Nyíregyháza

A természethez, az egyik legfontosabb elemhez, a vízhez, a védőgátakhoz, folyókhoz, a folyók füzes partjához ezer szállal kötődik. Még érzi ezernyi vadvirág és a széna édes illatát. Nem csoda, hiszen gátőr fiaként született ezerkilencszázötvennégyben egy kis szatmári faluban, Kispaládon. A nagyapja is gátőr volt, mondhatjuk tehát, hogy duplán öröklődött benne a víz szeretete. Az apai és a nagyapai indíttatásnak köszönhetően „vizes pályára” lépett.

A Nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközépiskolában érettségizett. A további tanulás meg a munka úgy ment, mint a vízfolyás. Haladt a ranglétrán, bővítette szakmai és emberi tapasztalatait. Ő Fazekas Zsigmond, a Nyírségi Vízgazdálkodási Társulat ügyvezetője, egyben a Nyírvíz Építő és Szolgáltató Kft. igazgatója.

A szakközépiskola elvégzése után a Felső-tiszai Vízügyi Igazgatóságnál helyezkedett el. Vízmester gyakornokként kezdte ezerkilencszázhetvenkettőben. Mélyen éltek még az emlékezetében az árvizes emlékek, bár az újjáépítésnek ekkorra már pontot tettek a végére. De hogy ne forduljon elő újabb tragédia, zárógátakat építettek, s ezek építésében kezdőként résztvett. Sorkatonaként Nyírbátorban és az ország másik szélén, Szombathelyen még szigorúbb fegyelemhez szoktatták, emberi tapasztalatokkal is gazdagodva szerelt le. Aztán Mátészalkán a 3. sz. szakaszmérnökségen kapott megbízatást: felügyelőhelyettes volt a Kraszna bal partján.

Ezerkilencszázhetvennyolcban felügyelőnek nevezték ki, majdnem tíz évig dolgozott ebben a beosztásban. Ez idő alatt hol a Kraszna fenyegette a környező települések házait, udvarait, hol a belvíz ellen kellett küzdeni. Katonai hasonlattal élve csapattisztként szolgált a Kraszna mentén, nemzetközi, pontosabban romániai tapasztalatokra is szert tett.

Ezerkilencszáznyolcvanhétben Nyíregyházára, az igazgatóság központjába sodorta a víz, illetve a sors. Előadóként dolgozott. Munka mellett levelező úton diplomát szerzett a debreceni Ybl Miklós Építőipari és Műszaki Főiskolán. Egyre felelősségteljesebb beosztást kapott. Az 1. sz. szakaszmérnökségen vízgazdálkodási helyettes volt, aztán ugyanitt szakaszmérnök. Pár évvel a rendszerváltás után váltott.

Ezerkilencszázkilencvennégyben megpályázta a Nyírségi Vízgazdálkodási Társulat ügyvezető igazgatói posztját. Nyert. 1995. január 1-jétől be is tölti ezt a posztot. 1996 nyarától a kft.-t is igazgatja. Két sokat mondó számadat: 1997-ben 60 millió forint árbevétele volt a kft.-nek, 1998-ra már majdnem 400 millió forintos árbevételt terveztek. Általában 11-15 fő a társaság állandó, fix létszáma, a főszezonban ötven. Az említett növekedés természetesen létszámfelvétellel, vagyis munkahelyteremtéssel is jár. Jó földmunkagépei, szivattyúi, áramfejlesztői vannak a kft.-nek, ám a műszaki fejlesztés sem marad el a termelés növekedése mellett. Röviden aligha lehetne megfogalmazni a tevékenységi kört, hiszen ez sokirányú. Szennyvízhálózat és csapadékcsatorna tervezése és kivitelezése, ivóvízhálózat kivitelezése, útalapépítés, meliorációs (magyarul földjavító) tevékenység. A saját összekötő csatornák üzemeltetése és fenntartása is feladat.

Nézzük, hogy megyénk területén hol jegyezték fel a kft.-t. A szülőföldön, Milotán, valamint Kemecsén szennyvízhálózatot építenek. A szomszédos megye határán, Nyírmihálydiban úgyszintén. Nyírbogdány térségében útalapot építettek a társaság dolgozói. Vasmegyer határában meliorációs munkálatok elvégzésére kaptak megrendelést. A céghez nem kevesebb mint 583 km összekötő csatorna tartozik. (Alig hosszabb ennél kis hazánk.)

A megyei napilapban a gondokat is feszegető írás jelent meg nemrég. Ebből rövidítve idézünk: „Így járt mások mellett a mai Nyírségi Vízgazdálkodási Társulat is, amelynek elődje, a Nyírvíz Szabályozó Társulat 1879. március 12-én alakult és kezdte meg áldásos tevékenységét. Egészen 1948-ig dolgozhatott… Tudni kell, hogy a társulati mozgalom százötven éves múltra tekint vissza… A társulat úgy döntött, hogy hektáronként 200 forintos érdekeltségi hozzájárulást kér a földtulajdonosoktól, amelyek száma az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt. Korábban néhány tucat gazdálkodó egységgel, illetve településsel álltak kapcsolatban, most ötvenkilencezer tagjuknak kellene lenni… Természetesen számítunk az állami hozzájárulásra is, anélkül nehezen tudnánk ellátni a feladatainkat.”

Fazekas Zsigmond az ÉVISZ 94 Alapítvány kuratóriumának elnöke. E szakközépiskola iskolaszékének is tagja. Érdekes, hogy a tizenkilenc éves lánya ennek az iskolának az ötödikes hallgatója, technikusképzésben vesz részt. A huszonegy éves fia nyelvet tanul, a tizenegy éves általános iskolás. Fazekasné vállalkozó és összetartja ezt a szép családot.

Az igazgató úr hobbija nem a horgászás, nem is a vízilabda, hanem a labdarúgás. Legyen részese sok-sok munkasikernek és gólörömnek!

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)