Csupor Béla

Iskolaigazgató,

Porcsalma

Az életem 1968. július elsején kezdődött Budapesten. Igazi történetem jó tizenhét évvel később. A mátészalkai Gépészeti Szakközépiskola negyedikes tanulójaként komoly dilemma előtt álltam. Hogyan tovább? A megszerzett érettségivel és szakmával – gépgyártás-technikus – elégedjek meg, lépjek ki a nagybetűs életbe, vagy kísértsem a sorsomat, és próbáljam meg a következő lépcsőfokot, a főiskolát, netán az egyetemet? Logikus lett volna műszaki vonalon haladni tovább. Mérnök legyek, tépelődtem. Szerettem ugyan a gépészetet, a gépeket – apám ezermester lévén, tulajdonképpen P20-as hengerfejekkel és motorblokkokkal játszva nőttem fel –, de éreztem, nem biztos, hogy az való nekem. Dönteni pedig kellett, közelgett a jelentkezés határideje. Ekkor történt, hogy Szűcsné tanárnő, a magyartanárom elkapott a folyosón.

– No, Béla – kérdezte –, hová megy továbbtanulni? Először azt mondtam, sehová. Ezen nagyon felháborodott. Aztán gyorsan azt mondtam, Miskolcra, a Műszaki Egyetemre kohómérnöknek. No, ezen háborodott fel csak igazán! Ma is a fülembe csengenek szavai.

– Aki így tud fogalmazni, akit ennyire érdekel az irodalom és a történelem, az menjen humán főiskolára – oktatott ki.

Megkérdeztem, mire gondol pontosan.

– Tanítóképző – mondta. – Menjen tanárnak! Meglátja, minden férfiból előbb-utóbb igazgató lesz a pályán.

Fontos mondat volt, bár akkor, bevallom – elnézést, tanárnő! – mosolyogtam rajta. Azért csak beadtam felvételi kérelmemet Debrecenbe, a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolára. Felvettek. Jöttek a főiskolás évek. Gyökeres váltás volt, reálkörnyezetből átváltani humán környezetre, gimnáziumból – nem is akármilyen, patinás gimnáziumokból! – érkezett hallgatók között megállni a helyemet, tengelykapcsolók és lemezvágó szerszámok tervezése helyett azt megtanulni, hogyan szervezzek meg egy matematika-, környezet- vagy éppen olvasásórát. Nehezen ment a váltás, de végül sikerült.

Közben folyt egy másik élet is. Nem tudom, hogyan történt, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy az Alföld Színpad – legendás amatőr színjátszó társulat volt akkoriban – tagja vagyok. Porcsin Lacit, a vezető rendezőt máig nem felejtem. Mennyit vitáztunk hazafelé a buszon, hogy én nem vagyok jó színész, meg különben is…, mondtam.

Ilyenkor mindig rám nézett a szemüvege mögül, és azt mondta: – Miért? Ki az?

Így kerültem kapcsolatba a színházzal, és az ún. magas kultúrával. A rendszerváltás már Porcsalmán ért. Előttem állt még egy feladat, akkor még kötelező volt katonának állni. Be is vonultam a Magyar Honvédség váci híradós alakulatához. Ezután visszatértem Porcsalmára. Némi hezitálás után bekopogtattam az iskola akkori igazgatónőjéhez, D. Nagy Istvánnéhoz, Erzsike nénihez, és kérdeztem, van-e munka a számomra. Volt. Így teljesedett be középiskolai magyar tanárom jóslatának első fele. Tanító lettem. Nem csak papíron! A valóságban is. Előbb napköziben, aztán osztályban dolgoztam, végül elvégezve a Nyíregyházi Főiskola rajz szakát, tanárrá avanzsáltam magam. Így jött el 2002, amikor is megválasztottak az intézmény vezetőjének. Immár a jóslat teljesen valóra vált. Az elmúlt öt évben az intézményt vezettem, és ma már tudom, létezik embert próbálóbb dolog a lövészárok-harcnál és a gyermekek oktatásánál-nevelésénél is.

A pályán eltöltött 16 év alatt persze folyt egy másik életem is. Megnősültem, családot alapítottam, és mára már egy 15 éves kislány, Gréta, büszke apjának mondhatom magam. Mindeközben két régi vágyamnak is hódoltam, már amennyire időm engedte. Egyik az informatika, a számítástechnika. Mint oly sok ember manapság, autodidakta módon próbáltam eligazodni ebben az izgalmas világban. Végül aztán 2001-ben sikerült legalizálnom a tudásomat, és szereztem egy programozói végzettséget. Kezemben a papírral arra gondoltam, sokkal többet ezután sem tudok a bájtokról, regiszterekről, ciklusokról és objektumokról, viszont hitelesen tudom bizonyítani, hogy tudom.

A másik szenvedélyem, a science-fiction. Először egy ködös őszi napon érintett meg, talán hatodikos lehettem, amikor is a könyvtárban levettem a polcról Lem: Magellán-felhő című regényét. Ezt követően minden könyvet elolvastam, amelyikben űrhajókról, távoli csillagokról, idegen lényekről és időutazásról volt szó. Hosszú évek teltek el így, amíg egy szép napon a mennyiségi fejlődés minőségi változásba csapot át, és befűztem egy papírt az írógépbe, majd némi ügyetlen kopácsolás után megszületett az első novellám. Aztán a következő, a következő és a következő.

Ma már túl vagyok a tizedik publikált íráson, majdnem kész egy megjelenésre váró regényem és az Avana Magyar Tudományos-Fantasztikus Művészetért Országos Egyesület elnökhelyettese vagyok. Szűcsné tanárnő ezt nem jövendölte meg. De ma is magam előtt látom, ahogy kissé hosszabban olvassa az én dolgozataimat annakidején.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése