Nyíregyháza

Gyebrószki János mind a mai napig igazi tanyasi embernek érzi magát. Büszke a származására és örül annak, hogy most már harmadik cikluson át segíthet mindazoknak a Nyíregyháza külterületén, bokortanyákon élő embereknek, akik között felnőtt, s akikhez ragaszkodik.

Mandabokorban született 1945-ben a szintén mandai anyától és a felső-simai apától. Igazi tirpák család leszármazottja, hiszen apai ősei az első 75 Szarvas környékéről betelepülő család között voltak, míg anyai felmenői, a kerekrétiek az első tízbe tartoztak. A mandai általános iskolába járt és mivel jó tanuló volt, felvetődött a kérdés: ki fogja folytatni a földművelést? Négyen voltak testvérek, de a szülők Jánost nézték ki gazdálkodónak, mikor újabb keblókákat (a katasztrális hold tirpák elnevezése) vásároltak. Ő azonban – önkényesen – másképp döntött: bement Nyíregyházára tanulni, igaz, a „szakmába”, a mezőgazdasági szakiskolába. Később a közgazdasági szakközépiskolában érettségizett és számos szakmát elsajátított kilenc éven keresztül. Erre plusz ösztönző erőt adott egy szörnyű esemény. 1967-ben súlyos motorbalesetet szenvedett és hat napon át kómában volt. Sok mindent elfelejtett, s az orvosok azt tanácsolták, tanuljon minél többet. Ő hallgatott a jó szóra, aminek később is hasznát vette. Számos helyen dolgozott: először egy ÁFOR töltőüzemnél, majd az Agrokernél, aztán a vendéglátásban, de az igazi karrierje a nyíregyházi Centrum Áruházban kezdődött, ahol rendészeti és tűzvédelmi vezető volt.

A munkájára Budapesten is felfigyeltek. Így került a 80-as évek második felében a fővárosba, ahol az akkor még nagyon népszerű és különleges Lottó Áruházaknak lett a rendészeti és tűzvédelmi vezetője. A rendszerváltás privatizációt hozott, ám neki felkínálták a Corvin Áruházban ugyanezt a posztot, sőt hívták magánnyomozónak és a Bányahatósághoz anyaggazdálkodónak, ám őt a szíve hazahúzta.

1965-ben nősült, s noha később elvált, figyelemmel kísérte két lánya, Anikó és Ágnes pályafutását. Ekkor úgy érezte, segítenie kell. Feladván az értékes óbudai ingatlant, hazaköltözött, s noha kényszerből leszázalékolták, keményen dolgozni kezdett. Újra üzleteket bérelt, Rozsrétszőlőn és Nyíregyházán. Anikó végül a nyírpazonyi önkormányzatnál állapodott meg, míg Ágnes folytatja az üzleti életet: a rozsréti bolt vezetője. Gyebrószki János számára az egyik legnagyobb boldogságot ma is az jelenti, ha együtt lehet a négy unokával: Flórával, Grétával, Márkóval és Marcellel.

Közéleti szerepvállalása már a 70-es években kezdődött. 1972-től a Hazafias Népfront körzeti titkára volt, majd a városhoz került. 1980-tól, pedig rozsrétszőlői tanácstag hét éven keresztül, s még ilyen minőségében felügyelte a tanyasi ivóvízellátás rendszerének kiépítését. 1993-ra költözött teljesen vissza, s mint mondja, a lakosok ösztönzésére indult el 1994-ben az önkormányzati választásokon. Akkor MSZP színekben szavazták be a testületbe, de elmondása szerint nem a pártbéli kötődésen volt a hangsúly.

Ezt fényesen bizonyítja, hogy országosan egyedülállóan 1998-ban teljesen függetlenként kerül be a közgyűlésbe. Eredményes és odaadó munkájának elismerése, hogy 2002-ben – újra szocialista színekben – immár „hagyományosan” lesz önkormányzati képviselő. Úgy gondolja, azért történhetett így, mert ő ezt szolgálatnak tekinti. Bármikor kereshetik, és senkinek nem mond nemet. Sohasem feledi, hogy itt vannak a gyökerei, és legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy az emberek bizalmát, segítségét megnyerte. Azért is fontos ez szerinte, mert a 70 négyzetkilométernyi külterületet jelentő 14. számú választókörzetben egységesnek kell lenni. Ezért hozták létre 2001-ben másodikként a városban a részönkormányzatot, és hívták életre a Bokortanyák Lakosságáért Egyesületet, melynek az elnöke is egyben. Persze vannak kézzelfogható eredményei is az elmúlt éveknek. Szociális érzékenységét jelzi, hogy teljesen kiépült a falugondnoki hálózat, bevezették a házigondozást és kirándulások szervezésével is odafigyelnek az idősekre. Felpezsdült a kulturális élet: felújították a mandai kultúrházat, a butykai iskolából közösségi házat formáltak, és szinte mindenütt van évi egy nagyrendezvény: juhásztalálkozó, sportnap, kisebbségi találkozó, majális, szüreti mulatság. Az egyesület mindezek szervezése mellett a környezetvédelemben, a tanyák tisztításában és a szociális szférában jeleskedik. Emellett igyekeznek, hogy a mintegy 100 kilométer hosszúságú földutat minél több helyen lássák el útalappal.

Gyebrószki János a sok munka mellett leginkább kirándulni szeret, s ezt legszívesebben a szívének kedves élettársával, Ibolyával teszi. Mint mondja, az a célja, hogy a sokat dolgozó tanyán élőknek legyen egy biztos támasza. Személyesen, pedig akkor elégedett, ha úgy érzi: ezért ő mindent megtett.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)