Dr. Szaló Péter

Államtitkár,

Pátyod díszpolgára

Nemzeti ünnepünkön, 2009. március 15-én találkoztunk először Szatmárban, Pátyodon. A koszorúzások és az ünnepi beszédek után Pethő András polgármester oklevelet adott a kezébe, melynek tanúsága szerint a község képviselő-testülete Pátyod díszpolgárává fogadta. A település első embere tényszerűen sorolta a vendég érdemeit, kiemelve természetesen azokat a cselekedeteit, melyek által Pátyod gyarapodott vagy csökkentek az esélybeli egyenlőtlenségek, melyek az országnak ebben a távoli csücskében sajnos elég makacs módon tartják magukat. A napsütésben büszkén lobogtak zászlaink, szálltak a gyerekek kezéből a színes luftballonok, a gratulációk utáni kötetlen beszélgetésekben szemmel látható volt, hogy dr. Szaló Péter gyakran és szívesen látott vendég.

– Szívmelengető érzés volt látni, hogy nem az egész országra jellemző a széthúzás, az egymásnak feszülés – mondja, amikor a koszorúzást felidézem. Budapesti irodájában kerestem fel, és elmondhatom, legalább olyan kedvesen fogad, mintha azóta sem múlt volna el a jókedve. – Jó volna, ha a fővárosban is megférnének egymás mellett a koszorúk – teszi hozzá.

– Ön a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium területfejlesztésért és építésügyért felelős szakállamtitkára. Megnéztem a honlapon a személyi adatait, a kitüntetései között megtaláltam a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, rögtön mellette a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyéért Díjat.

– Az elmaradott, hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása a feladata annak a hivatalnak, amelyben lassan két évtizede dolgozom, és Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Nógrád olyan területei hazánknak, hogy külön program készült annak idején Kelet-Magyarország Felzárkóztatásáért néven. A rendszerváltás után a gázprogram volt az, amelyet a megye akkori vezetésével karöltve sikeresen véghezvittünk, és talán ez is közrejátszott abban, hogy erre a kitüntetésre érdemesnek találtak. Ne higgye azonban, hogy másutt nem voltunk legalább ennyire aktívak. Egyszer Szűrös Mátyás mellett ültem egy tanácskozáson, odasúgta nekem: rendes bihari gyerek vagy te. Pedig hát győri vagyok, ám Biharban is volt mit tenni a felzárkóztatásért. Visszatérve Pátyodhoz, annak idején ott volt az első fáklyagyújtás. Pethő Bandi találta ki az avatásnak ezt a formáját, és örvendetes módon elég szaporán követte a többi. Jó visszaemlékezni azokból az időkből mások mellett például Hovánszki Gyurira, a nyírlugosi polgármesterre, akivel együtt jártuk a régi állami gazdaság üzemeit, keresve, hová lehetne fejlesztési forrást hozni.

– Ezek még az antalli idők voltak. Ha valahol szóba kerül a Szaló név, a beszélgetők azt is hozzáteszik: „tudod, aki ’90 óta államtitkár”… Kormányok jönnek, kormányok mennek, miniszterek cserélődnek, Szaló marad. Mi a titok?

– Először pontosítsunk. A titulus nem mindig ugyanaz, de munka lényegében igen. Való igaz, hogy a 14. minisztert szolgálom. Ráadásul minisztériumot is váltottunk időnként, de a vándorlás és a változás nagyjából ugyanaz volt, mint az egyszeri ungvári rabbi esetében, aki Ferenc József alattvalójának született, később Csehszlovákiába költözött, utána egy kicsit Magyarországra, majd a Szovjetunióba, és ha még élne, ukrán állampolgár volna, miközben ugyanaz a ház az otthona. Vagyis cserélgettük a névtáblát, és koncentráltunk a területfejlesztésre. A titok? Profi a csapatom. A szemben lévő szobában dolgozik egy főosztályvezető kollégám, akit már Antall idejében ki akartak velem rúgatni. Semmi nem szólt a kolléga ellen, ma is velem van. Egyszer régebben, még egy másik minisztériumban a második ember szintén megkérdezte, hogy lehet az, hogy én még itt vagyok. „Például nem loptam” – szaladt ki a számon viccesen. Az illető nem nevetett rajta.

– Mit jelent Önnek Pátyod díszpolgári oklevele?

– Számomra Pátyod a megújulás szimbóluma. Én még nagyon jól emlékszem arra az időre, amikor a falun csak áthajtott az ember. Hol volt akkor még az iskola, a polgármesteri hivatal, a köztéri szobrok, az uszoda, hadd ne soroljam… Volt egy polgármester, kezében egy kockás füzettel. Hitt a megújulásban, és szívvel lélekkel mögé állt a segítő terveknek. Büszke vagyok rá, hogy közöm volt a felemelkedéshez. Be-benéz egy-egy búcsúzó kolléga, eltelt az idő. A mosolyokból, a szavakból látom, a kedvesség nem csak a vendégnek szól. Végezetül a családjáról kérdezem dr. Szaló Pétert.

A feleségemmel, Katával találkozott Pátyodon. Közgazdász, mint én magam, de pályaelhagyó. A Hagyományok Házában dolgozik a kézműves főosztály vezetője. A tárgyi kultúra emlékeivel foglalkozik. Mivel annak idején a Népművészet Ifjú Mestere címet elnyerte, azt mondhatom, hogy olyasmivel foglalkozik, amihez ért, és amit szeret. Egyébként ő a tévében a Téka háziasszonya. Négy gyermekem van, húsz és harminc év közöttiek, felnőtt emberek. Jó érzés látni, milyen hihetetlen módon együtt vannak, szeretik egymást. Jönnek-mennek az sms-ek, hétvége felé kirajzolódik egy-egy újabb „Szaló-csúcs” az A38-as hajón vagy a Gödörben az Erzsébet téren.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Pethő András

Dr. Földi Imre

Szimicsku Ferenc

Pethő András

Gaál Sándor

Szigeti Lajosné

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!