Nyírbátor

Ötödik éve, hogy Szepesi István a Nyírbátori Határőr Igazgatóság élére került. Hosszú utat tett meg Nardától Nyírbátorig. De nagy utat járt be a fiatal hadnagy is, amíg határőr dandártábornok lett.

A Heves megyei Pétervásárán született 1953. július 19-én. Középiskolai tanulmányait erdészeti szakközépiskolában végezte, a híres végvári városban, Egerben. Katonai főiskolán tanult tovább határőr szakon.

Tisztté avatása után, 1975-ben a Szombathelyi Határőrkerület nardai őrsén kezdte pályafutását. De szíve húzta a szülőföld felé, ezért saját kérésére 1981-ben a balassagyarmati kerülethez helyezték. Az alsóutas-pusztai őrsre került parancsnokhelyettesnek. Egy év múlva a salgótarjáni őrs parancsnokává nevezték ki. Egészen 1984-ig szolgált ezen a poszton, majd a katonai akadémián gyarapította ismereteit. A végzést követően a balassagyarmati kerületnél ama bizonyos létra összes fokát bejárva a határügyi osztály vezetője lett.

Közel a negyvenhez újra iskolapadba ült, a Rendőrtiszti Főiskola igazgatásrendészeti szakának levelező tagozatán szerzett új ismereteket és újabb diplomát. Két év múlva a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság szervezési igazgatóhelyettesi beosztásába nevezték ki, majd humánszervezési igazgatóhelyettes lett.

Útja magasabb beosztásban vezetett vissza a kezdetekhez: 2000. február 1-jén a Szombathelyi Határőr Igazgatóság rendészeti igazgatóhelyettesi székét foglalhatta el. Ám nem sok idő jutott a melegedésre, a nosztalgiára. A keleti határ új szellemű, erős kezű vezetőt várt, akinek feladatául szabták, hogy irányításával fékezzék meg az embercsempész bandákat, tereljék kezelhető mederbe a migrációt, készüljenek fel az Európai Unió külső határainak őrizetére, építsék ki a schengeni határokat. Nyolc hónap sem telt el még, hogy elfoglalta szombathelyi beosztását, ingázott a munkahely és a család, a balassagyarmati otthon között, amikor Nyírbátorba költözött.

A 2000. november eleje óta eltelt majd öt év eredményekben gazdag időszakot hozott életébe. Sikerült megvalósítania az akkori célkitűzéseit. Felkészültségét, gyakorlati tapasztalatait felhasználva a Nyírbátori Határőr Igazgatóság élén új vezetési stílust honosított meg.

Irányításával visszaszorították az illegális migrációt, felszámolták az embercsempészbandákat, eredményesen felkészültek az európai uniós csatlakozásra, külső határainak őrizetére, a schengeni típusú határellenőrzés bevezetésére. Bevallottan tartott egy kicsit attól, hogy hogyan fogják fogadni az itteniek az „idegent”. A kétely csak rövid ideig tartott.

Hamar magára talál az új környezetben, hiszen az emberek őszinte szeretettel, segítőkészséggel fogadták. A megye vezetői, lakossága, az együttműködő szervek befogadták. Nagy szerepe volt ebben annak, hogy éppen a kezdeti időben, 2001 tavaszán bekövetkezett tiszai árvíz a Védelmi Bizottságban összehozta, összekovácsolta, emberileg is megismertette a megyei, a helyi vezetőkkel, polgármesterekkel. Heteken keresztül éjjel-nappal az árral küzdve volt erre kellő alkalom.

Tizenhat hónappal igazgatói kinevezését követően 2002. március 1-jével Szepesi István méltónak találtatott arra, hogy a százötven fős központi tiszti kar tagja legyen. Mint vezető megszerzett tudását mindig is szerette továbbadni a fiatalabb nemzedéknek. Ezért vállalt és vállal a Rendőrtiszti Főiskolán előadásokat, konzulensi feladatokat, záróvizsgákon bizottsági elnöki teendőket.

Az RTF főigazgatója címzetes főiskolai docensi címet adományozott részére a főiskola Határrendészeti Tanszéke tanácsának a javaslatára 2005-ben. Szűk három hónappal korábban, a március 15-ei nemzeti ünnepen pedig Szent László érdemrenddel tüntették ki.

– Nem elég a munkát jól végezni, azt „el is kell tudni adni” – vallja meggyőződéssel. Kedves vendégként fogadja az újságírókat, szívesen találkozik a médiával, és áll rendelkezésre hazai, illetve külföldi érdeklődőknek. Valamint tájékoztat szakmai delegációkat, országgyűlési bizottságokat, karitatív, civil szervezeteket az általa vezetett igazgatóság tevékenységéről, eredményeiről, az európai uniós csatlakozás diktálta feladatokról, a külső határok schengeni követelményeknek megfelelő határellenőrzéséről.

Munkája nyugodt, békés hátországát felesége és két gyermeke jelenti. Piroskával ’75-ben esküdött örök hűséget, együtt költöztek a távoli Nyírbátorba. A pedagógus feleség a nyírbátori fiatal emberfőket a Bethlen Gábor Szakképző Iskolában műveli. Két gyermekük már önálló életet él, nem követték szüleiket a keleti végekre. Az 1977-ben született Ágnes jogot végzett, bírósági titkár a Nógrád megyei Bíróságon. István ’82-ben látta meg a napvilágot. Apja nyomdokaiba lépve a Budapesti Határőr Igazgatóság vasúti határrendészeti kirendeltségén szolgál határőr tiszthelyettesként.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)