Túristvándi

Akik kicsit is járatosak a szatmári térség sportjában tudják, hogy a legkisebb faluban is alakítottak sportegyesületet. A legtöbb helyen egyetlen szakosztály – a foci – jelenti a sportegyesületet. Ahhoz, hogy eredményes lehessen az egyesületi munka, igazi megszállott emberek kellenek. Nem volt ez másként Túristvándiban sem. A harmadik évezred a Túr menti település futballszerető közvéleményének kedvezett. A fiúk kiharcolták a városkörzeti I. osztályba jutást.

A falubeliek szerint ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett Kardkovács Árpád mint egyesületi elnök. Lakatosné Sira Magdolna polgármester asszony okkal érezte úgy, amikor a falu focistáit kizárták a bajnokságból, hogy ezt nem szabad annyiban hagyni. Törvényesen, indokoltan hozta meg a Fehérgyarmati Városkörzeti Labdarúgó Szövetség ezt a döntését. Így csak az maradt: segíteni a talpra állást, elkezdeni újból a következetes munkát. A településen nyolcosztályos iskola működik. Tukacs László nevelő személyében olyan tagja is van a testületnek, aki maga is focizik, illetve játékvezetőként ténykedik a városkörzeti bajnokságban.

Sportkapcsolatai révén megteremtette a tehetséges túristvándiaknak, hogy a szomszédos falvak csapataiban játszhassanak, azonban az igazi mégis az önálló községi csapat. Így gondolta ezt Kardkovács Árpád is.

– Tukacs László barátommal fél évtizedes kihagyás után újra megalapítottuk a Túristvándi KSE-t. Viszonylag gyorsan jött a siker. 1999–2000-ben harmadikok lettünk. Megszületett az elhatározás: a következő bajnoki évben „aranyosak” leszünk. Nem sokan hittek a terv megvalósításában.

Tukacs László játékos-edző azonban nagyon kitartóan dolgozott. Botos Ferenc, Mika Szabolcs, Farkas Csaba, Kokas Gábor, Újfalusi Szilárd, ifj. Kardkovács György, Jóni István, Botos Csaba, Tóth Ákos, Sipos Róbert, Bozsányi Iván, Szarka Barnabás, Nagy Szabolcs, Lakatos Csaba, Majoros Attila, Komár Péter, Bihari Miklós, Levenda Gábor, illetve Bihari Bálint technikai vezető voltak a siker részesei. 2001  tavaszán már szinte biztosra lehetett venni a győzelmet a II. osztályban. Így azon kellett törni fejünket, hogy miként tudjuk megoldani a magasabb osztálybani szereplést?

Az 1948. március elsején Beregszászon született Kardkovács Árpádot azonban nem olyan fából faragták, aki csak úgy megretten a nehézség észlelésekor. Akkor, de talán még most sem olyan egyszerű magyarnak lenni, a határon túl. Egy polgári család legifjabb gyermeke volt, a beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában érettségizett. Diákként is szeretett focizni, röplabdázni, teniszezni. A sporthoz való kötődését megőrizte a Kijevi Építészmérnöki Főiskolán is. Itt szerezte építészmérnöki diplomáját 1974-ben.

– 1976-ban családot alapítottam. Feleségem Kardkovács Valéria, született Bihari Valéria, matematika tanár. Van egy lányunk és két fiunk. Egy kicsit rájuk gondolva, értük aggódva döntöttünk úgy, hogy áttelepülünk Magyarországra. 1994-ben Beregszászon hagytuk a magam tervezte és magunk építette háromszintes családi házunkat, Túristvándiba költöztünk. Feleségem a község általános iskolájában kapott állást. Szaktárgyát taníthatta, illetve számítástechnikát és kémiát is. Szolgálati lakást kaptunk az iskola mellett. Én 1997-ben alapítottam meg a TÚR ’97 Kft.-t, ennek vagyok jelenleg az ügyvezetője.

A sportoló pedagógusok és diákok közé nagyon gyakran beállt az „ügyvezető” is. Így került kapcsolatba a falubeliekkel. Amikor a használtruha szállítmány egyik bálájában megtaláltak 11 labdarúgó-felszerelést, már meze is lett a fiúknak. Igaz, nem olyan egyesületi mezek voltak, mint amit szerettek volna, de ez nem számított. Számított viszont, hogy az önkormányzat mellett akadt még egy helyi vállalkozó, a Varju család, aki ugyancsak beszáll a csapat támogatásába.

– A polgármester asszony egyetértésben a képviselő-testülettel, a törvényes működés feltételeit biztosítja. Komoly esély van arra, hogy az öltöző komfortfokozatán sikerül javítani. Mindenképpen jó lenne erősíteni a csapatot. Ennek anyagi konzekvenciái azonban már nehezebben oldhatók meg. Tíz ponttal előztük meg a második helyezetteket, azonban így sem mehetünk biztosra, hiszen egy osztállyal feljebb is szeretnénk örömöt szerezni szurkolóinknak.

Kardkovácsék beilleszkedtek Túristvándi mindennapjaiba. A gyerekek is boldogulnak. Krisztina Beregsurányban él, férjhez ment. A nagyobbik fiú 2001 nyarán fejezte be tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán. Gyuri, a legkisebb fiú, negyedikes a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumban. A feleség elismert pedagógus.

A férj a sport mellett virágokkal, szobanövényekkel szeret foglalkozni. A szolgálati lakás melletti területen kertészkedésre is van lehetősége. Megtalálták azokat a területeket, ahol használni tudnak. Ugyanakkor azt tapasztalják, hogy tevékenységüket értékelik, s olyan viszonyokat teremtettek számukra, hogy otthon érezhetik magukat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)