Szigeti Lajosné

Pénzügyi és gazdasági vezető, Szatmár Leader Közhasznú Egyesület

Pátyod

A számok világa, ami a hétköznapi ember számára riasztó: először az iskolai matek órák szörnyű emlékei, majd később a csekkek, adóbevallások, a fizetnivalók sora jut eszünkbe, pedig nem olyan szélsőséges a helyzet, tudom meg Szigeti Lajosnétól, aki közel 36 éve foglalkozik a számokkal, mint pénzügyi szakember. Szigeti Lajosné (ahogy mindenki szólítja: Ani) 2008 óta a Szatmár Leader Közhasznú Egyesület gazdasági vezetője, munkaszervezet-vezető helyettes, tevékenységi köre nemcsak a szervezet gazdasági működésének egyengetése, irányítása, hanem a Szervezet pályázatainak pénzügyi koordinálása. Nem könnyű feladat – állapítom meg magamban, és fel is merült rögtön a kérdés – Mi vitte rá arra, hogy ezt a pályát válassza?

Kezdjük az elejéről. A csengeri gimnáziumi évek után, 1977-ben rögtön munkába állt Tyukodon, a Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnél, itt került kapcsolatba a számokkal… a tanulást viszont nem hagyta abba. Nem kezdtem el jegyzetelni azt a sok tovább-, és átképzést, amit végigjárt, mindezt munka és család mellett, 1979-ben ugyanis férjhez ment Tyukodra, Szigeti Lajoshoz. Aztán jöttek a gyerekek: 1981-ben Andrea, 1987-ben Szabolcs. A legkisebb gyerek 5 éves volt, amikor Szigetiné munkahelyet váltott hosszú idő után, vagyis mondjuk úgy, hogy a rendszerváltást követő felszámolások során szinte egyedüliként került be a Bürgezd-Coop Kft. dolgozói közé, mindezt precíz munkájának köszönhetően. Nagy dolog volt ez akkor, munkaköre továbbra is a pénzügyi feladatok ellátása, könyvelés volt, és akkor még nem a számítógépes könyvelői programok korát éltük. 14 év után azonban kapott egy lehetőséget, hogy a Csenger Többcélú Kistérségi Társulás pénzügyi előadója legyen, eközben már kiegészítő érettségit tett, és jelentkezett a Nyíregyházi Főiskola gazdálkodási szakára, büszkén mondta, hogy a fiával egyszerre lépték át a felsőoktatás küszöbét.

Megragadtam az alkalmat és rákérdeztem a gyerekek milyen szakmai útra léptek. A számok útjára, anyatejjel szívták magukba…

– Mindig segítettek nekem, mivel gyakran hazavittem a munkát, és otthon felvásárlással is foglalkoztunk. Bizonylatokat írtak, számoltunk, egyeztettünk, egyszóval együtt dolgoztunk. – tette hozzá Szigetiné. – Andrea lányom bölcsészdiplomát szerzett, de emellett párhuzamosan közgazdaságtant hallgatott a főiskolán, Szabolcs fiam pedig a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát pénzügy és számviteli szakon. – sorolja anyai büszkeséggel, én meg nyugtázom, hogy nem is olyan szörnyű a számok világa, sőt… talán még élvezetes is lehet.

Vajon másokkal is megszerettette ezt a világot? Igen. Sokan és sokat tanultak tőle. Eközben gondosan összepakolta a dossziéjából előszedegetett önéletrajzait, a végzettségeit igazoló papírhegyeket. A precíz könyvelő – gondolom magamban, mondom ezt azért is, mert rendszerező készsége engem is magával ragadott, és bevallom még a számok miértjét is kezdtem megérteni, amikor egyszer volt szerencsém Anival dolgozni a Gabrien Egyesület egyik pályázatánál, ugyanis az Egyesület gazdasági ügyeit is viszi. Igen, még ezt is csinálja, meg még mennyi mindent a főállása mellett. Gazdálkodnak a férjével, egyengeti a géberjéni Polgárőrség pénzügyeit, de segít a tyukodi őstermelőknek is ügyes-bajos pénzügyi dolgaikban. Megtudom azt is, hogy egy évig még Csengerújfalu önkormányzatának pénzügyi előadója is volt, megbízással …

– Ebben már Andi lányom is segített – teszi hozzá, látva kikerekedett szemeimet.

És közben elérkeztünk a Leaderhez. Kiderült, hogy nagy váltás volt már a kistérség is, onnan pedig rövid időn belül átcsábították az akkor alakuló Munkaszervezethez. Félt a váltástól, de nem bánta meg, hiszen a kihívások vitték előre eddig is a pályán, diplomával a kezében még magabiztosabban vágott bele a pályázatok kusza világába. Szakmai sikerének egyik csúcspontja az volt, amikor fél évre megbízták a Leader vezetésével.

– Nem volt könnyű feladat, hiszen munkatársból főnök lettem. – És tényleg nem volt az, de sikeres. Hiszen ezen idő alatt Pécsett a „Teret a vidéknek” elnevezésű rendezvényen egyként képviselték Szatmárt, a hatás nem maradt el, meghívást kaptak a Vidékfejlesztési Minisztériumtól Budapestre is, a Magyar Vidék Napjára, ahonnan államtitkári dicsérettel tértek haza. Ezt sorolva szemei csillogtak, de amikor unokája, Hanna került szóba, akkor ragyogtak. Mindene a család, a gyerekek, és a kis Hanna, akinek fotói megszínesítik az egyébként kellemes irodát, ahol a nagymama nap, mint nap a számokkal dolgozik. A rengeteg munka és a tanulás nem viselte meg a gyerekeket, sőt sokat segítettek édesanyjuknak, igazi csapatmunka volt ez a 36 évnyi megszakítás nélküli utazás a számok világában, ami még nem ért véget, hanem újabb és újabb kihívást jelentenek a mai napig is.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Dr. Szaló Péter

Pethő András

Dr. Földi Imre

Szimicsku Ferenc

Pethő András

Gaál Sándor

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!