Ifjú Bagaméri László

Önkormányzati képviselő,

Porcsalma

Hatalmas fenyő, árnyas előkert, tekintélyes méretű kétszintes ház, az udvaron óvatos léptekre késztető alvó – kis túlzással szólva  – oroszlán méretű eb. Szerencsére elnyúlva alszik, rá se hederít az érkezőre.
„Megjött a vendéged, fiam!” – kiált fel az emeletre egy jóságos tekintetű, fehér hajú asszony. „Jövök, édesanyám”, hangzik egy pattogó hangú rikkantás. Az előbb még kettesével szedett lépcsőn most kimért léptekkel érjük el az emeletet. Bagaméri László ablakából Porcsalma fél határát látni, és íróasztala úgy van tájolva, hogy beszélgetésünk alatt elég gyakran ki is pillant.

„Abban a házsorban történt két esztendeje az az összetűzés, amelyben két cigány család vitájában egy ember fejét ásóval széthasították” – mutat ki az ablakon. A távolabbi fasorban három ember sziluettje tűnik fel. Vendéglátóm rövid telefonbeszélgetésben tájékoztatja a mezőőröket az eseményről, aztán ismét felém fordul. „A Jobbik színeiben jutottam az önkormányzati testületbe, és mivel szakmám szerint is közel áll hozzám a határ, meg elég jó a rálátásom az ott történő dolgokra, szívesen fogadtam el a feladatot a mezőőrök instruálására, és az ezzel kapcsolatos problémák kezelésének megoldására, a kiútkeresésre.”

Rá is térne a részletekre, de előbb életének korábbi állomásairól kérdezem. Az eredmény alaposan meglep mindkettőnket. Házigazdám 1976 Mikulása napján látta meg a napvilágot. Fordulatokban gazdag életének tinédzserkoráról kiderül, ugyanabban a középiskolában – Mátészalka, Baross László Mezőgazdasági Technikum – érettségizett, amelyben én, sőt egyetemre is ugyanoda, a debreceni agrárra járt. Alig tudjuk elkerülni a veszélyt, hogy az ismerős emberek, helyek és helyzetek tengerében elvesszünk. Ma ugyanabban a középiskolában pedagógus, de mindjárt látni fogjuk, hosszú volt az út idáig.

Egy futó pillantás a mezőre, aztán  – miután kölcsönösen megígérjük egymásnak, hogy nem állunk meg az ismerősöknél – szépen időrendben mesél az életéről. „Az egyetemen vadgazdálkodás szakon végeztem, de a gyümölcstermesztés a mindenem. Dr. Gonda István volt a professzorom, tőle minden megtanulható volt, amit az almáról tudni kell és érdemes. A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetben, ahol diploma után elhelyezkedtem, olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akikre máig hálával és jó szívvel emlékezem vissza.” Nyilas László is ott dolgozott, akinek említésekor megszegjük fogadalmunkat, és felidézünk mindkettőnk előtt ismert dolgokat, többek között azt, hogy ennek a sorozatnak a 18 évvel és negyven kötettel ezelőtt megjelent első részében van a portréja. Gyorsan átlépünk a témán, mert a vadgazda tűnik elő vendéglátómból.
„Legalább tíz éve vadászom, és az egyik legjobb barátom, Kelemen Attila a vadásztársaság elnöke Tarpán. A tarpai határt is elég jól ismerem. Dolgoztam is azon a településen, de előbb még Zajtában egy tatabányai vállalkozó birtokán voltam kertészeti ágazatvezető. Az ápolási, gondozási munkákban kiélhettem a szakmai igényességemet.” Nem sokáig, mert amint azt nem sokkal feljebb már érzékeltettük, Bagaméri László gyakran mondott igent az újabb kihívásokra.

„Zajta után a Providentnél lettem csoportvezető, 29 község tartozott hozzám. A problémás ügyfelek kezelése volt a feladatom, és hetente két  „míting” Nyíregyházán… Enyhén szólva mozgalmas időszak volt. Különösen, ha hozzáteszem: mindemellett telepítettem négy hektár almát, három hektár bodzát. Fokozzam? Házasságom is válással végződött. Szerencsére ez utóbbit nagyon kulturáltan tudtuk véghezvinni volt feleségemmel.”

Aztán ismét Tarpa. A Si-Vár Bt., amelyben a „si” Simon Andor, természetesen a „tekóban” végzett, alkalmazta Bagaméri Lászlót. „Andor bát legalább olyan nagyra becsülöm, mint az édesapámat” – áll meg egy kicsit meghatottan.

Lassan a mához érkezünk. A szüleivel a 25 hektár családi birtokon gazdálkodó, elegánsan őszülő halántékú fiatalember saját megfogalmazása szerint szabadúszóként csatolja életéhez a tanítást Mátészalkán, és a közéleti szereplést szülőfalujában. Képviselőként a külterületekből élők gondját-baját vállalja fel. Azokét, akik két kezük munkájából szeretnének megélni, és munkájuk eredményét biztonságban tudni. Gazdálkodóként pedig… „Menjünk, nézzük meg a gyümölcsösömet!”  – ugrik fel. Szeretettel fogja meg az ágakat a gyönyörű kertben. „Minden egyes fa saját adottságai szerinti metszést kapott.” A szakembernek elhihetjük, magának dolgozott. „Volt egy kis fagy az éjjel” – fut át némi aggodalom a homlokán az egérfül nagyságú levélkéket vizsgálgatva. Aztán távolabbra pillant.
„Rendbe hozzuk a mezei utakat. Teremne ez a határ, rá kell vezetnünk az embereket a módjára, hogy ne a segélyt tekintsék bevételi forrásuknak.” Az autóból visszapillant, még nem indul, aztán mosolyogva rám néz: „És összeházasodunk a barátnőmmel. Már öt éve viseli el a szeszélyeimet, azt gondolom, nyugodtan egybekelhetünk”

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése