Záhony

A kisvárosokban és a falvakban követésre méltó a záhonyi kezdeményezés: a Záhonyi Önkormányzat pénzügyi bizottságának tagjai újabban a költségvetés előterjesztése, illetve megszavazása előtt kimennek a helyi intézményekbe, és a vezetőkkel a helyszínen egyeztetik a megvalósítható költségvetési feladatokat. A helyszíni tapasztalatok után születik a javaslat, s utána döntik el az illetékesek, hogy melyik intézmény mennyit kapjon a keretből.

Ezek után hihető, hogy nem hivatalnoki döntés születik. A pénzügyi bizottság elnöke dr. Vadász Ágnes egyéni ügyvéd. A bizottság személyi összetétele szakmai és egyéb szempontokból jónak mondható. Íme a tagok névsora: Szücs Matild, a Postabank Záhonyi Kirendeltségének vezetője, dr. Kalmár József orvos, Csernátoni István mérnök, a helyi vízmű vezetője és Lukács Tibor mérlegképes könyvelő.

A folyamatosan fejlődő, hazánk életében jelentős szerepet betöltő városban a pénzügyi bizottság munkája fontos és felelősségteljes. Azért is, mert a pénzügyi igények nagyobbak, mint a lehetőségek. A testületi ülések és főleg a költségvetés megtárgyalása előtt igen nagy szerep vár erre a bizottságra. Ahol sok a fejleszteni való, ahol nagyok és jogosak az igények, ott nem is lehet igazán, teljes mértékben jó határozatot hozni. A bizottság az optimális, célravezető döntésekre törekszik. Ennek is köszönhető, hogy az önkormányzatnak nincsenek likviditási gondjai. Pedig hatalmas feladatokat kellett megoldani az elmúlt időben. Örömmel jegyezheti fel a krónikás, hogy főleg a kommunális ellátás javult a határ menti városban. Ezáltal jobb lehet az itt lakók, az itt dolgozók és az átutazók komfortérzete.

Gondoljunk csak arra − emlékeztetett dr. Vadász Ágnes −, hogy megépült a szennyvíztisztító, korszerűbb lett a fűtés, kész a közös hulladéklerakó, átadták a főútra vezető összekötő utat. Mindez százmilliókba került. Az információ kiegészíthető azzal, hogy a fűtés korszerűsítését a MÁV és Németország is támogatta. S a hulladéklerakó több településé és egy kht. működteti. Ha vállalkozó működtetné, bizonyára magasabbak lennének a szolgáltatási díjak és a vállalkozó elvinné a nyereséget. A kht. viszont nem nyereségorientált, a szerény nyereséget majd visszaforgatja, a pénz tehát a szóban forgó településeken marad. A kommunális létesítmények általában nem látványosak, meghúzódnak a föld alatt vagy a földközelben. Ám más létesítményekkel is szépült, gazdagodott Záhony az utóbbi időben.

 Dr. Vadász Ágnes ennek a vidéknek a szülötte. A vonzó külsejű, szép beszédű jogásznő a közeli településen, Tornyospálcán született. A naptár ezerkilencszáznyolcvanat mutatott, amikor a Záhonyi Nagyközségi Közös Tanácsra jött dolgozni. Ez idő tájt nem volt vb-titkára a településnek, a szakigazgatási szerv vezetői tisztét mint megbízott Vajda Bertalanné látta el. Értette a szakmát, jól gyakorolta hivatását, tanulni lehetett tőle. Ágnes tanult is. S nemcsak itt, a gyakorlatban, hanem Pesten a jogi egyetem levelező tagozatán.

Ekkoriban a tanácselnök a jogvégzett dr. Borbély Károly volt, akitől szintén sok mindent lehetett tanulni, akire ma is szívesen és tisztelettel lehet emlékezni. Szóval ebben az időben Ágnes lett a vb-titkár.

Fontos hivatali kötelezettségének ellátása mellett folytatta tanulmányait a jogi egyetemen. A szóban forgó bizottság miatt nem árt emlékeztetni, hogy az egyetemen a pénzügyi jog tantárgy volt, a közigazgatás is. Vb-titkárként pedig univerzálisnak kellett lennie, mindennel foglalkozott, még a pénzügyekkel is.

Ezerkilencszáznyolcvanháromban férjhez ment, férje építész. Egy év múlva, ezerkilencszáznyolcvannégyben megszületett a fiuk, Tamás. Aztán a gyermekgondozás évei következtek, a szép és felemelő anyai hivatást gyakorolta. Diplomásként a MÁV-nál kezdte gyakorolni a jogi munkát. Letette a jogtanácsosi szakvizsgát és az üzemigazgatóság jogi osztályán dolgozott. Belelátott az élet sűrűjébe, hiszen a jogsegélyszolgálatot is gyakorolta.

A rendszerváltás után, ezerkilencszázkilencvenháromban lett egyéni ügyvéd. Ezerkilencszázkilencvennégyben függetlenként indult és önkormányzati képviselőnek választották.

Ügyvédként főleg polgári ügyekkel foglalkozik. Megrendítő, szívszorító családi ügyek is kerülnek eléje. S mint nőnek, a jogi pályán neki jobban kell bizonyítani… Mint mondta, a második évezred végén Magyarországon − nőtársaihoz hasonlóan − neki sem könnyű feladat összeegyeztetni a hivatása gyakorlását, a társadalmi elfoglaltságát az általa legalább ennyire fontosnak tartott családi teendőkkel. Ám rendkívül fontosnak tartja a nők aktív részvételét a helyi és az országos közügyek intézésében.

Eddigi élettapasztalatából azt a következtetést vonja le, hogy a nők nem annyira egyéni karriert akarnak építeni, inkább az élet dolgait szeretnék úgy elrendezni, hogy jobb legyen a komfortérzetük…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)