Porcsalma

A szegények, az elesettek, a szociálisan rászorulók iránt nemcsak sajnálkozást érzett Barna József, hanem azon fáradozott, hogy segítsen rajtuk. Ha kellett, pártbizottsági titkárként, ha úgy hozta az élet, önkormányzati képviselőként és a szociális bizottság elnökeként, vagy hivatása szerint pedagógusként.

Akármilyen beosztásban tevékenykedett, a jogsérelmet szenvedett emberekkel mélységesen együttérzett. Ezt az útravalót még a szülői házban tették a képzeletbeli tarisznyájába. Ezerkilencszáznegyven augusztus 17-én Porcsalmán született.

Édesapja Barna Miklós, földműves, a termelőszövetkezetből ment nyugdíjba. Édesanyja, Almási Mária háztartásbeli, három gyermeknek adott életet. Sajnos, Miklós bátyját 37, Jolán nővérét harminc éves korában ragadta el a halál. Apai ágon pátyodiak, bekerültek, ahogy errefelé mondják. Anyai nagyanyja, Kazamér-lány volt. Apai nagyanyja a Geszterédi-ághoz tartozik.

Hiába az ősi múlt, Barna József már azért hálát mondott a szüleinek, hogy lehetővé tették számára a négy középiskolai évet. Tanítói képesítő vizsgát tett 1959-ben, majd egy évig tanított Pátyodon. A Határőrségtől kapott behívót és huszonhét hónapig egy igen mozgalmas korszak következett az életében. KISZ-titkárnak választották, helyettesítette a politikai tisztet. Leszerelés után Porcsalmára került, immár harminckét évvel ezelőtt. Noha kínáltak másutt ragyogó egzisztenciát, az idős szülők gondját József nem hárította volna idegenre. A falu is befogadta. Elvégezte a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem szakát.

A többre, jobbra törekvő embereket a közélet és a mozgalmi szervezetek megtalálták. Így lett pártbizottsági titkár Barna Józsefből, akit nem egyéni ambíciók inspiráltak erre a funkcióra, hanem megtiszteltetésnek érezte ezt. Kicsit csalódott, mert a község régi sérelmeit akarta orvosolni, például az önálló áfész, a konzervgyár elvesztését, de fel kellett ismernie a korlátokat.

Az állást hagyta ott és nem a szociális eszméket. Visszajött tanítani, mivel bárhová sodorta a sors, a pedagóguspályát tekintette hivatásának, a nevelő-oktató munkát szolgálatnak. 1994-től igazgatóhelyettesként tevékenykedik.

Közben a rendszerváltás újabb közéleti megméretésre késztette: 1990-ben önkormányzati képviselővé választották, s legutóbb is bizalmat szavaztak neki az emberek. Az oktatási, közművelődési, egészségügyi, sport- és szociálpolitikai bizottság elnöke lett.

− A szociálpolitikát közmegelégedésre nem lehet végezni, de a társadalmi igazságosságnak érvényt szerezhetünk − fejti ki gondolatát Barna József. − Nálunk is nagyon sokan várnak joggal támogatást az önkormányzattól, ezért igyekszünk demokratikusan és a lehető legigazságosabban szétosztani a rendelkezésünkre álló pénzt. Merthogy az összevont bizottságnak jobbára a segélyek odaítélése a dolga. Különösen a gyermekes családokra, az idősekre fordítunk az átlagosnál nagyobb figyelmet. A természetbeni juttatásokat is előtérbe helyeztük.

Szeretném, ha ez a bizottság nem csupán segélyosztással foglalkozna, hanem jutna időnk és energiánk a művelődés, oktatás, egészségügy, sport szervezeti és tartalmi kérdéseinek megismerésére, az emberekkel való törődésre és a kapcsolattartásra.

Barna József tanár úrnak a családtagjai is pedagógusok, felesége Juhász Mária szintén a gyermekek oktatását, nevelését tartotta élethivatásának. Lánya, Ágota történelem-ének szakon végzett és Sárospatakon él, jelenleg gyermekgondozási szabadságát tölti. Fiuk, József műszaki tanár, számítástechnikát tanít és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzi második diplomáját.

A közélet igen sok szabad időt követel Barna Józseftől, de erre sohasem sajnálja. A honismeret a kedvence a történelem ezernyi izgalmas része közül. A családi gazdálkodás pedig kikapcsolódást és a jövedelem kiegészítését is jelenti számukra. A sport ma már a televízió által közvetített meccsekből áll, bár szívesen foglalkozik a sakkozó gyerekekkel. Az olvasás talán a legkedvesebb hobbija Barna Józsefnek.

Az emberélet útjának felén nemcsak jogunk, de erkölcsi kötelességünk is számvetést készíteni önmagunkban.

A tanár úr szívét melegség járja át, ha azt látja: Porcsalma fejlődik és reményük van arra, hogy a jövőben sem torpan meg ez a folyamat a pénzhiány miatt. Közakarattal, összefogással, az anyagiak koncentrálásával ma is lehet előbbre jutni. Elérni azt, hogy a település ne csak lakhelye, de igaz otthona legyen minden itt élőnek.

A társadalmi igazságtalanság, a meg nem értés, a tolerancia hiánya viszont nagyon bosszantja. A széthúzás, az egoizmus olyan negatív erők, amelyek szükségtelenül fékezik a közösség haladását.

Ez ellen mindannyiunknak fel kellene lépni, függetlenül kortól, nemtől, beosztástól, kinevezett vagy választott tisztségtől.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)