Fehérné Németh Ildikó

A Szociális Szolgáltató Központ vezetője,

Porcsalma

A kisóvodás gyermek szemében könnycsepp jelenik meg, ha injekciós tűt lát. Eléggé szokatlan tehát az a csöppség, amelyik orvososdit játszik, és kezében a játékfecskendővel gyógyítgatja a többieket. „Neked olyan pályára kell menned, ahol emberekkel foglalkozhatsz” – szűrhette le tehát korán a következtetést Fehérné Németh Ildikó édesanyja. „Mehettem volna óvónőnek is, de nincs hallásom”
– időzik el még egy pillanatra a kezdeteknél vendéglátóm. Megcsillanó szeme, kedves mosolya mégis arra utal, hogy komoly mértékben nem jött számításba az a pálya. Karcsú ujjaival helyére tesz egy rakoncátlan hajfürtöt, igazít egyet vidám arckifejezését árnyalatnyit ellenpontozó elegáns lila blúzán, aztán így folytatja: „Szüleim nagyon karakán, céltudatos emberek. Már a szalkai Esze Tamás Gimnáziumban úgy irányították a képzési irány kiválasztását, hogy az egészségügyben helyezkedhessek el. A Debreceni Egyetem Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolai Kara már önálló döntés volt.” Az 1976-ban született porcsalmai lány pályáját innen kezdve már a szülők határozottságával összhangban álló céltudatosság vezérli. Nagy gyakorlat a szalkai kórházban, párhuzamos szak felvétele… „Eddigi életemet mindig meghatározta, hogy egy lépéssel előbbre járjak” – mutat rá a döntések hátterére. Kávé érkezik, utána vízzel kínál. „A koffein vizet von el a szervezetből, pótolni kell!” Az élettanórák se múltak el nyomtalanul, kortyolok bele a pohárba. „Harmadévesen megházasodtam” – térünk vissza Porcsalmára. „A férjem itt tanított. Amikor hazajöttem, egy négyórás védőnői álláshoz jutottam. Mivel akkoriban született Kira és Liza, tulajdonképpen elég szerencsés helyzet volt. Nem állhatom meg, firtatom a névválasztás okát.

„Nem szeretem, ha Ildinek szólítanak, én Ildikó vagyok. Olyan nevet adtunk, amit nem lehet rövidíteni.” Hát igen, így kell finoman, de megfellebbezhetetlenül és elegánsan kész helyzet elé állítani a világot.

„Ez az épület a múlt rendszerben a ktsz-é volt” – tesz egy kört a tekintete a szobában. Magamban követem a szándékát, hogy essen már szó a helyről is, ahol tevékenykedik, és a lelki szemeit is, amely a település közepén fekvő szépen helyrehozott objektumot járja be. „Utána, ahogy a köznyelvben meghonosodott, öregotthon lett. 2004-ben nyugdíjba ment a vezetője, és engem bíztak meg mint utódját. Volt hét dolgozó, húsz ellátott. Ma harminc állandó, húsz megbízási díjas alkalmazott 650 ember ellátásáról gondoskodik.” A kezdeti és a mostani állapotok markáns változásokat mutatnak. Jó is, hogy rögtön az elején egy ilyen virtuális grafikont tár elém, mert meg sem kísérlem idézni azokat a részletes adatokat, amelyek eredményeként Porcsalmának ez az impozáns intézménye élhetőbbé, emberibbé teszi a község mindennapjait. Az egykori kétféle szociális ellátás mára a hat településre kiterjedő mikrotérségben lényegesen szélesebb körű gondoskodássá vált. Az épület pedig nem csak kívül szép, de belül is otthonos. Pályázaton nyert pénzből liften járhat az a 19 idős ember, aki élete hátralévő részét itt tölti. Minden számnál beszédesebb az ide kijáró orvosnő megjegyzése: „Ildikó, szeretek idejönni, mert ennek a helynek illata van, nem szaga”.

„Jöjjön, nézzen szét nálunk – invitál kedvesen az intézményvezető. Az idős, megtört emberek ugyanolyan mosollyal pillantanak ránk, mint az életerős fiatal alkalmazottak. Ildikó pedig megmutatja a kallantyút, az esztovátát, amivel az öregek gyerekkorukra emlékezve eltöltik az idejüket. És jönnek még meglepőbb dolgok is. A kemence a kenyérsütéshez, a nyitott intézmény, ahová a falusiak nagy számban, szívesen jönnek. Valóságos eseménynaptár tárul elém. És hát van, amitől én is megtorpanok, megismételtetem, amit hallok. „Pom-pomnagyik! Igen! Van ilyen klubunk is” – pillant meggyőzően a szemembe Ildikó. Ez a barna szemsugár ugyanígy nézhetett óvodáskorában, amikor a játéktűvel injekciózta a „beteg” társait. Kinézünk a hátsó ablakon, egy roskatag raktár. „Több mint 110 milliót nyertünk rá pályázaton. Gyönyörű közösségi épület lesz.” Egy váratlan fordulattal még visszatér a kemencéhez. „Ha egyszer szerdán jön, igazi kenyérlángost ehet, olyankor sütünk.”

Fehérné Németh Ildikó elhivatott ember. Most is tanul, pályázatot ír, a képviselő-testület munkájában eddig külső tagként vett részt. A legutóbbi választáson – ezek után csodálkozhatunk-e? – a legtöbb szavazatot kapva jutott be az önkormányzatba. Írhatnám, hogy élete a munkája, de hozzáteszi, hogy csak öt napban. Ezek a munkanapok persze nem nyolcórásak. A karakán édesapa kifejtette annak idején: „A nap 24 órából áll, és még ott az éjszaka”. A hétvége a családé. Egy telefon, a lányok otthon vannak. „Velük fényképezzen le” – indítványozza. Otthonos, szép, modern enteriőr fogad. Kira és Liza hamar oldódik. Szemükből az anyjuk mosolyog, vonásaik egy részéhez nem találok fogódzót. Az apjuké lehet, akit 2003-ban, élete virágában elragadott tőlük és édesanyjuktól az igazságtalan és elfogadhatatlan halál.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése