Nyíregyháza–Budapest

Eszperantóországnak nevezik az egész világot, mert ezen a nemzetközi nyelven a világ minden részén szót lehet érteni. Princz Oszkár gazdag élettapasztalatairól szívesen mesél, és Máltán, Párizsban csakúgy otthon érzi magát, mint Svédországban. Egyik kedvenc vidéki városa Nyíregyháza, ahol évente többször megfordul, hogy fogadja az államilag elismert eszperantó nyelvvizsgán megjelent hallgatókat.

1947. május 17-én született Szentpéterfán (Vas megye). Ezerkilencszázhetvenháromban népművelő–könyvtáros szakot, majd ezerkilencszázhetvenhétben esztétika szakot végzett. Lelkes híve lett az amatőr színjátszásnak. Rendezői oklevelének köszönhetően Szombathelyen és Körmenden vezetett színjátszó csoportokat, darabokat írt. Népművelőként művelődési házak élén, klubokban, ifjúsági szervezetekben, a Hazafias Népfront bizottságaiban számítottak irányító tevékenységére. A rendszerváltás után külkereskedelmet tanult, majd 1995-ben felsőfokú turisztikai menedzser képesítést szerzett.

Ezerkilencszázhetvenhéttől két évig Prágában a Magyar Kulturális Központban dolgozott, ahol bekapcsolódott a cseh eszperantó mozgalomba. Ezután három évig Budapesten a XIX. kerületi művelődési központban különböző munkakörökben tevékenykedett. Közel harminc éve híve és terjesztője a relatíve könnyen megtanulható nemzetközi nyelvnek.

Ezerkilencszáznyolcvankettő óta mint a Magyar Eszperantó Szövetség (MESZ) szervezőtitkára, titkára, majd főtitkára irányítja a hazai eszperantó mozgalmat. Megalapította, és öt évig vezette az Espertur utazási irodát. A Magyar Rádió kuratóriumában a civil szervezeteket képviselte, s az eszperantón kívül életének jelentős részét ma is a társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás teszi ki. A kilencvenes évek közepe óta vesz részt a Rigó utcai Idegennyelvi Továbbképző Központ (ITK) eszperantó vizsgabizottságának munkájában mint elnök.

Első nyelvkönyve 1984-ben jelent meg. Az állami nyelvvizsgára készülők számára öt könyvet adott ki. A nyelvi kommunikáció elmélyültebb tanulmányozása érdekében 1995-ben folyóiratot alapított Az EU és a nyelvi kérdés címmel.

Mint a Nyelvek Egyenjogúságáért Társaság alapítója az írószövetséggel, nyelvészekkel, a külügyminisztérium dolgozóival karöltve konferenciákat szervez, több eu-s bizottsággal tart fenn közvetlen kapcsolatot. „A színfalak mögött számos kezdeményezést indítottunk már el annak érdekében, hogy szüntessék meg, vagy legalább csökkentsék az EU-ban a bábeli nyelvzavart – mondja Princz Oszkár. – Minden ország használhatja ugyan saját anyanyelvét, ez azonban a huszonegy tagú EU-ban nehézkessé és rendkívül költségessé teszi az ügyintézést. Mindig a gazdasági és politikai nagyhatalmi potenciával rendelkező országok nyelve kerül(t) a világnyelv pozíciójába, tovább növelve az adott ország(ok) előnyét.

Egy idegen nyelv elfogadható szintű elsajátításához kb. kétezer munkaóra szükséges. Az eszperantó viszont 2–300 óra alatt megtanulható. Az uniós intézmények huszonegy, későbbi tervek szerint huszonhárom hivatalos nyelvet használnak majd. A mostani 110-ről 420-ra nő a lehetséges fordítási kombinációk száma.

A bábeli zűrzavart elkerülendő már több ízben felmerült, hogy használjanak úgynevezett közvetítő nyelvet. Ez esetben – az Európai Unió alapelveinek megfelelően – megvalósulna a nyelvek egyenjogúsága.” A MESZ főtitkára aztán megemlíti, hogy a magyarok 88 százaléka nem beszél egyetlen idegen nyelvet sem. A felsőfokú képzésre jelentkezők 20 százalékának van államilag elismert nyelvvizsgája. Hogyan boldogul majd az egyszerű állampolgár külföldön nyelvtudás nélkül?

Aztán azt fejtegeti, hogy tizenöt évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy a szocializmus mint világrendszer összeomlik. Most még fantasztikusnak tűnhet az eszperantó közvetítő nyelvként való bevezetése az EU-ban. De az élet számos területén sokszor tapasztaltuk már, hogy ami fantasztikus volt, az megvalósult. Egy évtizeddel ezelőtt még az euró is utópia volt, ma pedig már jól működő fizetőeszköz.

„Tanuljunk-e már most eszperantóul?” – kérdezem tőle. „Természetesen – hangzik a válasz. – Remélem, hogy minél előbb eljön annak az ideje, amikor ezt a kérdést hivatalosan is felteszik, és ugyanezt a választ adják rá.”

Princz úr felesége, dr. Heé Veronika, cseh nyelvet tanít az ELTE-n. Kollégájával megírta az unikumnak számító Cseh irodalom történetét. Három számítástechnikus fia – Adorján, Benedek, Ágoston – önzetlenül segítik munkájában: a Magyar–eszperantó középszótár számítógépes feldolgozásában csakúgy, mint eszperantó hanganyagok megjelentetésében.

Princz Oszkárt méltán javasolták, hogy a 2004-es eszperantó világkongresszuson kapja meg a „Honora Membro de UEA” (az Egyetemes Eszperantó Szövetség Tiszteletbeli Tagja) kitüntetést, amelyet eddig hazánkban csak ketten, az egész világon pedig mintegy ötvenen mondhatnak magukénak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)