Pátyod

Igazságot, jogot, szeretettel − így foglalhatnánk össze röviden Szimicsku Ferenc hitvallását. Ezt a gondolatot fogalmazta meg magának, amikor 12 esztendővel ezelőtt a sors rendeléséből és egyházi elöljáróihoz benyújtott pályázat alapján a püspök úr őrá bízta a 380 görög katolikus hívőt. A 670 lelkes Pátyodon meghatározó erővel bírnak a görög katolikusok, és magától értetődik, hogy lelki és vallási vezetőjük, a lelkipásztor is fontos szerepet tölt be a kicsiny település életében.

Különösen igaz ez annak fényében, hogy idekerülése után kezdődött el a rendszerváltozás, és az önkormányzatok alakulása tette lehetővé, hogy egy ilyen kis falu is, mint Pátyod, a saját lábára álljon. Igaz, ebben Szimicsku Ferencnek is nagy része volt, hogy igyekezett öntudatra, eszmélésre ébreszteni a település népét: vegyék kezükbe saját sorsuk irányítását.

Szimicsku Ferenc Kántorjánosiban született 1956. november elsején. Édesapja, Szimicsku László a termelőszövetkezetből ment nyugdíjba. Édesanyja, Murguly Anna háztartásbeliként óvta, védte a háromgyermekes család összetartozását. A fivére, László már nyugdíjas, nővére, Anna Kanadában él és szárazföldi stewardessként dolgozik.

A kántorjánosi iskolai évek után a nagyhírű kecskeméti piarista gimnáziumba iratkozott. Imádta a műszaki, technikai berendezéseket, eszközöket és szent meggyőződése volt, hogy őbelőle autószerelő lesz. Szerette és magas szinten művelte a sportot, kézilabdázott a megyei csapatban Kecskeméten.

Már az érettségire készült, amikor eltöprengett a jövőjén. A paptanárok életvitele, önzetlen, sugárzó szeretete annyira magával ragadta, hogy belátta: érdemes egy életet szentelni a mások szolgálatának. A nőtlen szerzetesektől azt látta, hogy a szó szoros értelmében éjjel-nappal nyitva az ajtajuk.

Tudat alatt biztosan megragadta ez a mentalitás a fiatalembert, így nem véletlenül jelölte meg a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolát. Felvették, ám előtte még nehéz próba következett, mivel a katonaságnál a politikailag megbízhatatlanok és a törvényekkel összeütközők társaságában, az úgynevezett nehéz fiúk között szolgált. Később nagy hasznát vette ennek a speciális stúdiumnak, mivel a társadalmat úgymond alulnézetben ismerhette meg.

A főiskolai évek alatt már szeretettel, alázattal és elkötelezettséggel készült Isten szolgálatára. Az első évet Nagykállóban töltötte, ahol a gyülekezet körüli teendők mellett hozzákezdett egy tanyabokori templom építésének megszervezéséhez.

Pátyod azonban egy egészen másfajta küldetés lehetőségét villantotta fel számára. A dzsungelből bontották ki a három és fél éve lakatlan parókiát. Kezük munkájával teremtettek otthont benne. Feleségével, Tarjányi Valériával és két gyermekével, a 12 éves Szilviával és a 10 éves Róberttel ma már a világ legszebb fészkének tartják a csöppnyi falut.

Ebben persze nagy szerep jutott Szimicsku tisztelendő úrnak, aki nemcsak a templomban és a gyülekezeti házban találkozik a híveivel, hanem rendszeresen meglátogatja őket és elbeszélgetnek a falu és a világ dolgairól. Amikor kézzel fogható közelségbe került a Porcsalmától történő elválás lehetősége, igen sokat érvelt, vitatkozott a saját lábra állás mellett a pap. Falugyűlésen, egyházi rendezvényeken beszélték meg a jövőalakítást.

A sportot változatlanul nagyon szereti, Pátyodon éveken át irányította a község labdarúgóéletét. A városkörzeti első osztályban dobogós helyezést értek el, egy év alatt léphettek feljebb. A szántóból focipályát csináltak. A megyében is a legszebbek közt tartják számon az új iskola, művelődési és sportkomplexum épületét, s az előkészületekből ő is alaposan kivette a részét.

− Ez számomra a világ legtermészetesebb dolga − magyarázza. − Nem szeretem az állóvizet, úgy gondolom, akármilyen kis településen éljen az ember, joga van mindarra, amit városon megkaphat. Hisz nekünk úgyis nagy előnyünk származik abból, hogy ismerjük és számon tartjuk egymást, városon az elmagányosodás sajnos, tetten érhető. Igaz, manapság már elvárni kevés, nekünk is nagyon sokat kell fáradoznunk azért, hogy a kultúra, a művelődés, a víz, a gáz, a szennyvízhálózat, a városi tévé is hozzátartozzon a falu mindennapjaihoz. Mindezekről nem elég általánosságban beszélni, hanem személyre kell szabni a feladatot, hogy valamennyi polgárunk érezze: ő is felelős azért, hogy a falubeliek szebb, komfortosabb, emberibb életet éljenek. Pátyodi teendőim mellett öt éve a csengeri görög katolikus közösség is gondjaimra van bízva. A hívekkel való együttműködésnek nagyon sok szép, kézzel fogható eredményét tudjuk felmutatni. Papi életem, küldetésem, örömöm csak embertársaink szolgálatában lehet teljességre törekvő, és Isten akaratával megegyező.

Szabad idejében Szimicsku tisztelendő úr sokat olvas, ápolja a kertjét, vagy szíve szerint inkább látogatja híveit. Fájlalja, hogy 140 embert temetett el hívei köréből, így igen sokan élnek özvegyi sorsban, magányosan.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)