Budapest

Huszonöt éves korában már három szatmári falu tsz-elnöke volt, most 48 évesen a Budapesti Hús-nagykereskedelmi Közös Vállalat vezérigazgatója. Szülőfalujában, Szamossályiban a ferde tornyot mostanában felújítják. Ebből az eldugott kis faluból indult és a világvárosba vitte a jó sorsa. Ő dr. Ináncsy Miklós.

Járt Indiában és Amerikában, úgy ismeri megyénket és hazánkat, mint a tenyerét, mégis azt tartja, hogy Szamossályi a világ legszebb faluja. A szíve mondatja ezt vele, de van ebben a mondásban sok igazság. A szülői háza mindössze háromszáz méterre van a Szamostól. A holtág pedig szinte körülöleli a kis falut. E falu után már csak Hermánszeg létezik, ahol a kövesút véget ér. Talán itt van a világ vége. Neki itt volt e tájon a világ kezdete. Kis suhanc volt 1960-ban, amikor a sályi templom − akár a világhírű pisai torony − dőlni kezdett. A szeme láttára felújították, megmentették. Ám az idő újra kikezdte az építményt, ő is aggódik, jaj, nehogy a porba dőljön a torony, ami egy kicsit a település szimbóluma is. Felújítják az ő anyagi támogatásával. Később talán idegenforgalmi látványosság lehet, turisták is jöhetnek ide, az Isten háta mögé.

Miklós előtt akkor kezdett tágulni igazán a horizont, amikor szülei javaslatára beiratkozott a mátészalkai mezőgazdasági technikumba. Most is tisztelettel emlékszik osztályfőnökére, Sipos István tanárra, aki fegyelemre, munkaszeretetre nevelte.

A Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát, aztán volt gyakornok, majd agronómus. Egészen fiatalon három falu, Cégénydányád, Gyügye és Szamosújlak tagsága választotta meg tsz-elnöknek. Közakaratból lett elnök, nem az apparátus tette oda.

Fájó szívvel mondott búcsút a falvak népének, amikor Nyíregyházára hívták a húsipari vállalathoz kereskedelmi és felvásárlási igazgatóhelyettesnek. Egy ideig Szekszárdon is dolgozott, a húsosok fellegvárában. Itt is hasznos szakmai és emberi tapasztalatokkal gazdagodott. 1987-ben kis hazánk tizenkilenc megyéje és a főváros, vagyis húsz cég megalakította a közös vállalatot. Őt választották vezérigazgatónak. Átélte, cégénél levezényelte a privatizációt, a piacgazdálkodásra való áttérést. Megtapasztalta az egészségtelen konkurenciát, a feketekereskedelmet, az ő szókincse is bővült ezzel a csúnya szóval: húskommandó. Állja a piaci versenyt, az ország egész területéről, megyénkből is vásárol fel árut, használva ezzel a termelőknek is.

Az általa vezérelt közös vállalat központja a belváros szélén van, kőhajításnyira a Dunától. Ezt a „húsos céget” ezerkilencszáznyolcvankettőben építették, majdnem 11 hektáros területen. Csodálatos látvány, hogy a bejárati kapu fölött egy bika és egy bivaly szobra látható, életnagyságban. Az épületek is impozánsak. A közeli jövőben eredeti állapotuknak megfelelően felújítják ezeket. Az üresen állókat hasznosítani akarják, kiadják irodáknak, raktáraknak. Ami pedig a gazdasági stratégiát illeti: a gyermekintézetekben, az üzemi konyhákon és a szállodák konyháin akarnak terjeszkedni (Zárójelben említjük, hogy egy klub is működik a vállalat központjában, itt az arra érdemes újságírók időnként háttér-információkat kapnak neves emberektől).

Ináncsy Miklóst élelmiszerhegyek veszik körül, mégis sportos, jó megjelenésű férfi, semmi súlyfelesleg. Talán azért is, mert egykoron kézilabdázott, most teniszezik és földközelben van szülőfalujában. Ízesen, szatmáriasan beszél, nem csoda, hiszen gyakori látogatója Sályinak.

Essék pár szó a felmenőiről és az utána jövőkről is. Ács és földművelő ősei a Rákóczi-szabadságharc után Ináncsról jöttek, pontosabban menekültek Szatmárba. A pár éve meghalt édesapja világéletében a földet művelte. Édesanyja − akit gyakran látogat − a világ legjobb habart paszulyát, csirkepaprikását és paradicsomlevesét teszi elé az asztalra.

A felesége, Márta asszony, pedagógus volt a 17-es iskolában, most a nyíregyházi piac közelében szépségszalont vezet. Ináncsy Miklós 15 éve hazajár, ahol jó családi háttér várja. Ebből máris kiderül, hogy a család még most is Nyíregyházán lakik. Ernő fiuk most érettségizett és a jogi egyetemre felvételt nyert. Márta lányuk nyolcadikos és jelenlegi szándéka szerint a paragrafusok világában akar majd kikötni. Alig, hogy e könyv megjelenik, jövőre Pestre költözik a család. Ott hoznak létre véglegesnek tűnő, meleg otthont.

Ám Ináncsy Miklóst jövőre is, sőt élete végéig sok rokon, ezer barát és ezer szál köti majd a szülőföldhöz. Köti és hozza majd vissza gyakran a vállalkozás is. Hiszen nem kevesebb mint 200 hektár földje és gyümölcsöse van Szatmárban. A sógorával közösen pedig Jánkmajtison gabonaszárító és raktározási központot működtetnek. Használva ezzel a térség termelőinek is. Ináncsy Miklós érdekes és hasznos ember. Nap mint nap sokfelé jár, de neki minden út Sályiba vezet…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)