Adyliget

Beregnyei Józsefet a határőrségnél dolgozók közül sokan ismerik: vagy úgy, mint egyivású tiszt kollégát, vagy mint határőr pedagógust. Jó néhány magas beosztású tiszt szolgál a testületnél – így többek között a Béndek József tábornok, a határőrség országos parancsnoka, vagy éppen Szabó János ezredes, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság gazdasági igazgatóhelyettese, de sok más munkatárs is – kiknek oktatója, nevelője volt a határőrhivatásra történő felkészítésük során. Az utóbbi néhány évben pedig a Határőrség gerincét alkotó tiszthelyettesek, zászlósok egy része előtt vált ismertté az iskolaigazgató, a katonapedagógus.

A határőrökön kívül viszont kevesen tudják róla, hogy gyökerei miatt ő is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeinek vallja – sőt vállalja is minden körülmények között – magát. A határőrség nagy tekintélyű ezredese 1949. február 20-án a szabolcsi Ibrányban született. Itt végezte el általános és középiskolai tanulmányait. Ezerkilencszázhatvanhéttől a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr szakán tanult, szerzett állami és szakmai diplomát. A hadnagyi rendfokozathoz, a tiszti váll-laphoz kollégiumi nevelőtanári oklevél párosult. A fiatal tiszt ezerkilencszázhetvenegyben az osztrák–jugoszláv–magyar hármas határ közelében kezdte határőr pályafutását. Hamarosan lehetőséget kapott továbbtanulni. A lehetőséggel élve sikeres tanulmányai eredményeként ezerkilencszázhetvenhétben egyetemi diplomát szerzett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Ez az esztendő más miatt is fontos év életében. Ekkor kötött házasságot élete választott párjával. A Nemzetvédelmi Egyetem jogelődjének befejezésétől napjainkig szinte folyamatosan tanintézetben dolgozott.

Régi tanárai között immár kollégájukként kezdte el pedagógusi pályáját a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr tanszékén ezerkilencszázhetvenhét őszén. Volt oktató, osztályfőnök, szakcsoportvezető, tanszékvezető-helyettes, majd két év távollét után tanszékvezető főiskolai tanár. Időközben egyetemi doktori tudományos fokozatot szerzett. Disszertációja természetesen a határőrizet tárgykörében született. Igazgatóhelyettesként részt vett a határőrség körmendi tiszthelyettes iskolájának 1990–92 közötti felállításában, majd visszatért a főiskolára, ahol két évig a határőr tanszéket vezette. Pályafutása a határőrség országos parancsnokságán folytatódott.

A képzési, humánszolgálati és közművelődési főosztály élén felügyelte 1994–98 között a határőrségnél folyó ez irányú munkát. De a pedagógus nem hagyta sokáig magára a szeretett katedrát. Egy új rendészeti szakközépiskola – az adyligeti – igazgatójaként tervezi, szervezi, és részben végzi a jövendő hivatásos határőrök szakmai felkészítését, nevelését. Közben posztgraduális képzés keretében közoktatás vezetői diplomát szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Fontos szakmai munkája mellett többféle társadalmi munkát is ellát. Tagja a BM Tudományos Tanácsának, a határőrség tudományos bizottságának, elnöke a Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztályának, vezetőségi tagja a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát Végzettek Egyesületének.

A középiskolai tanulmányai befejezése után a megyéből elkerült főtiszt már csak rövid rokonlátogatások, osztálytalálkozók alkalmával tér vissza szülőfalujába, az azóta városi rangra emelkedett Ibrányba. De mindig szívesen beszél szülőföldjéről, ahol iskolás éveit töltötte. Különösen jó érzéssel gondol vissza a középiskolai időkre. Büszke rá, hogy ők voltak a második generáció az akkoriban beindult új, Móricz Zsigmondról elnevezett falusi gimnáziumban. Szeretettel gondol vissza volt osztályfőnökére, a meleg szívű, tanítványait nemcsak okító, de nevelő, nagy tudású magyar tanárra, Szabó Lajosné, Erzsike nénire, vagy az akkor a diákság által nagyon kemény, de igazságos embernek tartott Szollár János tanár úrra. Ha ellátogat szülőfalujába, sokan még most is egykori ÁFÉSZ-dolgozó boltos édesapja révén ismerik. Pedig élete párját is e helyről választotta.

Felesége, Ördög Ibolya, azóta is szeretett társa, két felnőtt gyerekük, Bernát és Bertold, aggódó, óvó édesanyja. Mindhármukra nagyon büszke. Szintén pedagógus. Lakóhelyükön, Szentendrén tanít, s már harmadik ciklus óta egy otthonos kis iskola igazgatója. Beregnyei József ezredes, határőrségi főtanácsos szívesen beszél a katonapedagógusi hivatásról, a tizennyolc év körüli fiatalok iskolarendszerű képzése, nevelése fogásairól, a jövendő határőr hivatásosokkal szembeni elvárásokról, az ezek teljesítési lehetőségeiről.

Olyan lelkesen fejti ki gondolatait, mintha még most is ambíciókkal teli pályakezdő lenne. Pedig a sportot, kirándulást kedvelő, a ház körüli kerti munkában kikapcsolódást lelő főtiszt már tartalmas életutat tudhat maga mögött. Joggal tartja magát szerencsésnek, hiszen azzal foglalkozhatott, amit szeret, amihez mindig is nagy kedve volt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)