Császár Ferencné

Önkormányzati képviselő,

Porcsalma

Eléggé lehangoló tud lenni a szatmári vidék, amikor kora ősszel beköszönt egy hetes eső, és varjak tűnnek fel az égen. A hulló levelek, a vendégmarasztaló sár, az ólomszürke felhők, és lehetne még sorolni, mennyi minden veheti el az ember kedvét. Reménysugár Császár Ferencné mosolygós arca házuk ajtajában. Onnan integet, mert eltévesztettem a házszámot. Odabent viszont visszaköszön a nemrég váratlanul elköltözött nyár. A meleget még őrzik a falak, a napsugarakat a vidám színek, a vidámságot, a meghitt hangulatot sugárzó nagy nappali, benne pedig egy mosolygós asszony, aki a vendéget hellyel kínálja.

Császár Ferencné a körzeti orvos mellett dolgozik 15 esztendeje, így azt mondhatjuk, fontos személyiség a településen. Azon a helyen többször, kevésszer a legtöbb polgár megfordul. Nemcsak ő ismer mindenkit, hanem fordítva is igaz a viszony. Alighanem lo­gikus választás volt tehát, amikor az emberek úgy gondolták, indulnia kellene az önkormányzati választáson. Első ciklusa végződik 2010-ben. A négy évvel ezelőtti eseményeket így idézi fel:  „Nyaralni voltunk édesanyámmal, és amikor hazajöttünk, egy köteg ajánlócédula várt. Jólesett a jelölők bizalma, és legalább annyira melegséggel töltötte el a szívemet, hogy negyedik lettem az összesítésben.” A frissen megválasztott képviselő a pénzügyi bizottságban vállalt feladatot. A dolgok naprakész ismeretéről tanúskodik, ahogy a legutóbbi és a korábbi negyedéves, féléves jelentések előkészítéséről, tárgyalásáról beszél. Sokkal többet mond azonban, a rövid összefoglaló, amit a közelgő választás alkalmából készített összegzésből merít. „A mögöttünk lévő négy év alatt hatszázmillió forintot költöttünk településfejlesztésre. A napokban adtuk át a megújult Kiss Áron Általános Iskolát, ami egymaga 330 millió forintba került. Folytathatom a felsorolást a Biztos Kezdet Házzal, az óvodával, a közlekedési lámpával, és hadd tegyem hozzá, kiegyenlítettük az előző ciklusból ránk maradt adósságokat is.”

Hallgatom a szabatos beszámolót a község dolgairól. A túlságosan szakmai részletek között csak bennfentes tudná követni az előadót, ezért aztán megpróbálom hazavezetni a beszélgetés fonalát. Nem nehéz, mert a családról ugyanolyan örömmel és nyíltsággal beszél. Érdeklődő biccentéssel köszön egy fiatalember, aki sietős léptekkel húz át a hatalmas nappalin. „Ő Kisbence” – fordul utána. „Mindjárt itthon lesznek a többiek is.” Valóban. Megérkezik Császár Ferenc, a férj. Szabadkozik kissé, mert ruházatán látszik, hogy valamilyen munkából érkezik. Aztán teljes lesz a létszám, befut a nagyobbik fiú, Gergő.  „Kapjatok magatokra valamit egy családi fotóhoz” – igazítja útba a férfiakat, aztán folytatja. „A férjem nyugdíjas, de nem a korát illetően, mert a határőrségtől szerelt le 25 év szolgálati jogviszonyt követően. Természetesen aktív, hiszen van egy hetvenhektáros családi gazdaságunk. Velük dolgozik édesapám is, aki hetvenéves ugyan, de nagyon jól tartja magát.” Császár Ferencné alighanem itthon is tagja a pénzügyi bizottságnak, mert a gazdálkodással kapcsolatban ugyancsak képben van. A szatmári fekete földek mostoha viszonyait ismerve azt várnám, hogy panaszszavakat fogok hallani, de amikor célzok is rá, mást hallok.

„A szüleim is tősgyökeres parasztemberek, mi is szereztünk elegendő tapasztalatot abban, hogyan lehet ilyen mostoha körülmények között is valahogyan eredményeket elérni. Termelünk repcét, forgót, kalászosokat, kukoricát, és igyekeztünk úgy legépesíteni a folyamatokat, hogy ne maradjunk le a lehetőségekről. Szántástól aratásig mindent mi csinálunk. Olyannyira, hogy gépeinkkel bérmunkát is tudunk vállalni. Az édesapám portáján nagy csűr van, egyszóval megvannak a lehetőségeink az eredményekhez.”

Illetlenség idegen helyen kíváncsi szemekkel forgolódni, de enélkül is látszik vendéglátóim otthonán a jólét számos jele. Három ilyen ereje teljében lévő férfiember mellett persze az ellenkezőjén lehetne csodálkozni. „Kisbence” már hatéves korában a volánhoz kérezkedett, és a traktoron, a munkagépeken mindenki mindent  „játszik”. És még így is marad energia arra, hogy a legények profi módon krosszmotorozzanak. Megint melléfogok, amikor azt gondolom, az anyjuk sápítozni fog: „Jaj, istenem, csak össze ne törjék magukat!” Persze, hogy elesnek, de „csontjuk nem törik” – legyint. Legutóbb Máriapócson történt baleset, de semmi komoly… Aztán előkerülnek a fiúk, leül a család a nappali sarkába. A mama lepillant, na, most kiment a biztosíték: „Kisfiam, mezítláb?” Nyugi, intek, az nem lesz a képen. Négy kiegyensúlyozott, nyugodt ember pillant az objektívbe.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése