Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Papp Zoltán
Önkormányzati képviselő,
Porcsalma
A községben új ruhát öltött néhány épület az utóbbi néhány évben, közöttük magánházak is. Ilyen porta az is, amelyikből Papp Zoltán siet elém. A szülők otthona azonban belül, ha lehet, még szebb, rendezettebb. A délutáni napsugár aranyba öltözteti a míves bútorokat, és egy porszemet is megmutatna – ha volna. A gazda fia vendég itthon annak ellenére, hogy önkormányzati képviselő. Nem is olyan rég még a szomszéd házat lakta, mellyel kapcsolatban megismételhetnénk a fentebb sorolt jelzőket. Papp Zoltánnak a maga harmincöt esztendejével még semmi oka nem volna éveket letagadni korából, de nem hallgathatjuk el, hogy feleségével együtt szinte ifjú pár benyomását keltik. De előkerül egy kiskamasz, a pár egyetlen gyermeke, bizonyítékául: évtizednél is régebben keltek egybe.
A sima vonások és a legényes külső persze csalóka. Ahogy mondja: „huszonnégy évesen nagyon belevágtam a világba”. A kereskedelmi iskolát végzett fiatalember tanult pályájára állt. Boltot nyitott a felesége szülőfalujában, Tiszakerecsenyben gyümölcsösöket telepített, nyúlfarmot létesített… „Háromhetente útnak indult tőlem egy kamionnyi nyúl” – mondja. Az jó, egészítem ki, különösen, ha fizetnek is. Felhő suhan át az állandóan mosolygó arcon. „Igen…” – folytatja. „Sajnos ilyen világban élünk.” Teszünk egy kis kerülőt, és taglaljuk, milyen is az „ilyen világ”.
Egy másik és hosszabb írás témája lehetne, amiért egy ilyen ambiciózus, erős, tettrekész pár miért megy el innen, és a többiek máshonnan. Mert Papp Zoltán már Debrecenben él, és onnan vesz részt az itteni testület munkájában. A feleség a hajdúsámsoni önkormányzat alkalmazottja, ő maga pedig egy autómosó tulajdonosa, és – nem is ő lenne, ha nem így lenne – más munkája is van. „Itthon minden megvan, akár holnap újraindíthatnék mindent.” Nem mentegetőzésként mondja, bizonyítja a leltár, amit sorol. Gépek, berendezések, eszközök. Meg az, amit ő nem vesz észre, de én feljegyzek: „itthon…”
De a gyerek már a Szvetitsbe jár, ami egy vallásos görögkatolikus családban fontos vágyak beteljesülésének egyike. Márpedig Papp Zoltán családja az. Ha valakinek nem volna bizonyíték a gyönyörű Madonna-kép a falon, annak idézem a szavakat: „a mi családunk istenhívő, és jobboldali nézeteket vall.” Követi tekintetemet, hátrapillant: bizony, sokszor volt szükség a segedelmére. Azért persze tudja azt ő is, meg számos jel szerint a szülők is, hogy ha magunkon segítünk, azzal meg annak segítünk, akihez fohászkodunk. A ház, a kert, a pajta, amiket emellett még felsorolt a vendéglátóm, mind-mind arról tanúskodik, hogy volt honnan örökölni a szorgalmat, a hozzáértést, az igyekezetet. Nem lehet tehát véletlen, hogy a település önkormányzata is számított rá. Amikor Csobai György képviselő meghalt, a választási törvény rendje szerint ő követte a testületben. Csak a ciklus fele jutott arra, hogy kivegye részét a munkából, adódik tehát a kérdés: a rövid idő adott-e alkalmat arra, hogy valami majd saját magára emlékeztesse, amikor hazajön Porcsalmára.
„Tényleg szükség van a négy évre, és főleg arra, hogy az elején ott legyen az ember, amikor elosztják a testület tagjai egymás között a feladatokat. Ennek ellenére úgy érzem, hogy az iskolafelújításhoz már volt közöm. Pályázaton nyert pénzből hoztuk rendbe az épületet.” Ott hajtottam el mellette Pappékhoz jövet, és valóban: ismét dísze a településnek a falu szülöttéről, Kiss Áron püspökről elnevezett intézmény. A napokban avatják, és a nebulóknak alighanem leesik az álluk az évnyitón.
Papp Zoltán szívének azért is kedves az iskola ügye, mert amint meséli, amikor ő felső tagozatos, azaz ötödikes lett, akkor készült el, és az ő állának akkor volt alkalma leesni. Mindazonáltal elég régen volt az az esemény, és tegyük hozzá: nagyon időszerű a mostani avatás.
Egy két mondattal érintettük már az ifjú Papp család debreceni életét, de mindig visszakanyarodtunk Porcsalmához. Ha nem tudnám, hogy csak vendégségben vannak, nem gondolnám, hogy nincs jelen nap mint nap a település életében. Percre készen informált közügyekben és a hétköznap dolgaiban egyaránt, sőt akkor bizonytalanodik el kissé, amikor debreceni dolgok kerülnek szóba. Még nem debreceni, állapítom meg, de ezt nem teszem szóvá. Generációk kellenek ahhoz, hogy az ember elszakadjon a szülőföldtől. A honosításban mindenesetre van segítsége, hiszen a testvére, László, a cívisváros önkormányzata Fidesz frakciójának vezetője.
Úgy látszik, a Papp család tagjai késztetést, és amint a példa mutatja, tehetséget éreznek a köz ügyeinek befolyásolására, szándékaik szerint jobbítására. Amint erről beszélgetünk, egy váratlan kanyarral ismét Porcsalmát hozza szóba. Higgye el, hogy a szívem szakad meg ezért a vidékért, meg hát Kerecsenyért is. Én abban bízom, hogy most olyan változások kezdődnek el, amelyek előbb-utóbb megállítják, sőt megfordítják azt a káros folyamatot.
(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése