Nyíregyháza

Tukacs István azok közé a fiatalemberek közé tartozik, akik nagy megrázkódtatásként élték át a rendszerváltást. A KISZ-ben végzett munka sok-sok kellemes élménnyel ajándékozta meg őt, azok között lehetett, akik igényelték a segítségét, az ötleteit.

Az ifjúsági szervezet szétesése nagy űrt hagyott maga után. Egyre több olyan információ jutott el hozzá, amelyek más színben mutatták meg az elmúlt évtizedeket, a szocializmus gyakorlatát. Szembesülni kellett ezekkel az ismeretekkel még akkor is, ha nem tudásuk nem adhatott felmentést a felelősség vállalása alól. Olyan ügyekért kellett most a „hátát tartania”, amelyekhez nem volt, nem lehetett köze.

Nehezen, de sikerült túljutni ezen az időszakon. Szét kellett választani, hogy mi volt az övé, s miért kell másnak felelősséget vállalni. A rendszerváltozás után az is kiderült, hogy a baloldali gondolkodásnak van létjogosultsága, mert a baloldaliság az ember természetes viselkedési módja.

Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy Tukacs István tevékeny részt vállalt az MSZP megszervezésében. ’89 decemberétől négy éven át ő volt az egyetlen „fizetett forradalmár” a nyíregyházi alapszervezetben. A négy esztendő rengeteg munkát adott.

Az ellenzéki szerep bizonyos értelemben kedvezőbb, mint a kormányzati, de a párt ezt az időszakot nemcsak a kormány bírálatára használta fel, hanem arra is, hogy építkezzen. Felépítse, erősítse a pártot, felkészítse arra, hogy ha a helyzet úgy kívánja, az irányító szerepet is el tudja vállalni.

Rengeteg hasznosítható tapasztalatot nyújtottak ezek az évek. Sok mindent megtudott a városról, az emberekről. Voltaképpen ekkor lett igazán felnőtt. Alig múlt harmincéves, tele illúzióval, talán naivitással is. Most meg kellett tanulnia, hogy kordába szorítsa a gondolatait, ne adjon az ellenfeleinek támadási felületet. Belelátott a politika működésébe, megismerte a realitásokat. Nem tagadja, hogy nem tetszett minden. De egyre határozottabban tudta: a legfontosabb a tisztesség!

1994-ben Nyíregyházán önkormányzati képviselő lett. Szeret ebben a testületben dolgozni, mert azt tapasztalja, hogy a többség számára a tisztességesen végzett munka a legfontosabb. Lehet egy döntés rossz, de törvénytelen vagy etikátlan dolgot nem szabad felvállalni. Jó lenne, ha mindenki megértené, hogy bármilyen pozícióba kerül az ember, a törvényeket be kell tartania. Tukacs István kiegyensúlyozott embernek mondja magát.

Szereti a családját, és a legfontosabb számára az ő boldogságuk. ’83-ban nősült, hajdúsági leányt vett feleségül. Kilencéves a kisleányuk. Az öccse szinte a saját gyerekének számít, hiszen huszonegy év közöttük a korkülönbség. Noha kevés a szabad ideje, de sohasem mulasztja el, hogy egy-egy órácskát olvasson naponta, még így is tornyosulnak a könyvek a polcon, amelyek elolvasásra várnak.

Szeretne utazni. Legalább Európát megismerni, eljutni Párizsig, megtapasztalni az emberek hétköznapjait. Szeretné azt érezni, hogy magyar Európában, s azt is megtudni, milyen az az Európa, amelyre olyan gyakran hivatkoznak, hogy oda el kell jutnunk.

Olykor eszébe jut, hogyan tovább. Meddig lehet politizálni, s mikor kell az egésznek hátat fordítani? Az ember nem mondhat le a cselekvésről. Nem szabad azt mondani, hogy félreállok, mert úgysem változik semmi. Ott kell lenni, s meg kell kísérelni a változtatást. Még akkor is, ha napjainkban a politika leértékelődött, mert körüllengi a tisztességtelenség gyanúja.

Ha ez így van, még inkább kellenek olyan emberek, akik a morál talaján állnak.

Furcsa átmenetet tapasztal. Az ellenzéki időszakban az MSZP tagjai szolidárisak voltak egymás iránt. Most, hogy kiszabadultak a politikai „karanténból”, azt tapasztalni, hogy ennek a pártnak a tagjai is olyanok, mint bármelyiké: megvannak a maguk egyéni érdekei, következetesek vagy befolyásolhatók, olykor esendők. Ezért aztán nagyon fontos, hogy egy évvel a hatalomra jutás után megfogalmazzák, mi tartja össze a pártot, milyen érdekek mentén teremthető meg a legnagyobb egység.

Ha ezt elmulasztják, a következő néhány évben komoly zavarok keletkezhetnek, hiszen az ország nehéz döntések előtt áll folyamatosan. Az egység elveinek tisztázása éppen ezért nem lehet közömbös.

Nem szeretne politikusként megöregedni. Legalábbis hivatásosként nem. Mert aki egyszer is belekóstolt abba, hogy másokért tevékenykedjen, nemigen jut el odáig: csak az én ügyem a fontos!

Egyszerű lenne azt mondani, hogy van egy szakmája, mérnök üzemgazdász, majd csak elhelyezkedik valahol. Most még nem tudja, mi lesz.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)