Nyírbátor

Molnár László határőr alezredest, határőrségi tanácsost 2005 januárjában bízták meg, majd július elsejével nevezték ki a Nyírbátori Határőr Igazgatóság rendészeti igazgatóhelyettesi beosztásának ellátására.

Az új igazgatóhelyettes – aki egyben határmegbízott-helyettese a Magyar Köztársaságnak a magyar–ukrán határon és a Nyírbátori Határőr Igazgatóság román határszakaszán – 1961. október 29-én született Vásárosnaményban. Gyermekkorát és általános iskolás éveit Nyírmadán töltötte.

A miskolci Bláthy Ottó Erősáramú Szakközépiskola erősáramú villamosberendezés-szerelő szakát elvégezve érettségi után a moszkvai Határőr Parancsnoki Főiskolán folytatta tanulmányait 1980–1985 között, melyet főhadnagyként végzett el.

Az orosz nyelvet anyanyelvi szinten sajátította el. A magyar mellett kubai és mongol század alkotta a nemzetközi hallgatók csapatát, akik itt sajátították el a határőrizeti tudnivalókat.

Az öt közösen eltöltött főiskolai év sok tapasztalattal, ismerettel gazdagította a házigazdák mellett e két nép kultúrájával, szokásaival való találkozása kapcsán. Félszáz lelket számláló tizenöt kilométeres határszakasszal, a legkorszerűbb jelzőrendszerrel, páncélozott járművel, kisteherautókkal, fényszóróállásokkal, hatalmas tengeri távcsövekkel rendelkező őrsön gyakorolták az elméletben tanultakat. Ilyen nagyságrendű erőre és eszközre szervezték a szolgálatot. A tengeri határok őrizetével a Krím-félszigeten és az akkori Leningrád térségében ismerkedett meg.

Első tiszti beosztása a Nyírbátori Határőr Kerületnél a beregsurányi őrs parancsnokhelyettesi posztja volt, melyet 1985 szeptembere és 1987 márciusa között látott el. A tiszabecsi, majd a beregsurányi magyar határőrőrs először furcsa volt, hiszen itt húsz kilométernél hosszabb határszakaszt fele annyi emberrel és jóval szegényesebb technikával kellett őrizni.

Első parancsnoki beosztása 1987 márciusában a Lónya őrsparancsnoki teendők ellátására szólította. 1988. április 1-jén visszakerült Beregsurányba, immár őrsparancsnokként teljesített szolgálatot. Innen 1992 szeptemberében az igazgatóság állományába, törzstiszti beosztásba került, a határforgalmi osztály kiemelt főelőadója lett, majd 1995. január 15-ével annak vezetésével bízták meg. Ezt a beosztást 2003. augusztus 1-jéig látta el. Ekkor a határőrizeti és a határforgalmi osztály összevonásával, integrálásával megalakult a határrendészeti osztály, melynek élére Molnár László alezredest nevezték ki. Időközben másoddiplomát szerzett a Rendőrtiszti Főiskola igazgatásrendészeti szakán 1991 és 1993 közötti tanulmányai eredményeként. Levelező tagozaton elvégezte a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem határrendészeti-védelmi vezetői szakát, 1999-ben kiváló eredménnyel diplomázott.

A szervezeti változást követő új beosztásba helyezésétől, 2003-tól a magyar–ukrán és a magyar–román viszonylat határmegbízott helyettese, 2003. október 23-án határőrségi tanácsossá nevezték ki.

Az anyanyelvi szintű orosz felsőfok mellett ukrán középfokú nyelvvizsgával is rendelkezik.

A kihívásokat keresi, a tettek embere. Szereti átlátni a dolgokat. Szeret tudni mindenről, ami segítheti a jó döntések meghozatalában. Őszinte és őszinteséget vár. Az egymás melletti elbeszélésnek nem híve.

Hivatásának él, saját magára kevés ideje jut. Kedveli, szinte rabja lett a számítástechnikának, de természetesen nem internetfüggő. – Lehet, hogy csak az idő hiánya miatt – jegyzi meg olykor tréfásan. Olvasásban mindenevő, de a II. világháború csatáiról, történéseiről szóló műveket különös csemegeként forgatja. Legnagyobb sajnálatára erre is egyre kevesebb időt tud szakítani.

Külhoni tanulmányai ideje alatt 1983-ban nősült meg. Felesége tősgyökeres moszkvai. Még ebben az évben megszületett László nevű fiuk, aki jelenleg a Debreceni Tudományegyetem Informatikai Karának programozó informatikus szakos hallgatója. 1987-ben született meg Vladimír nevű másodszülött fiuk, aki a nyírbátori Bárthory István Gimnáziumban az idén érettségizett. Apja és édesanyja nyomdokaiba kíván lépni, a miskolci Rendészeti Szakközépiskola határrendész szakán folytatja tanulmányait.

Neje követte férjét a messze idegenbe, az ismeretlenbe. A fiatal asszonyka hamar feltalálta magát, beilleszkedett az itteni környezetbe. A rokonok elfogadták, megszerették már az első pillanatokban. A nyelvi nehézséget is nagyon hamar leküzdötte, kitűnően beszél magyarul. Alig érezhető akcentusa sajátos bájt kölcsönöz szavainak, mondatainak. Magyar állampolgárságát 1995-ben szerezte meg, majd 1996-ban a Nyírbátori Határőr Igazgatóságon kezdett dolgozni közalkalmazottként. Egy év múlva 1997 végén hivatásos állományba került, jelenleg zászlósi rendfokozatban segédelőadóként szolgál.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)