Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Fehérné Németh Ildikó
A Szociális Szolgáltató Központ vezetője,
Porcsalma
A kisóvodás gyermek szemében könnycsepp jelenik meg, ha injekciós tűt lát. Eléggé szokatlan tehát az a csöppség, amelyik orvososdit játszik, és kezében a játékfecskendővel gyógyítgatja a többieket. „Neked olyan pályára kell menned, ahol emberekkel foglalkozhatsz” – szűrhette le tehát korán a következtetést Fehérné Németh Ildikó édesanyja. „Mehettem volna óvónőnek is, de nincs hallásom”
– időzik el még egy pillanatra a kezdeteknél vendéglátóm. Megcsillanó szeme, kedves mosolya mégis arra utal, hogy komoly mértékben nem jött számításba az a pálya. Karcsú ujjaival helyére tesz egy rakoncátlan hajfürtöt, igazít egyet vidám arckifejezését árnyalatnyit ellenpontozó elegáns lila blúzán, aztán így folytatja: „Szüleim nagyon karakán, céltudatos emberek. Már a szalkai Esze Tamás Gimnáziumban úgy irányították a képzési irány kiválasztását, hogy az egészségügyben helyezkedhessek el. A Debreceni Egyetem Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolai Kara már önálló döntés volt.” Az 1976-ban született porcsalmai lány pályáját innen kezdve már a szülők határozottságával összhangban álló céltudatosság vezérli. Nagy gyakorlat a szalkai kórházban, párhuzamos szak felvétele… „Eddigi életemet mindig meghatározta, hogy egy lépéssel előbbre járjak” – mutat rá a döntések hátterére. Kávé érkezik, utána vízzel kínál. „A koffein vizet von el a szervezetből, pótolni kell!” Az élettanórák se múltak el nyomtalanul, kortyolok bele a pohárba. „Harmadévesen megházasodtam” – térünk vissza Porcsalmára. „A férjem itt tanított. Amikor hazajöttem, egy négyórás védőnői álláshoz jutottam. Mivel akkoriban született Kira és Liza, tulajdonképpen elég szerencsés helyzet volt. Nem állhatom meg, firtatom a névválasztás okát.
„Nem szeretem, ha Ildinek szólítanak, én Ildikó vagyok. Olyan nevet adtunk, amit nem lehet rövidíteni.” Hát igen, így kell finoman, de megfellebbezhetetlenül és elegánsan kész helyzet elé állítani a világot.
„Ez az épület a múlt rendszerben a ktsz-é volt” – tesz egy kört a tekintete a szobában. Magamban követem a szándékát, hogy essen már szó a helyről is, ahol tevékenykedik, és a lelki szemeit is, amely a település közepén fekvő szépen helyrehozott objektumot járja be. „Utána, ahogy a köznyelvben meghonosodott, öregotthon lett. 2004-ben nyugdíjba ment a vezetője, és engem bíztak meg mint utódját. Volt hét dolgozó, húsz ellátott. Ma harminc állandó, húsz megbízási díjas alkalmazott 650 ember ellátásáról gondoskodik.” A kezdeti és a mostani állapotok markáns változásokat mutatnak. Jó is, hogy rögtön az elején egy ilyen virtuális grafikont tár elém, mert meg sem kísérlem idézni azokat a részletes adatokat, amelyek eredményeként Porcsalmának ez az impozáns intézménye élhetőbbé, emberibbé teszi a község mindennapjait. Az egykori kétféle szociális ellátás mára a hat településre kiterjedő mikrotérségben lényegesen szélesebb körű gondoskodássá vált. Az épület pedig nem csak kívül szép, de belül is otthonos. Pályázaton nyert pénzből liften járhat az a 19 idős ember, aki élete hátralévő részét itt tölti. Minden számnál beszédesebb az ide kijáró orvosnő megjegyzése: „Ildikó, szeretek idejönni, mert ennek a helynek illata van, nem szaga”.
„Jöjjön, nézzen szét nálunk – invitál kedvesen az intézményvezető. Az idős, megtört emberek ugyanolyan mosollyal pillantanak ránk, mint az életerős fiatal alkalmazottak. Ildikó pedig megmutatja a kallantyút, az esztovátát, amivel az öregek gyerekkorukra emlékezve eltöltik az idejüket. És jönnek még meglepőbb dolgok is. A kemence a kenyérsütéshez, a nyitott intézmény, ahová a falusiak nagy számban, szívesen jönnek. Valóságos eseménynaptár tárul elém. És hát van, amitől én is megtorpanok, megismételtetem, amit hallok. „Pom-pomnagyik! Igen! Van ilyen klubunk is” – pillant meggyőzően a szemembe Ildikó. Ez a barna szemsugár ugyanígy nézhetett óvodáskorában, amikor a játéktűvel injekciózta a „beteg” társait. Kinézünk a hátsó ablakon, egy roskatag raktár. „Több mint 110 milliót nyertünk rá pályázaton. Gyönyörű közösségi épület lesz.” Egy váratlan fordulattal még visszatér a kemencéhez. „Ha egyszer szerdán jön, igazi kenyérlángost ehet, olyankor sütünk.”
Fehérné Németh Ildikó elhivatott ember. Most is tanul, pályázatot ír, a képviselő-testület munkájában eddig külső tagként vett részt. A legutóbbi választáson – ezek után csodálkozhatunk-e? – a legtöbb szavazatot kapva jutott be az önkormányzatba. Írhatnám, hogy élete a munkája, de hozzáteszi, hogy csak öt napban. Ezek a munkanapok persze nem nyolcórásak. A karakán édesapa kifejtette annak idején: „A nap 24 órából áll, és még ott az éjszaka”. A hétvége a családé. Egy telefon, a lányok otthon vannak. „Velük fényképezzen le” – indítványozza. Otthonos, szép, modern enteriőr fogad. Kira és Liza hamar oldódik. Szemükből az anyjuk mosolyog, vonásaik egy részéhez nem találok fogódzót. Az apjuké lehet, akit 2003-ban, élete virágában elragadott tőlük és édesanyjuktól az igazságtalan és elfogadhatatlan halál.
(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése