Pátyod

Tipikus egyutcás falu Pátyod. A Porcsalmát és Csengert összekötő szakasz felénél, szinte az összes házat erre az útra fűzték fel. Kanyarok tarkítják, hol szélesebb, hol keskenyebb sávot hagytak szabadon a házak építői.

Az 1970-es években még ezerlelkes falu szép lassan eltörpült a két szomszédvár mellett. Mígnem egy ambiciózus fiatal agrár szakember került ide, aki felnőtt életének első lépéseit itt tette meg és szívébe zárta Pátyodot, mint a mindent megvalósítható lehetőségek hazáját. Pethő Andrást is befogadta a szatmári közösség és legutóbb is megválasztották a település polgármesterének.

Jánkmajtison született 1952. szeptember 3-án. Édesapja Pethő László földműves, gazdálkodó, agronómusként ment nyugdíjba. Édesanyja Rostás Erzsébet háztartásbeli, a gyermekek nevelésére helyezte a hangsúlyt. Bátyja, László, a Hajdúfilmnél dolgozik és az SZDSZ elnöke Debrecenben. Húga, Mária, matematika-fizika-számítástechnika szakos tanár Mátészalkán. A szülei mindig annyit kértek tőlük, hogy tanuljanak, mert csak akkor boldogulnak az életben.

Az általános iskolát Jánkmajtison végezte, azután a Baross László Mezőgazdasági Technikumba járt 1966 és ’70 között. Amint kijárta a technikumot, gyakornoki feladatot kapott Szamosújlakon.

Hihetetlenül gyors karriert futott be, mert 23 (!) nap munkaviszony után megbízták a tsz-elnöki teendők ellátásával. Egy évig látta el ezt a munkakört, meg ráadásként főagronómus is volt. Jánkmajtisról naponta kerékpározott be a munkahelyére. Közben megkezdődött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek összevonása, így lett közös Cégénydányád, Szamosújlak és Gyügye gazdasága. Pethő András kerületvezetői beosztást kapott a növénytermesztésben. 1975. április elsejétől főállattenyésztő, majd fél év múlva a főagronómusi feladatok is ráhárultak.

A gyakorlati munka sűrűjében nem nélkülözhette a magas szintű elméleti tudást, ezért levelezőn elvégezte a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi karát. Újabb összevonásnak lehettek tanúi a térség gazdálkodó szervezetei: ezúttal Szamosangyalos, Szamostatárfalva, Porcsalma és Pátyod alakított közös szövetkezetet, amelyben állattenyésztési ágazatvezető, majd főállattenyésztő és főagronómus lett Pethő András. Egészen 1991-ig a Szatmár mezőgazdasági szövetkezetben kamatoztatta elméleti és gyakorlati tudását.

A termelőszövetkezetet is utolérte az átalakulás, termelő, szolgáltató és kereskedelmi kft.-ként működött tovább. Az 1990-es választás idején viszont egy korábban teljesen ismeretlen poszt várományosa lett a faluban igen nagy népszerűségre szert tett agrár szakember: sokan ösztönözték, induljon az önkormányzati választáson. Jött, látott, győzött és tiszteletdíjas polgármesterként látta el a feladatait. S hogy milyen sikerrel és mennyire találkozott mindez a választók akaratával? Bizonyíték rá az ezerkilencszázkilencvennégyes választás, amikor egyetlen ember sem tartotta lehetségesnek Pethő András mellett megnyerni a polgármesteri címet. Így vetélytárs nélkül szavaztak bizalmat neki a pátyodiak újabb négy évre.

− Én azt hiszem, sikerült egy teljesen új szellemiséget meghonosítani a faluban − összegzi tapasztalatait Pethő András. − Míg korábban elvándorolt az értelmiség, ma szép lassan gyarapszik a falu. Építkeznek a fiatalok. Igaz, mi is igyekszünk mindent megtenni az itt élők komfortérzetének javításáért. Nem véletlenül hoztuk létre hatvanhárom millió forintos költséggel az Antall József művelődési és szabadidő központot, ahol nemcsak az iskola, az óvoda, hanem a könyvtár, a tornacsarnok és külső labdarúgó-, tenisz-, futó- és kézilabdapálya kapott helyet. Péntek esténként a falubeliek játszanak a sportcsarnokban.

Létrehoztuk a falutévét, karácsonyi ajándékként a helybeliek ötvenkét műholdas program közül választhatnak, valamint a fehérgyarmati városi tévétől kapunk anyagokat, s a polgármesteri hivatalból sugározzuk esténként a Pátyod Tévé itt szerkesztett műsorait.

Terveik közt szerepel egy benzinkút létesítése, a szennyvízhálózat megépítése, egy termelő és értékesítő szövetkezet létrehozása.

Pethő András felesége született pátyodi, Barna Katalin pedagógus, tanítónő. Fiuk, András a mátészalkai gépészeti szakközépiskolában harmadikos. Bár a neje vágyott a városba, András annyira a szívébe zárta ezt a kis szatmári falut, hogy el sem tudná képzelni az életet másutt. Hiszen a komfortérzethez minden feltétel adott, városi szintű szolgáltatásokat vehetnek igénybe. Pátyod akár Nickelsdorf lehetne, ha az osztrák példát vesszük alapul, ahol az emberek bevásárolnak, de mégsem szenvednek a zsúfoltságtól.

Szabad idejében kertészkedik, horgászik, kirándul a polgármester, nagy baráti körük közös jellemzője: mindannyian jól érzik magukat Pátyodon.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)