Nyíregyháza-Oros

Életét mindig is a másokért végzett szolgálat vezette. Bizonyára az ötgyermekes családban felnőtt Szűcs István nem is szervezhette volna másként az életét. Másfél évtizede a megyeszékhely egyik leggyorsabban fejlődő városrészének, Orosnak a tanácstagja, majd önkormányzati képviselője. Foglalkozása is a segítségnyújtáshoz kötődik, mivel az Országos Mentőszolgálat nyíregyházi városi szolgálatvezetője. Tizenhat betegszállító kocsi irányítása, a betegszállítás igényeinek kielégítése, a gyors mentés megszervezése tartozik feladatai közé. Amikor leülünk beszélgetni a városrész önkormányzati hivatalában, megemlíti: éjszakai szolgálatba készül, mint polgárőr.

Vajon honnan ez a rengeteg energia? Hogy jut eszébe akkor is a mások ügyeiben eljárni, amikor rég letette a szolgálatot?

– Nagyon egyszerű a válasz – fogalmazza meg Szűcs István. Végtelenül szeretem, amit csinálok és mindenekelőtt szeretek segíteni az embereknek. Az a jó érzés éltet, hogy tehetek valamit a környezetemben élők ügyes-bajos dolgainak előbbre vitelében.

Balkányban született 1945. december 7-én. Édesapja, Szűcs János, kovácsmester volt, édesanyja, Schejka Julianna, a háztartást vezette. Testvérei közül János géplakatos szakmát tanult és sajnos, már ő sem lehet közöttünk, akárcsak a szülei. Illés szintén géplakatos, József vállalkozó, Miklós gondnokként dolgozik. Felesége, Szűcs Istvánné Szatmári Piroska, kereskedő, lánya, Ildikó, a mentőszervezetnél előadó. Fia, István, bútorasztalos és vállalkozó. Veje karosszérialakatos. Született egy kis unokája, Ákos, aki jelenleg négyéves, és a nagyszülők szemefénye.

Tanulmányait az orosi iskolában fejezte be, majd 1961-ben épületburkolónak tanult Budapesten. Dolgozott évekig Tatabányán, majd a sörkirendeltség vezető szerelőjeként tevékenykedett. A mentőszervezetnél ’77-ben kapott állást, és ez a szerelem tart mind a mai napig. ’78-ban megszerezte az általános ápoló és asszisztens szakmát.

Már a mentőknél észrevehették Szűcs Istvánban a társai az elkötelezett közéleti embert. A Mentődolgozók Szakszervezetének megyei titkáraként látta el az érdekvédelem és érdekképviselet napi feladatait 1983 és ’94 között. Közben három éven keresztül a Közalkalmazotti Tanácsnak is tagja volt. A mentőknél is egyre megbecsültebb feladatokat kapott, dolgozott esetkocsin, majd 1988-ban nevezték ki szolgálatvezetőnek.

 A szűkebb lakókörzetben is felfigyeltek közéleti érzékenységére. Megválasztották tanácstagnak 1985-ben, és a rendszerváltozás után is őt bízták meg a helyi lakókörzet önkormányzati képviselőjének. Ebből két ciklusban, 1990 és ’98 között egyéni képviselőként tevékenykedett, a legutóbbi választáson a függetlenek listáján került be az önkormányzati testületbe. Négy éven keresztül a szociális, lakásügyi és egészségügyi bizottságnak a tagja volt. A legutóbbi választás óta a pénzügyi bizottság tagja, valamint a városüzemeltetési bizottság alelnöke.

Teszünk egy gyors sétát Oroson. A központban impozáns épület magasodik, ez a posta. Akármerre járunk, a szilárd burkolatú utak, a gázvezeték építése, a telefonhálózat, most a szennyvízcsatorna létesítése Szűcs István nevéhez fűződik.

Az ő önkormányzati tevékenysége idején fejlődött Oros modern kertvárossá a hagyományos „10×10”-es házakból. Most hétezer-kétszázan laknak itt, köztük háromszáz vállalkozót tartanak nyilván. Kétezer-egyszáz lakás van a városnegyedben, a telefont ezerötszázba vezették be.

A polgárőrséget ’96-ban szervezték meg. 1998. december 31-étől Szűcs István vezeti a kis csapatot. Működésük óta érezhetően javult a közbiztonság. Az itt élők nyugodtan hajthatják álomra a fejüket. 80 százalékkal (!) csökkent Oroson a betörések száma.

– Amikor elkezdtük a városrész fejlesztését, az itt élők közérzetének javítása volt a cél – hallottuk az önkormányzati képviselőtől. Mi szeretjük a falusias környezetet, ám ehhez városi szintű szolgáltatásokra tartanak igényt a helybeliek. Nyíregyháza rohamléptekkel fejlődik, az Orost és a városközpontot összekötő új úton néhány perc alatt beérhetünk a belvárosba. Szívesen költöztek ki az emberek a 41-es út két oldalán gomba módra szaporodó új családi házakba. Ma pedig a még komfortosabb élet megteremtése a célunk.

Szűcs István hangsúlyozza, hogy képtelen lenne ennyi közéleti feladatot vállalni a nyugodt családi háttér segítsége nélkül. A felesége is megosztja vele a tennivalókat, hozzá is nyugodtan bekopoghatnak a helybeliek a problémáikkal, ha a családfő épp a mentőknél teljesít szolgálatot. Nem véletlen az sem, hogy Ildikó lánya is a mentőknél vállalt állást.

– Végtelen örömmel tölt el, ha segíthetek az embereknek, hisz az egyének, a családok boldogulása, jó közérzete elválaszthatatlan a tágabb közösségtől. Ezen munkálkodtam eddig is, és teszem azután is – zárja gondolatait.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)