Császár Ferencné

Önkormányzati képviselő,

Porcsalma

szzsb 26 és Császár Ferencné Porcsalma.jpgEléggé lehangoló tud lenni a szatmári vidék, amikor kora ősszel beköszönt egy hetes eső, és varjak tűnnek fel az égen. A hulló levelek, a vendégmarasztaló sár, az ólomszürke felhők, és lehetne még sorolni, mennyi minden veheti el az ember kedvét. Reménysugár Császár Ferencné mosolygós arca házuk ajtajában. Onnan integet, mert eltévesztettem a házszámot. Odabent viszont visszaköszön a nemrég váratlanul elköltözött nyár. A meleget még őrzik a falak, a napsugarakat a vidám színek, a vidámságot, a meghitt hangulatot sugárzó nagy nappali, benne pedig egy mosolygós asszony, aki a vendéget hellyel kínálja.

Császár Ferencné a körzeti orvos mellett dolgozik 15 esztendeje, így azt mondhatjuk, fontos személyiség a településen. Azon a helyen többször, kevésszer a legtöbb polgár megfordul. Nemcsak ő ismer mindenkit, hanem fordítva is igaz a viszony. Alighanem lo­gikus választás volt tehát, amikor az emberek úgy gondolták, indulnia kellene az önkormányzati választáson. Első ciklusa végződik 2010-ben. A négy évvel ezelőtti eseményeket így idézi fel: „Nyaralni voltunk édesanyámmal, és amikor hazajöttünk, egy köteg ajánlócédula várt. Jólesett a jelölők bizalma, és legalább annyira melegséggel töltötte el a szívemet, hogy negyedik lettem az összesítésben.” A frissen megválasztott képviselő a pénzügyi bizottságban vállalt feladatot. A dolgok naprakész ismeretéről tanúskodik, ahogy a legutóbbi és a korábbi negyedéves, féléves jelentések előkészítéséről, tárgyalásáról beszél. Sokkal többet mond azonban, a rövid összefoglaló, amit a közelgő választás alkalmából készített összegzésből merít. „A mögöttünk lévő négy év alatt hatszázmillió forintot költöttünk településfejlesztésre. A napokban adtuk át a megújult Kiss Áron Általános Iskolát, ami egymaga 330 millió forintba került. Folytathatom a felsorolást a Biztos Kezdet Házzal, az óvodával, a közlekedési lámpával, és hadd tegyem hozzá, kiegyenlítettük az előző ciklusból ránk maradt adósságokat is.”

Hallgatom a szabatos beszámolót a község dolgairól. A túlságosan szakmai részletek között csak bennfentes tudná követni az előadót, ezért aztán megpróbálom hazavezetni a beszélgetés fonalát. Nem nehéz, mert a családról ugyanolyan örömmel és nyíltsággal beszél. Érdeklődő biccentéssel köszön egy fiatalember, aki sietős léptekkel húz át a hatalmas nappalin. „Ő Kisbence” – fordul utána. „Mindjárt itthon lesznek a többiek is.” Valóban. Megérkezik Császár Ferenc, a férj. Szabadkozik kissé, mert ruházatán látszik, hogy valamilyen munkából érkezik. Aztán teljes lesz a létszám, befut a nagyobbik fiú, Gergő. „Kapjatok magatokra valamit egy családi fotóhoz” – igazítja útba a férfiakat, aztán folytatja. „A férjem nyugdíjas, de nem a korát illetően, mert a határőrségtől szerelt le 25 év szolgálati jogviszonyt követően. Természetesen aktív, hiszen van egy hetvenhektáros családi gazdaságunk. Velük dolgozik édesapám is, aki hetvenéves ugyan, de nagyon jól tartja magát.” Császár Ferencné alighanem itthon is tagja a pénzügyi bizottságnak, mert a gazdálkodással kapcsolatban ugyancsak képben van. A szatmári fekete földek mostoha viszonyait ismerve azt várnám, hogy panaszszavakat fogok hallani, de amikor célzok is rá, mást hallok.

„A szüleim is tősgyökeres parasztemberek, mi is szereztünk elegendő tapasztalatot abban, hogyan lehet ilyen mostoha körülmények között is valahogyan eredményeket elérni. Termelünk repcét, forgót, kalászosokat, kukoricát, és igyekeztünk úgy legépesíteni a folyamatokat, hogy ne maradjunk le a lehetőségekről. Szántástól aratásig mindent mi csinálunk. Olyannyira, hogy gépeinkkel bérmunkát is tudunk vállalni. Az édesapám portáján nagy csűr van, egyszóval megvannak a lehetőségeink az eredményekhez.”

Illetlenség idegen helyen kíváncsi szemekkel forgolódni, de enélkül is látszik vendéglátóim otthonán a jólét számos jele. Három ilyen ereje teljében lévő férfiember mellett persze az ellenkezőjén lehetne csodálkozni. „Kisbence” már hatéves korában a volánhoz kérezkedett, és a traktoron, a munkagépeken mindenki mindent „játszik”. És még így is marad energia arra, hogy a legények profi módon krosszmotorozzanak. Megint melléfogok, amikor azt gondolom, az anyjuk sápítozni fog: „Jaj, istenem, csak össze ne törjék magukat!” Persze, hogy elesnek, de „csontjuk nem törik” – legyint. Legutóbb Máriapócson történt baleset, de semmi komoly… Aztán előkerülnek a fiúk, leül a család a nappali sarkába. A mama lepillant, na, most kiment a biztosíték: „Kisfiam, mezítláb?” Nyugi, intek, az nem lesz a képen. Négy kiegyensúlyozott, nyugodt ember pillant az objektívbe.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése