Budapest

A falu végén a Túr hajlatában meghökkentő hegyességgel igyekeznek az ég felé az ezüstfenyők. A kert végében, a folyó partján ülünk. Dr. Molnár József itthon tölti nyári szabad idejét Túristvándiban, főleg most, amikor öreg korára és gyerekeinek, unokáinak építi e fenyvesbeli nyaralóját.

Leveszi szemüvegét, mintha azért, hogy most ne zavarják a közeli képek, hogy emlékezzen, vissza a távolba.

− A szüleim Hevesből ideszármazott dohányosok voltak, akik a tiszakóródi tanyán, báró Kende Zsigmond birtokán ütötték fel tanyájukat. Én is ezen a tanyán születtem, 1929. október 5-én.

− Az ottani időkből arra is jól emlékszem, hogy az apám politikusalkat lévén, rendszeres olvasója volt az akkori Szabad Földnek, ami a bárónak nem nagyon tetszett, s emiatt összetűzésbe kerültek, s a szüleim elköltöztek. No, de mivel apám kiváló dohányos volt, a báró személyesen ment érte, egyszóval: visszaköltöztette. S megint fürödhettünk, úszni tanulhattunk a nagy nyári záporok után a házunk előtti mély árokban.

− És egy, életemet mai napig végig kísérő emlékről is hadd szóljak még: a gyufaskatulya fenekét kiütve sárból apró vályogocskákat csináltunk és törpe házakat építettünk. Ez szinte szenvedélyemmé vált, s eddigi életemben állandóan építkeztem. Mindegyik gyerekemet hozzásegítettem a háza felépítéséhez.

Közben tekintete a már tető alatt álló, a fenyők csúcsa felé kitenyerelő teraszú házra oson. Mosoly és sóhaj egyszerre rebben át arcán. Mosolyát minden ismerőse, barátja ismeri. Sóhaját alig-alig hallani, nem jellemzi őt. Örök optimista, és ez nála humánummal párosul. Barátaiért, akik között húsz, harminc évvel fiatalabb is van, az utolsó ingét is levetné. Jár velük halászni, vadászni, sátorozni, és ott van ünnepeiken is.

− Az alsó három és fél osztályt a tanyáról bejárva Tiszakóródon végeztem, ezután Túristvándiban folytattam ideköltözésünket követően. A hat elemi elvégzése után a szatmárnémeti jezsuita gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. A háború miatt megszakítottam, s több évig magántanuló voltam, majd Miskolcon, egyik nagynénémnél lakva fejeztem be 1949-ben a gimnáziumot. Emlékszem, az érettségiről hazajőve azonnal beálltam szüleim sorjába a Turi-mezei birtokunkon kapálni, kaszálni. S ott körbefolyta birtokunkat a Tapolnak patak, melynek sásaiban csukát, csíkot fogtunk, agyagában tojást sütöttünk, főztünk kökény- és akácfa parazsában. Viszont ebben az évben már fel is vettek a budapesti jogi egyetemre. Egy év után − egy Rákosi-vicc elmondása, no, meg munkavállalásom okozta kimaradásaim miatt is − kizártak az egyetemről. Aztán besoroztak katonának, ami hasznomra is vált, mert elvégezhettem a gépjármű-vezetési tanfolyamot.

− Ezután esti tagozaton csak folytathattam az egyetemet, miközben sofőri álláshoz jutottam rendőri beosztásban a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Az egyetemet befejezve mindenáron büntető jogi beosztásba akartak megtenni a rendőrségre, méghozzá köztörvényes ügyekben. Én viszont kimentem egy vállalathoz, és 1956-ban még a munkástanács titkárának is megválasztottak. 1954-ben nősültem meg. Két gyerekünk született, Éva és Kati. ’57 tavaszán a munkástanácsban vállalt szerepem miatt a vállalattól kitettek. Két évig segédmunkásként sem tudtam elhelyezkedni, mindenhova „utánamnyúltak”. Aztán az egyik barátom segítségével sofőri álláshoz jutottam az egyik vállalatnál, ahol később jogtanácsos lehettem.

− 1968-ban magas protekcióval letehettem a szakvizsgát is az egyetemen, s azóta mint ügyvéd praktizálok Budapesten. Lányaim is erre a pályára léptek, akik már két-két unokát szültek nekem, a Julcsit és a Petit, illetve a Verát és a Danit, akik már kamaszodó korba léptek. Mindőjük a szívemben van, csak az fáj, hogy két unokámmal, az Éva lányom gyerekeivel kevesebb időt tölthetek, mint a másik kettővel, mert nem velem laknak. A Vera unokámnak és nekem az az előnyünk − mivel egy házban lakunk −, hogy rajonghatunk egymásért. Ő az, aki hat dédunokát ígért nekem.

− Azt szeretném, hogy lélekben az elkövetkező nemzedékem is úgy kötődjön Túristvándihoz, mint én. Tervezem, hogy az építkezés befejezése után itt, a folyón túl a Bitkai-szegben, ahol vettem egy kis füves földterületet, kialakítok nekik egy sárkányrepülőteret. Sőt, ha Isten is megsegít, itt a fenyves végében kitisztítom a Túr-folyó egy szakaszát és fürdőzőlehetőséget is biztosítok nekik.

− Végezetül hadd mondjam még el: a fenyves oldalában, közvetlen mellette egy diófás ligetet is telepítettem, nem nagyok még, csak vesszőcskék, de remélem, majd elsuttogják déd- és ükunokáim:

Ezt a dióerdőt nagyapánk ültette,
Nem magáért tette, másért cselekedte.
Árnyékában nem ült, gyümölcsét nem ette,
Áldja meg az Isten emlékét érette.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)