Ifjú Bagaméri László

Önkormányzati képviselő,

Porcsalma

Hatalmas fenyő, árnyas előkert, tekintélyes méretű kétszintes ház, az udvaron óvatos léptekre késztető alvó – kis túlzással szólva  – oroszlán méretű eb. Szerencsére elnyúlva alszik, rá se hederít az érkezőre.
„Megjött a vendéged, fiam!” – kiált fel az emeletre egy jóságos tekintetű, fehér hajú asszony. „Jövök, édesanyám”, hangzik egy pattogó hangú rikkantás. Az előbb még kettesével szedett lépcsőn most kimért léptekkel érjük el az emeletet. Bagaméri László ablakából Porcsalma fél határát látni, és íróasztala úgy van tájolva, hogy beszélgetésünk alatt elég gyakran ki is pillant.

„Abban a házsorban történt két esztendeje az az összetűzés, amelyben két cigány család vitájában egy ember fejét ásóval széthasították” – mutat ki az ablakon. A távolabbi fasorban három ember sziluettje tűnik fel. Vendéglátóm rövid telefonbeszélgetésben tájékoztatja a mezőőröket az eseményről, aztán ismét felém fordul. „A Jobbik színeiben jutottam az önkormányzati testületbe, és mivel szakmám szerint is közel áll hozzám a határ, meg elég jó a rálátásom az ott történő dolgokra, szívesen fogadtam el a feladatot a mezőőrök instruálására, és az ezzel kapcsolatos problémák kezelésének megoldására, a kiútkeresésre.”

Rá is térne a részletekre, de előbb életének korábbi állomásairól kérdezem. Az eredmény alaposan meglep mindkettőnket. Házigazdám 1976 Mikulása napján látta meg a napvilágot. Fordulatokban gazdag életének tinédzserkoráról kiderül, ugyanabban a középiskolában – Mátészalka, Baross László Mezőgazdasági Technikum – érettségizett, amelyben én, sőt egyetemre is ugyanoda, a debreceni agrárra járt. Alig tudjuk elkerülni a veszélyt, hogy az ismerős emberek, helyek és helyzetek tengerében elvesszünk. Ma ugyanabban a középiskolában pedagógus, de mindjárt látni fogjuk, hosszú volt az út idáig.

Egy futó pillantás a mezőre, aztán  – miután kölcsönösen megígérjük egymásnak, hogy nem állunk meg az ismerősöknél – szépen időrendben mesél az életéről. „Az egyetemen vadgazdálkodás szakon végeztem, de a gyümölcstermesztés a mindenem. Dr. Gonda István volt a professzorom, tőle minden megtanulható volt, amit az almáról tudni kell és érdemes. A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetben, ahol diploma után elhelyezkedtem, olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akikre máig hálával és jó szívvel emlékezem vissza.” Nyilas László is ott dolgozott, akinek említésekor megszegjük fogadalmunkat, és felidézünk mindkettőnk előtt ismert dolgokat, többek között azt, hogy ennek a sorozatnak a 18 évvel és negyven kötettel ezelőtt megjelent első részében van a portréja. Gyorsan átlépünk a témán, mert a vadgazda tűnik elő vendéglátómból.
„Legalább tíz éve vadászom, és az egyik legjobb barátom, Kelemen Attila a vadásztársaság elnöke Tarpán. A tarpai határt is elég jól ismerem. Dolgoztam is azon a településen, de előbb még Zajtában egy tatabányai vállalkozó birtokán voltam kertészeti ágazatvezető. Az ápolási, gondozási munkákban kiélhettem a szakmai igényességemet.” Nem sokáig, mert amint azt nem sokkal feljebb már érzékeltettük, Bagaméri László gyakran mondott igent az újabb kihívásokra.

„Zajta után a Providentnél lettem csoportvezető, 29 község tartozott hozzám. A problémás ügyfelek kezelése volt a feladatom, és hetente két  „míting” Nyíregyházán… Enyhén szólva mozgalmas időszak volt. Különösen, ha hozzáteszem: mindemellett telepítettem négy hektár almát, három hektár bodzát. Fokozzam? Házasságom is válással végződött. Szerencsére ez utóbbit nagyon kulturáltan tudtuk véghezvinni volt feleségemmel.”

Aztán ismét Tarpa. A Si-Vár Bt., amelyben a „si” Simon Andor, természetesen a „tekóban” végzett, alkalmazta Bagaméri Lászlót. „Andor bát legalább olyan nagyra becsülöm, mint az édesapámat” – áll meg egy kicsit meghatottan.

Lassan a mához érkezünk. A szüleivel a 25 hektár családi birtokon gazdálkodó, elegánsan őszülő halántékú fiatalember saját megfogalmazása szerint szabadúszóként csatolja életéhez a tanítást Mátészalkán, és a közéleti szereplést szülőfalujában. Képviselőként a külterületekből élők gondját-baját vállalja fel. Azokét, akik két kezük munkájából szeretnének megélni, és munkájuk eredményét biztonságban tudni. Gazdálkodóként pedig… „Menjünk, nézzük meg a gyümölcsösömet!”  – ugrik fel. Szeretettel fogja meg az ágakat a gyönyörű kertben. „Minden egyes fa saját adottságai szerinti metszést kapott.” A szakembernek elhihetjük, magának dolgozott. „Volt egy kis fagy az éjjel” – fut át némi aggodalom a homlokán az egérfül nagyságú levélkéket vizsgálgatva. Aztán távolabbra pillant.
„Rendbe hozzuk a mezei utakat. Teremne ez a határ, rá kell vezetnünk az embereket a módjára, hogy ne a segélyt tekintsék bevételi forrásuknak.” Az autóból visszapillant, még nem indul, aztán mosolyogva rám néz: „És összeházasodunk a barátnőmmel. Már öt éve viseli el a szeszélyeimet, azt gondolom, nyugodtan egybekelhetünk”

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése