Budapest

Az ország gondokkal küzdő vidékein sokan ismerik. Egy kicsit mindenki úgy érzi, mintha mindig is itt élt volna. A szatmári-beregi emberek, a 2001. márciusi árvízi tragédia óta erről különösen megbizonyosodhattak.

Pedig igazi józsefvárosi környezetbe született 1957 márciusában. Egyedüli gyerek volt, féltestvérét ezerkilencszázötvenhatban kivitték Amerikába. Azóta sem találkoztak. Gyermekkori lakásuk közelében, a fővárosi Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium matematika tagozatos diákja volt. Szinte az egész osztály folytatta felsőfokon a tanulást műszaki és természettudományi területen. Serafin József a műszaki egyetemre jelentkezett, de egyik legkedveltebb tárgyából, fizikából igen rossz érettségi jegyet vitt a felvételire, így azután elsőre nem vették fel.

– Dolgozni mentem egy évre a földmérő és talajvizsgáló vállalathoz. Vízmintákat elemezve és szállítva rengeteget utaztam, jártam a pusztákat, felkeresve a kútfúrásokat. Több szabolcsi, szatmári fúrós brigád dolgozott az új kutak építésénél, próbafúrásoknál.

Egy évvel később felvették a Műegyetem Közlekedésmérnöki Karára, ahol tizenegy hónap kalocsai katonáskodás után megkezdte tanulmányait, s öt év múlva már szervezőmérnökként dolgozott a Volán vállalatnál.

– Nyolc évig voltam kényelmes munkakörben, jó kollégák között. Érdeklődési köröm közben lényegesen átalakult. Több kísérlet után bekerültem az ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol szociológia szakot végeztem. A tanultak alkalmazási lehetőségét a szociális munka területén találtam meg, egy családsegítőben.

A gyerekkori józsefvárosi szűk utcák, sérült házak, foghíjas telkek, félig sötét kiskocsmák; majd a későbbi terepmunka során tapasztalt szegénység, devianciák is késztették arra, hogy a kilencvenes évek elején az akkori Népjóléti Minisztériumban hasznosítsa tudását.

– A kezdetektől az ország leghátrányosabb kistérségeit érintő, területi hátrányokat kiegyenlítő és aktivizáló szociális programokkal foglalkozom. Szakmai munkám közül legrégebbi, s egyben legnagyobb, a szociális földprogramok működésének, fejlesztésének szakmai menedzselése.

Jelenleg már tíz megyére terjed ki a program. A hátrányos helyzetű családok támogatott formában végezhetnek mezőgazdasági munkát, az önkormányzatokkal kötött Szerződés alapján. Ebben jogok és kötelességek egyaránt szerepelnek. Gyermekkorában többször nyaralt a Dunakanyarban. Tahi, a hegyek, a Dunavölgy szinte pótszülőföldjévé lettek. Jelenleg Csepelen élnek egy családi házban. Házasságukból két fiú- és egy lánygyermek született 1991–1995 között. Az elmúlt tíz-tizenkét év intenzív munkája, a növekvő család az elmúlt években nem nagyon tette lehetővé a hosszú hétvégéket, nyaralásokat. Különösen nem akkor, amikor olyan szociális válsághelyzetek alakulnak ki, amikor gyors segítségre van szükség. Így volt ez 2001 márciusában Szatmár-Beregben.

– Programcsomagot készítettünk a Tisza áradása kapcsán keletkezett károk helyreállítására. A fejlesztés lebonyolítása időben lehatárolt egy évre, munkaigényessége kiemelkedő volt. Teljesen újszerű, koncentrált fejlesztés valósult meg. A szociális program rendkívül összetett volt. Az intézményes ellátások létesítésétől a falugondnoki fejlesztéseken és szociális földprogramon keresztül a mentális rehabilitációig terjedt. Talán még sosem fordult elő, hogy egy kistérségnyi terület egy év alatt közel félmilliárd forint értékű fejlesztésben részesülhetett a szociális ágazat területén. Ennek megvalósítása nem hátráltatta a már korábban beindult szociális földprogramok érvényesülését. Az országban egy évtizede indult programban Tiszabecs, Uszka, Magosliget, Rozsály és Gacsály községek ott szerepeltek. Azóta is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van az összes szociális földprogram közel harmada és a legtöbb támogatást is a megye kapta 1992–2002 között.

Bár a főosztályvezető-helyettes gyakorta a helyszínen koordinálta a tennivalókat, sokat jelentett, hogy a fehérgyarmati szociális központ igazgatója személyében igazi segítőtársra leltek. Nagy Károlyné és munkatársai jól menedzselték a térség pályázatait. Serafin József a szociálpolitikai ellátások, programok területén fontosnak tartja a fenntartható gondoskodást. A gondoskodónak ki kell használnia a segített személy vagy csoport erőforrásait, őket a lehetséges módon aktivizálnia kell, és partnernek kell tekintenie.

Az aktivizálás nemcsak munkavégzési késztetést vagy lehetőséget jelent, hanem egyben a képesség, a tudás fejlesztését is, mind a segített, mind a segítő részéről. A helyi segítő folyamatokat maximálisan a helyi társadalmi, gazdasági és természeti körülményekhez érdemes alakítani. Bizakodásra ad okot, hogy tervei között új, kistérségi program indítása szerepel, s ebben megkülönböztetett szerepet szán Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)