baj, hogy ez utóbbit megpróbáltam egyedül, mint az eszperantót és a szerbet”. Győzedelmes mosollyal néz rám, amint egy kissé lejjebb süllyedek a fotelben, zavart fészkelődésemben. „És tanítani is szeretek. Ezt a csokrot felnőtt vizsgázóimtól kaptam a minap” – simogatja meg tekintetével a liliomokat. Férfiemberbe ennyi igyekezet és szorgalom nemigen szorul – gondolom magamban.
A gépész üzemmérnök képesítés is inkább az erősebbik nem céljai között szerepel, ám Kanyóné Mándi Mária a világ legtermészetesebb hangján mondja: „maximálisan van műszaki érzékem”. És közgazdasági is, tudom meg a folytatásban, mert ezen a téren is megszerezte a szükséges ismereteket és diplomát. Különben hogyan láthatta volna el a tyukodi konzervgyárban, majd a kórházban gazdasági osztályvezetői munkakörét korábban, és a mostanit? „Mert egyetemre már onnan mentem, és bizony, az ottani közel tíz év alatt ismertem meg a két falu lakosságát, és ők is engem. Jelentős időszaka az életemnek” – mondja.
Közben két ifjú érkezik, arcukon anyjuk eltökéltsége. Kanyóné Mándi Mária büszkeséggel és gyengédséggel biztatja őket: „Mutatkozzatok be a bácsinak…!” Zsolt és Tamás öntudatos férfiként nyújt kezet, pedig még csak 12 és 9 évesek. Anyjuk itt ragadja meg az alkalmat, hogy a férjéről is szót ejtsen. Élete párja mérnök informatikus. Mentőgépkocsi-vezetőként dolgozik, és szakápolói képesítéssel rendelkezik.
Közéleti tevékenységéről szólva elmondja, hogy az előző ciklusban külsősként segítette az önkormányzat pénzügyi és számviteli bizottságának munkáját. A mostaniban már megválasztott képviselőként az említett bizottság elnökévé választották. Az eddig megismert kvalitások birtokában nem kétséges, hogy megfelelő ember került a megfelelő helyre. Néhány példa kapcsán rávilágít a bizottságban folyó munka hétköznapjaira, de egy kis kerülő inkább felkelti a figyelmemet. A romák segélyezéséről szólva tőle is megtudom – mint ahogyan más is rámutatott Porcsalmán –, hogy nem kerülhető meg, ám megfelelő figyelemmel, reális megközelítéssel sok ponton kezelhető volna. „Én megmondom a cigány asszonynak, ha pazarlóan bánik a kezébe kapott pénzzel, és azt is, hogyan kellene másként. Ha a roma gyerek az iskolából hazafelé menet az utcán sorra nyitogatja a kiskapukat, és úgy hagyja őket, kézen fogom, és visszamegyünk, egyenként bezárjuk őket.” Kanyóné Mándi Mária impulzív személyiségét megismerve kétség nem fér hozzá, hogy tényleg megteszi. A példákon és a megoldásra vonatkozó ötleteken átszüremlik: leginkább a párbeszéd hiányzik az eltérő kultúrák között, és valószínűleg ez az út kínálja a leghamarabb a sikereket a felzárkóztatásban.
Nehéz ügy. Egy kis csend ül közénk, szeme a kandallóra és a fahasábokra téved. „Olyan üres lenne, nem?” – kérdezi helyeslést várva. „Hát persze” – mondom, és így is gondolom. Aztán már a főzésről beszél, majd egy laza fordulattal valami egyébről. Csupa vibrálás, vagy ezt már említettem? Valahogy mégis nyugodt és kiegyensúlyozott. Búcsúzáskor úgy szorít kezet, mint ahogyan egy tyukodi lányhoz illő…
(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)
Hasonló
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése