Nyíregyháza

A gyökerei Nagykálló világába nyúlnak le, de ő már Nyíregyházán született 1963-ban. A Kossuth Lajos Szakközépiskolában érettségizett és szerzett C kategóriás műszerész végzettséget.

Szülei ma már nyugdíjasok, édesanyja a nagykállói ideg- és elmegyógyintézetben volt orvosasszisztens, édesapja a Nyírkémiánál dolgozott üzemvezetőként. Egyetlen húga Nyírpazonyban él.

Az érettségi után a Fémmunkás Vállalathoz került, gyártmányszerkesztő lett. A katonai idő letöltése után visszament volt munkahelyére, akkor már a szerszámtervezői feladatkört kapta meg.

1986-ban beiratkozott a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főiskola gyártástechnológiai szakának tervező és gyártó ágazatára. Még ebben az évben a HAFE-hoz került, ahol szintén szerszámtervezőként dolgozott. Természetesen nem volt könnyű a levelező tagozatos tanulást és a munkát összeegyeztetni, de valahogy Bartha László is úgy lehetett, hogy teher alatt nő a pálma.

Négy év után a Beag Kft. következett, ahol tervező és üzletkötő volt. Miután a céget ezerkilencszázkilencvenkettőben felszámolták, a tervezők kis csapata alapított egy betéti társaságot. Megpróbálták a nagyobb önállóság felelősségét.

Közben, természetesen, múltak az évek. 1985-ben feleségül vette Papp Júliát, akivel azóta is együtt élnek. Ebben a házasságban két szép gyermek született. A kislány, Eszter, az idősebb, már nyolcesztendős, Péter csak öt. A kilencedik emeleti örökösföldi lakás egyelőre elég a négytagú családnak, de lassan nagyobbról kell gondoskodni.

László felesége a Nyírtávhő ügyfélszolgálati és díjkivető irodájában dolgozik, így napi téma otthon, hogy milyen sok ember él nehéz helyzetben, nemcsak az Örökösföldön, hanem a város más részein is. Egyébként szeretnek itt lakni, mert levegős, szellős és − László meggyőződése szerint − jobb, mint a Jósaváros. Ha megmarad a jelenlegi ütem, néhány év múlva szép zöld lesz ez a terület, mert erősen nyújtózkodnak a fák és egyre nagyobb árnyékot adnak.

Bartha László két önkormányzati testületnek is tagja. A 6. számú választókerületből jutott be a városi képviselő-testületbe, a megyei közgyűlésbe pedig az SZDSZ listájáról. Ennek a két feladatkörnek nem könnyű megfelelni, de szereti a kihívásokat, és nem is szokott megfutamodni. Az önkormányzati képviselőségnek igazán örül, mert az előző ciklusban is az volt, de akkor listáról jutott be. Kisebb volt ugyan a felelőssége, legalább is nem tartozott beszámolással, mikor mire szavaz. De szívesen segített az embereknek, s valószínűleg ez jelent meg a kilencvennégyes szavazásban.

A megyei közgyűlésbe való bekerülését pedig maga akarta, mert úgy gondolta, hogy Nyíregyháza érdekeit is meg kell fogalmazni a megyegyűlésben. Annál is inkább, mert tapasztalt egyfajta Nyíregyháza-ellenességet. És miért lenne a megye legnagyobb városa hátrányosabb helyzetben a többinél?

Amikor szóba kerül a képviselő hitelessége, Bartha László nem sokat gondolkodik a válaszon: − Természetesen nem az teszi hitelessé, hogy mit mond, hanem az, mit tesz azokért, akiket képvisel.

A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy össze kell egyeztetni a rész és az egész érdekeit. Világos, hogy az örökösföldieket elsősorban az érdekli, ami ott, számukra vagy az ő érdekükben történik. Bartha László eszmélkedése, az eddigi politikusi útja összefonódik az SZDSZ-ével. A párttal való találkozást szükségszerűnek tartja. Amikor ’81-ben, az érettségi után a Fémmunkáshoz került, olyan értelmiségi kollégák vették körül, akik teljesen másként ítélték meg a dolgokat, mint az akkori hatalom. Ez eleinte furcsa volt számára, de nyilván hozzásegítette az elemző gondolkodáshoz.

Részt vett Nagy Imre temetésén, voltaképpen ott és akkor alakult ki az az érzelmi kapocs, amely mindmáig életben tartja a párthoz való kötődést, ami persze ma már nem pusztán érzelmi alapokon nyugszik.

A városi képviselő-testületben a jogi, ügyrendi és közbiztonsági bizottság tagja. Ebben dolgozott az előző ciklusban is, meg aztán szerinte itt lehet a legtöbbet tanulni. Ehhez a városfejlesztési bizottság jött még hozzá.

Az elmúlt évek alatt sok mindent sikerült elérni. Mindebben neki is van része, de elsősorban annak a harmonikus, az ügyekre és nem a pártérdekekre figyelő képviselő-testületnek köszönhető, amely a várost irányította, irányítja.

Amikor csak lehet, a család kint tölti a szabad időt a leveleki „birtokon”, s akkor sor kerülhet a játékra, az olvasásra meg egy kis zenehallgatásra is. A Pink Floyd a kedvenc, de Presser Gábort is nagyon szereti. A kikapcsolódásra nagy szükség van, mert enélkül nehezen lehetne bírni a heteken át tartó megfeszített, nagy felelősséget kívánó munkát.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)