Pethő András

Polgármester,

Pátyod

szszb 25 és Pethő András Pátyod 2009 március 15 2_1.jpgHepehupás az aszfalt a Szamoshát országútján, tábla tiltja a száguldást. Pátyodnál kisimul, sőt díszburkolatú forgalomterelő sziget kényszeríti további lassításra az utazót. Az egyhangúságot, mint oázis váltja fel a község ápolt képe. Új házak, modern, ugyancsak fiatal középületek látványa fogad. A polgármesteri hivatalnál ha balra nézek, Antall József, ha jobbra, Petőfi Sándor szobra tekint rám. Odabent pedig a település első embere, Pethő András szorítja meg a kezemet a régi barátnak kijáró kedvességgel. A mátészalkai Mezőgazdasági Technikum padjait együtt koptattuk, és utána is tudtuk, ki merre jár majd mint mérnök a szakmájában. Aztán pályát módosítottunk.

„A tsz-ben dolgoztam Porcsalmán, és eszem ágában sem volt, hogy Pátyodon valamilyen közéleti szerepet vállaljak. A szakmám egész embert kívánt” gyújt rá egy kis szivarkára, amint a kezdetekről mesél. „Kilencven körül itt építkeztem, és a választás előtt megkeresett a két szomszédom, induljak el. Aztán felgyorsultak az események. Péntek volt éppen, és fél óra alatt kellett döntenem.” A többi már tudható. A jelölt nem nagyon készült a választási gyűlésre. Kimondta viszont a legfontosabbat, amin tényleg nem sokat kellett gondolkodni: „élhető falut akarok teremteni”. Az elöregedett település lakóinak megsimogatta a lelkét az óhaj: „azt szeretném, ha itt mindenki jól érezné magát!” A program alighanem még azon fiatalok fülébe is eljutott, akik elvándoroltak innen. Az akkor 600 lelkes falu lélekszáma azóta folyamatosan emelkedik. No, de ne szaladjunk előre!

„Kiszegeztük a falra, hogy Polgármesteri Hivatal, télre vettünk öt mázsa fát és egy kockás füzetet az adminisztráció céljára”. Mintha az unokájának mesélne – mert az is van már az akkor 38 éves polgármesternek –, úgy mosolyog a kezdeteken. Aztán a további stációk is egy-egy csattanós anekdotának tűnnek. Hja, a történetek megszépülnek, ki akar ma már az akkori gyomorszorító epizódokra emlékezni. „Nagyon hamar számon kérték a választók egy falugyűlésen az ígéreteket. Jó-jó, nyugtattam őket, lépésről lépésre haladunk.” És Pethő András beindult. Az volt a jelszava, mindenütt jelen kell lenni, ahol bármilyen kicsi vagy nagyobb kilátás van, fejlesztési lehetőséghez jutni. Hazajött a fővárosból, kérdezik tőle: Mit intéztél, Bandi? Semmit, válaszolta, de tudnak rólunk. Aztán kezdett beérni ez a befektetés. Elsők között gyújtották meg a gázlángot a megyében Pátyodon. Magát az avatási formát is a polgármesternek kellett kitalálnia. „Átellenben, az iskola helyén, a tengeriföld szélénél állítottunk fel sátrat a vendégeknek.” Maga a püspök, Keresztes Szilárd áldotta meg a tüzet, és nem kellett már fát venni télire. A tengeriföld helyén pedig rövidesen iskolát emeltek, amelyre irigy nyelvek azt suttogták, minden sarka túlzás, hiszen mindössze 21 tanuló volt. Ma viszont már több mint 300. Hát, ehhez bizony kevés volt a képzelőerő, sőt a hit is, bár Pethő Andrásnál egyikben sincs hiány. Kitartásból, munkából kellett igazán sok. „Ha valamit csinálok, azt vagy nagyon jól, vagy sehogy” nyújtja előre mutatóujját. Egy pillanatra a mosoly is eltűnik bajsza alól. Ismét meggyújtja elaludt szivarkáját, és folytatja. „Jobboldali keresztény érzelmű ember vagyok. Az ilyen irányultságú körökben barátokra, támogatókra leltem a politika minden szintjén. A választóim köréből ugyanilyen támogatást érzek, és ha ez a kettő együtt van, akkor lehet eredményeket elérni.” A frakció akárhová nem megy el kihelyezett ülést tartani, és ha a pátyodi képviselőtestület a Parlamentben csinált hasonlót, akkor Szabó Iván akkori pénzügyminiszter vállalta a díszvendég szerepét. Sikertörténet? Használhatunk-e más kifejezést, ha a polgármester mellére ezüst érdemkeresztet tűzött az első évtized elismeréseként Göncz Árpád? A falu határain túl nem csak a fővárosban, de a környéken sem maradt visszhang nélkül Pátyod felemelkedése. Előbb a csengeri kistérség választotta vezetőjéül (összemosolygunk, „tudod, ez olyan, mint a régi járási tanácselnökség”), aztán a 11 megyei kistérség választotta vezetőjévé egyhangú szavazással. Az ország legnagyobb Leader közösségének a központja is Pátyodon van, 76 település tartozik hozzá.

„Ékszerdoboz Pátyod” – mondják errefelé. Teljes egyetértésben koszorúzott a nemzeti ünnepen mindenki a faluban. 2009-ben, amikor e sorok íródnak, ez egyáltalán nem természetes sem a fővárosban, sem a megyeszékhelyen.
„Miért húznánk széjjel” – kérdezi Pethő András, amint a hivatal előtt búcsúzik. Tényleg, miért is… Ahhoz, hogy a húsz évvel ezelőtti kétmilliós önkormányzati vagyont egymilliárdra gyarapítsák, éppenséggel összefogásra, egyetértésre van szükség, és arra, hogy odaálljanak a falu első embere mögé – gondolom magamban. Még sokáig búcsúzkodunk, nem fogyunk ki a történetekből. Visszapillantok, de az út menti lombok már elnyelték vendéglátóm alakját. „A fákat a Szamos partjáról hoztuk” – cseng a fülembe Pethő András hangja.  „Úgy mégiscsak olcsóbb. Amit itt látsz, annak én ástam a gödröt annak idején, vagy én fogtam a törzsét.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése