Dr. Szeifert Gyula

A FETIKÖVIZIG egykori igazgatója,

Budapest

A 2010. esztendőben igen gyakran előztek meg vízügyi és környezetvédelmi hírek politikaiakat, hiába gazdag eseményekben és fordulatokban a közélet is. Dr. Szeifert Gyula 1954-ben kezdte el pályáját Nyíregyházán, az akkori Vízügyi Igazgatóságon. Nem tudom, él e még köztünk olyan ember, aki több tapasztalat birtokában szemlélné napjaink eseményeit.

Negyedszázada került el a nyírségi megyeszékhelyről, de az azt megelőző három évtizedet az igazgatóságon töltötte. Budapesti lett, de munkássága máig emlékezetes nálunk, még a nem szakmabeliek számára is. Felesége, Soltész Ágnes újságíró, a Ke­let­-Ma­gyarországnál kollégám volt, ő a Nők Lapjánál folytatta, és még a mai napig bejár a laphoz. Ők semmit sem változtak, én alighanem sokat, mert Ágnes asszony alig ismer meg. Frissen készült sütemény, gőzölgő kávé, barátságosan játszadozó lángok a kandallóban… Csak kint zuhog az eső. Mi másról beszélnénk, mint a vízről, az árvízről.

„Én ott születtem” – szolgál az első pillanatban meglepetéssel, amikor szóbahozom Felsőzsolcát, az ottani tragédiát. „Pontosabban Miskolcon, de a szüleim ott laktak, így elég jól ismerem a környéket. Ekkora vizet ott még sose láttak, de figyelembe kell venni más körülményeket is. Egy olyan településen, amelyet gyakran fenyeget, vagy néha el is önt az ár, látják az előjeleket, tudják, hogyan készüljenek, és alkalomadtán miként cselekedjenek.” Íme egy higgadt visszatekintés azokra a napokra, amikor kétségbeesést és bénultságot láttunk az arcokon. Egy kimért, precíz ember szedi pontokba a további szakmai okokat. Aki még emlékszik dr. Szeifert Gyula stílusára, logikusan felépített érvelésére, azt nem lepi meg az, ahogy jó szándékkal és tárgyilagosan értékeli napjaink vízügyi helyzetét.

A zsolcai vasmunkás fiának volt kitől örökölnie a műszaki érzéket és a precízséget. „Mindig bámultam apámat, akinek nem okozott problémát, hogy ballal vagy jobbal kalapálja be a szöget” – emlékezik hálás szívvel. 1950-ben érettségizik a Fráter György Gimnáziumban, amelyről köztudott volt, hogy növendékei között az ment ritkaságszámba, aki nem valami rangos helyen tanult tovább. Egyenes út vezetett tehát az ifjú Szeifertnek a Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára. 1952 és 1953 között építették át a Miskolc–Zsolca közötti út alatti hidakat. A fiatal diák nyarait ezeknél az építkezéseknél töltötte. Mind olyan munkák voltak, amelyek szakmailag nagyon megragadták, ráadásul nagyon jól meg is fizették. „Olyan pénzeket vittem haza, hogy szegény anyám csak csóválta a fejét gyanakodva” – idézi az akkori időket. Magamban megjegyzem, inkább ez a jelenség tért volna vissza, mint némelyik árvíz.

1954-ben egyik professzora ajánlotta neki Nyíregyházát, így került hozzánk. A megszerzett gyakorlattal és a tapasztalatokkal gazdagodva annak rendje, módja szerint haladt előre a karrierje. Folyókkal szabdalt és szeszélyes vízjárású vidékünkön volt alkalma félni is, örülni is. Az elismerés hangján beszél egykori igazgatójáról, Jancsó Gyuláról.  „Mindenben szabad kezet adott, nem emlékszem semmilyen konfliktusra.” A tudományos munkát is fontosnak tartotta. A víztározók építésének idejét élte ekkor a Nyírség. Amikor a vajai szóba került, sokan óvták tőle, mert úgy gondolták hogy a homok nagy vízáteresztő tulajdonsága ellentmond Szeifert Gyula tervének. Neki viszont volt egy elképzelése „a dombok vonulatát lustán követő talajvízszintről”, ami megalapozottnak bizonyult. Olyannyira, hogy azt tudós bírálók doktori disszertációként fogadták el. 12 évig volt főmérnök, erre az időszakra esett a hetvenes nagy árvíz. Helikopterrel járta azt a kisebb fajta tengert, amely akkor a Szamos–Tisza közét borította. Magam is ott voltam akkoriban, de még most is hallottam dr. Szeifert Gyulától olyasmit, amit sem akkor, se azóta. Álljon itt most a leghitelesebb túlélő forrásértékű kijelentése: „nem vágták át a romániai oldalon a gátat, az ár szakította át”. A magyar katonai helikopternek, azokban a napokban szolgálati járművének – ritka történelmi pillanat  – szabad röpte volt Szatmárnémetin túl is. Ez az esemény száz év múlva is emlékezetes lesz. Kevesen tudják, nekem is újdonság, hogy rá négy évre még ennél is egy méterrel nagyobb vizet prognosztizáltak. Nagy volt az ijedtség, pattogtak a parancsok. A vízügyi államtitkár, Dégen Imre telefonon közölte dr. Szeiferttel: mostantól te vagy az igazgató. Miközben az akkori igazgató, Máté Zoltán ott állt mellette.

Még egy ilyen mélységesen szakmai szervezetet sem kímél a politikum. 1984-ben nem az árvíz ellen kellett védekezni, hanem személyében érte inzultus. A fővárosban azonban nem felejtették el érdemeit, és képességeinek megfelelő poszton, az árvízvédelmi főosztály élén dolgozott nyugdíjazásáig. Ma is kapcsolatban van az itteni szakemberekkel. Jóleső érzéssel tartja számon Bodnár Gáspár igazgató évenkénti meghívásait. „Az idén nem tudtam elmenni, de mondd meg neki, tavasszal feltétlenül hajózni szeretnék egyet a Tiszán” – szorítja meg búcsúzóul a kezem.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése