Dr. Szaló Péter

Államtitkár,

Pátyod díszpolgára

szszb 25 és Dr Szaló.jpgNemzeti ünnepünkön, 2009. március 15-én találkoztunk először Szatmárban, Pátyodon. A koszorúzások és az ünnepi beszédek után Pethő András polgármester oklevelet adott a kezébe, melynek tanúsága szerint a község képviselő-testülete Pátyod díszpolgárává fogadta. A település első embere tényszerűen sorolta a vendég érdemeit, kiemelve természetesen azokat a cselekedeteit, melyek által Pátyod gyarapodott vagy csökkentek az esélybeli egyenlőtlenségek, melyek az országnak ebben a távoli csücskében sajnos elég makacs módon tartják magukat. A napsütésben büszkén lobogtak zászlaink, szálltak a gyerekek kezéből a színes luftballonok, a gratulációk utáni kötetlen beszélgetésekben szemmel látható volt, hogy dr. Szaló Péter gyakran és szívesen látott vendég.

– Szívmelengető érzés volt látni, hogy nem az egész országra jellemző a széthúzás, az egymásnak feszülés – mondja, amikor a koszorúzást felidézem. Budapesti irodájában kerestem fel, és elmondhatom, legalább olyan kedvesen fogad, mintha azóta sem múlt volna el a jókedve. – Jó volna, ha a fővárosban is megférnének egymás mellett a koszorúk – teszi hozzá.

– Ön a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasá­gi Minisztérium területfejlesztésért és építésügyért felelős szakállamtitkára. Megnéztem a honlapon a személyi adatait, a kitüntetései között megtaláltam a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, rögtön mellette a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyéért Díjat.

– Az elmaradott, hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása a feladata an­nak a hivatalnak, amelyben lassan két évtizede dolgozom, és Szabolcs-Szat­már-Bereg, Hajdú-Bihar, Nógrád olyan területei hazánknak, hogy külön program készült annak idején Kelet-Magyarország Felzárkóztatásáért néven. A rendszerváltás után a gázprogram volt az, amelyet a megye akkori vezetésével karöltve sikeresen véghezvittünk, és talán ez is közrejátszott abban, hogy erre a kitüntetésre érdemesnek találtak. Ne higgye azonban, hogy másutt nem voltunk legalább ennyire aktívak. Egyszer Szűrös Mátyás mellett ültem egy tanácskozáson, odasúgta nekem: rendes bihari gyerek vagy te. Pedig hát győri vagyok, ám Biharban is volt mit tenni a felzárkóztatásért. Visszatérve Pátyodhoz, annak idején ott volt az első fáklyagyújtás. Pethő Bandi találta ki az avatásnak ezt a formáját, és örvendetes módon elég szaporán követte a többi. Jó visszaemlékezni azokból az időkből mások mellett például Hovánszki Gyurira, a nyírlugosi polgármesterre, akivel együtt jártuk a régi állami gazdaság üzemeit, keresve, hová lehetne fejlesztési forrást hozni.

– Ezek még az antalli idők voltak. Ha valahol szóba kerül a Szaló név, a beszélgetők azt is hozzáteszik: „tudod, aki ’90 óta államtitkár”… Kormányok jönnek, kormányok mennek, miniszterek cserélődnek, Szaló marad. Mi a titok?

– Először pontosítsunk. A titulus nem mindig ugyanaz, de munka lényegében igen. Való igaz, hogy a 14. minisztert szolgálom. Ráadásul minisztériumot is váltottunk időnként, de a vándorlás és a változás nagyjából ugyanaz volt, mint az egyszeri ungvári rabbi esetében, aki Ferenc József alattvalójának született, később Csehszlovákiába költözött, utána egy kicsit Magyarországra, majd a Szovjetunióba, és ha még élne, ukrán állampolgár volna, miközben ugyanaz a ház az otthona. Vagyis cserélgettük a névtáblát, és koncentráltunk a területfejlesztésre. A titok? Profi a csapatom. A szemben lévő szobában dolgozik egy főosztályvezető kollégám, akit már Antall idejében ki akartak velem rúgatni. Semmi nem szólt a kolléga ellen, ma is velem van. Egyszer régebben, még egy másik minisztériumban a második ember szintén megkérdezte, hogy lehet az, hogy én még itt vagyok. „Például nem loptam” – szaladt ki a számon viccesen. Az illető nem nevetett rajta.

– Mit jelent Önnek Pátyod díszpolgári oklevele?

– Számomra Pátyod a megújulás szimbóluma. Én még nagyon jól emlékszem arra az időre, amikor a falun csak áthajtott az ember. Hol volt akkor még az iskola, a polgármesteri hivatal, a köztéri szobrok, az uszoda, hadd ne soroljam… Volt egy polgármester, kezében egy kockás füzettel. Hitt a megújulásban, és szívvel lélekkel mögé állt a segítő terveknek. Büszke vagyok rá, hogy közöm volt a felemelkedéshez. Be-benéz egy-egy búcsúzó kolléga, eltelt az idő. A mosolyokból, a szavakból látom, a kedvesség nem csak a vendégnek szól. Végezetül a családjáról kérdezem dr. Szaló Pétert.

A feleségemmel, Katával találkozott Pátyodon. Közgazdász, mint én magam, de pályaelhagyó. A Hagyományok Házában dolgozik a kézműves főosztály vezetője. A tárgyi kultúra emlékeivel foglalkozik. Mivel annak idején a Népművészet Ifjú Mestere címet elnyerte, azt mondhatom, hogy olyasmivel foglalkozik, amihez ért, és amit szeret. Egyébként ő a tévében a Téka háziasszonya. Négy gyermekem van, húsz és harminc év közöttiek, felnőtt emberek. Jó érzés látni, milyen hihetetlen módon együtt vannak, szeretik egymást. Jönnek-mennek az sms-ek, hétvége felé kirajzolódik egy-egy újabb „Szaló-csúcs” az A38-as hajón vagy a Gödörben az Erzsébet téren.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése