Szakály György

Kossuth-díjas táncművész,

Budapest

szszb_13-66_szakaly_gyorgy.jpgSzakály György élete olyan, mint a mesében szokott lenni. Az ő esetében így történt: egy „duci” kisfiú tizenkét évesen elindul Nyíregyházáról Budapestre és meghódítja az Operát. Szólótáncos, ünnepelt sztár lesz, három földrész balettszínpadain bármikor szívesen látják; egy ideig a balett-társulat igazgatója is. Aztán tanítja az új generációt, miközben kirándul a prózai színház világába, de valójában ma is a tánc az éltető eleme. Nem volt előzménye a családban a művészpályának.

Negyedikes kisdiákként a Kelet-Magyarországban meglátta a balettintézet felhívását s jelentkezett. Csaknem négyezren vágtak neki az akadálynak, és amikor szeptemberben először olvasták az évfolyam-névsort, harminchatan voltak (majdan nyolcan végeztek). Akkor fordult komolyra a dolog. A szülők – a konzervgyári munkás édesanya, a villanyszerelő édesapa – csak reménykedtek, hogy lesz kollégium, ösztöndíj, hogy fiúk megállja a helyét, mert ők akkor többet már alig tehettek volna érte. És következett a sok évig tartó, korán kezdett kemény munka. Megkezdte a tanulást a balettintézetben, mellette folytatta az általános, majd a középiskolát, elvégezte a művészképzőt és kilencévi tanulás után az 1976/77-es évadot már az operaház ösztöndíjasaként tölthette Leningrádban. Aztán még egy esztendő itthon sok munkával a tánckarban, de látványos sikerek nélkül, mígnem a következő évadban egyszerre három önálló szerep következett. Ez azonban még nem volt igazi siker, de jött 1978, és benevezték a fiatal művészek várnai versenyére – kezdett kinyílni a világ.

A fordulatot azonban mégsem ez hozta meg Szakály György számára, hanem a magyar táncművészet nyitottsága. Sokáig ugyanis a balettrajongókat a Hattyúk tava, a Diótörő, a Giselle hódította meg, de a hozzáértő közönség mindig többet, újat akar. És akkor jött Párizsból Béjart három balettje, s aztán egy, Duke Ellington nevével fémjelzett jazzbalett, A folyó.

– … S én eltáncolhattam ennek a főszerepét – emlékezik a művész. – Nyolc, a folyóra jellemző, de az ember tulajdonságait is kifejező kép. És akkor, tizenhárom év komoly munkája után először mondták nekem: belőled lehet valami…”

Ezután sorra következtek a balettművészet legjobb férfi szerepei, Crassus, Spartacus, Mercutio, Oberon, Zuboly, Julien Sorel, a Mandarin, Otelló, Karenin és mások – itthon és külföldön, a legnevesebb operaszínpadokon.

– A Bartók-évnél (1981) érdemes megállni, mert számomra ugyancsak mérföldkő – eleveníti fel Szakály György. – Abban a szerencsében volt részem, hogy egy vendégszereplés sorozatában a Mandarint táncolhattam Mexikó, Francia-, Olasz- és Németország színpadain. Igaz, mindig nagyobb és nagyobb szerepeket szerettem volna eltáncolni, de 25 évesen a Mandarint, amelyhez az a kép társul, hogy mindig egy érett férfi táncolja… Mit táncolja! Azzal kezdődik, hogy tíz percig ül, mozdulatlanul. Ennél nehezebbet talán nem is találtak ki a színpadra. Ezt az egyet később szerettem volna…

Sokat járt külföldön, de a pesti Operában mindig jelen volt. Külföldön szinte minden szerep „hozott” egy másik szerződést. Meghívták például Bonnba, az első feladat úgy szólt: egy szerep, tíz előadás. És lett belőle öt esztendő a bonni, a dortmundi operában, tizenkét szerep, sokkal több mint száz fellépés.

A nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb színházi sikere, amely több, mint ezer előadást ért meg Eliott-Webber Macskák című musicalje volt. Az indulásnál a táncos főszerepet Szakály György alakította (több mint négyszáz előadáson táncolta), a közönség és a kritika egybehangzóan az előadás sztárjaként emlegette.

– A Macskák New York-ban látványos show, amelynek technikája van. A pesti előadás színház, amelynek lelke van…” – összegezte egyszer a nagy szériát.

Máig emlékezetes. Pályakezdőként azt gondolta, ha 35 éves koráig az élvonalban tud maradni, már megérte. Mert a táncos világa olyan, mint a két végén égő gyertya. Óriási fizikai megterhelés, szellemi koncentráció és százszázalékos jelenlét minden fellépésen – ami esetenként csak perceket jelent. Szakály György éppen 35 éves volt, amikor 1991-ben a köztársasági elnöktől a Kossuth-díjat vehette át a Parlamentben. Pályája csúcsán állt ekkor, s nemcsak ünnepelt szólótáncos volt, hanem a Magyar Állami Operaház művészeti vezetője is a balettegyüttesnél.

Azután is sok szép feladat következett még, köztük a Zorba, amelynek megformálására a magyar művészt görög rendező hívta Athénba, ami már maga külön elismerés. Időközben azonban már egyre többet kellett gondolni a másfajta jövőre is – mégpedig nem csupán egy szálon. Több prózai szerepben próbálta ki magát – Veszprémben a Pannon Várszínházban, a Madách Színházban. Újra iskolapadba ült, immár a budapesti Táncművészeti Főiskolán – a táncos tanítani készült.

Közben figyelt az utódra is, vajon a már iskolás Bence – akinek édesanyja szintén az operaház szólótáncosa, Végh Krisztina – mihez kap kedvet. Netán ahhoz, hogy szüleit kövesse a reflektorok fényébe, a világot jelentő színpadra?

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése