Turbucz Andrásné

Önkormányzati képviselő,

Porcsalma

Ha valakire el lehet mondani, hogy tűzrőlpattant, az Turbucz Andrásné, Éva asszony. Filigrán alkata is megengedi, hogy leüljön, felugorjon, keresse vendége kedvét. A község főutcája egyik tekintélyes családi házának barátságos nappalijában fogad, és amikor végre a frissen főzött kávé mellé leteszi a tegnap este sütött muffint, rábírom, maradjon már ülve. Láthatóan nehezére esik, de végre beszélgethetünk. Rövid, de kemény szálú haja minden gesztusára megrebben. Nem csak az ajka, a szeme is állandóan mosolyog. Csak akkor rándul egy pillanatra mozdulatlanná, amikor elárulja: bizony, igen régen, több mint másfél évtizede a párja nélkül él. Turbucz Andrást nagyon fiatalon vitte el a szíve. Egy fiút és egy leánygyermeket hagyott itt, felesége azóta itt él, egykori férje szüleivel.

– Szalkai lány vagyok – vesz elő egy nagy dobozt, és gyermekkori fényképeiből mutat néhányat. Mivel magam is ott töltöttem kamaszkoromat, közös emlékekre bukkanunk. A Cinevég felső részén lakott a Kovács család. A kertjük a fürdő kabinsorára nyílt, ami lehetővé tette az akkori kamaszok társaságának az ingyenes belógást. Nagyot nevetünk az egykori csínytevéseken, aztán visszatér tanulmányaira. – A nyíregyházi tanítóképzőben folytattam az Esze Tamás Gimnáziumban tett érettségi után – idézi tovább az emlékeket.
– Amikor végeztem, Porcsalmán nyílt lehetőség az elhelyezkedésre. Az állással együtt lakást is kínáltak, ezért nem volt nehéz a döntés: elfogadtam. Soha nem volt rá okom, hogy megbánjam. Itt ismerkedtem meg a későbbi férjemmel, aki központifűtés-szerelő volt, és a konzervgyárban dolgozott. – Messze réved a kék szem, amikor Árvai Pista bácsi nevét mondja, az akkori igazgatóét, aki áthívta a fiukat, köztük Andrást az osztályterembe felrakni a táblát. Budapesten vették meg a jegygyűrűt, és hazafelé a vonaton már fel is húzták egymás ujjára.

– Szinte el sem hiszem, hogy már harmincnégy esztendeje dolgozom az iskolában. Tanárok, igazgatók jöttek, mentek, Turbuczné maradt. A jelenlegi igazgatót, Csupor Bélát is volt alkalma apró nebulóként megismerni, tanítványa volt. Az oktatómunkán kívül számos más dologban is számíthatnak rá. Az iskolában és a község társadalmi életében egyaránt. Most fél munkaidőben gyermekvédelmi felelős, másik félben egy elsős osztály osztályfőnöke. Mindemellett a közalkalmazotti tanács tagja.

– Az iskolai munkám alig válik el attól, amit az önkormányzatban végzek – mu­tat rá arra, mi az oka, hogy legtöbbször már lemegy a nap, amikor hazaér. – Harmadik ciklusban vagyok képviselő, de azelőtt, Fehér Zoltán polgármestersége idején, két cikluson át külsősként működtem közre a szociális ügyekben. Őt Csehi Kálmánné polgármester asszony követte, a szociális bizottságban akkor is számítottak rám. A mostani polgármester, Kanyó Imre, látta, hogy mindig mindent írok, könyvelek a segélyek elosztásánál. Azt mondta, vállald el az elnökséget Éva!

Elvállalta. Röviden felvázolja az átmeneti és rendkívüli segélyek mibenlé­tét, konkrét nevekkel illusztrálja, kinek miért, melyik jár. Emberi sorsok villannak fel egy-egy példából. Minden mondatból érződik, hogy személyesen ismeri az illetőket és részletesen a körülményeket, amelyek között élnek. Sorolja, kinek adnak az utazáshoz, kinek szemüvegfelíráshoz vagy más gyógyászati segédeszközhöz támogatást. Kinek jár átmeneti, kinek rendkívüli segítség. Szavaiból kiderül, sajnos elég sokan vannak. Most alighanem akadályozom Turbucznét valamelyik feladatában, mert világos van odakint, a naplemente még csak készülődik. Ahogy elnézek a termetes szobanövények mellett, hátul az udvaron hatalmas csűrt, kukoricagórét látok. Adódik a kérdés: még gazdálkodik is?

– A kert tele van meggyfákkal, jól jön, amit a termésükért kapok – pillant maga is a porta havas-ködös végébe. Egyedül nem bírnám, de segítenek a gye­rekek. A fiam, Szabolcs, a messze Dunántúlon, a veszprémi egyetemen szerzett diplomát műszaki menedzser szakon. Egerben él a családjával. A Vilati Gyártó Kft.-nél felelősségteljes, vezető beosztásban dolgozik, tizenhat ember van a keze alatt. Alig várom, hogy a kis unokámmal, az egyéves Pannával hazajöjjenek. Nézze, milyen aranyos ezen a képen! A lányom, Anita, Debrecenben ugyancsak menedzser szak­ra jár.

Egy kicsit még elidőz a családnál, további fényképeket szed elő abból a bizonyos nagy dobozból, aztán ismét visszatér a falu közösségi életére.

– Presbiter is vagyok – ismerhetem meg egy újabb oldaláról Turbucznét.

– Porcsalmát nagyobb részt református vallású emberek lakják, és a hitéletben való részvétel egy ilyen gazdag társadalmi kapcsolatokkal rendelkező ember esetében nem lehet kérdés. – Különösen, ha a családtagok felsorolása közben kiderül, apósa gondnok volt.

2008 decemberében Csengerben Egyházmegyei közgyűlést tartottak, ahol világi jegyzőnek választották.

A leírtakból is jól látszik, hogy Turbucz Andrásné mennyi mindent vállal magára Porcsalma életéből. Mindig, mindenben lehet rá számítani.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése