Nyíregyháza

Szarvasbikát lőtt a mínusz tizenkilenc fokos hidegben, szánkóról. Soha nem felejti el a legelső őzbak elejtését. Egy műtétet követően három hónapig nem hódolhatott szenvedélyének, ám egy nappal az orvosok szabta határidő előtt, aranyérmes vadkant lőtt. Dr. Móra István közismert nyíregyházi ügyvédről sokan tudják, hogy a vadászat nemcsak a hobbija, hanem sok társadalmi, közéleti munkát vállal a vadászat és a vadászok ügyinek képviseletéért.

Felesége, dr. Jankovics Erzsébet szintén ügyvéd, és egy ilyen családban milyen példát és pályát lát maga előtt az egy szem fiuk? Természetesen, Szabolcs is az ügyvédi hivatást választotta…

Éppen két évtizedes múltra tekint vissza Móra doktor vadásztörténelme. Előbb a méhteleki Erdőhát Vadásztársaság tagja, majd ezerkilencszáznyolcvannyolctól „átigazolt” a nyíregyházi Vasas Vadásztársasághoz. Az ambiciózus fiatal vadászt hamarosan titkárrá választották a társai.

Az évek során egyre szélesebb körben ismerték meg ügyszeretetét, a vadászat és a természetvédelem iránti elkötelezettségét, fáradhatatlan munkabírását. A megyei vadászszövetség vezetőségének tagja, majd tíz éve elnöke lett. Amikor ezerkilencszázkilencvenhétben megszületett a kamarai törvény és létrehozták a megyékben a megfelelő szervezeteket, dr. Móra Istvánt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vadászkamara elnökévé is megválasztották.

Mint mondja, szerencsés megoldás, ha kéz a kézben, egymást segítve tevékenykedik a kamara és a szövetség. Egyébként is nagyon büszke arra, hogy a mi megyénket az ország legjobbjaihoz sorolják a szakemberek e téren. Nyíregyházán még a hőskorból datálódik Plavecz Jánossal az együttműködésük, hisz a titkár számtalan ügyvezetői feladatot megold.

A címzetes egyetemi docens kamarai és vadászszövetségi titkár még a Mavosznál kezdte a szakma gyakorlását. Úri passziónak tartották a nép egyszerű fiai a vadászatot, s később, a pártállami mulatozások és fehér asztal melletti ügyintézések színterévé lépett elő. Ma a vagyonosodó réteg jó néhány tagja a pénz mindenhatóságában bízva igyekszik megvenni a sok munkával nevelt vad kilövésének jogát.

A vadászatban számukra az emberi lélek mélyén megbúvó pusztítási hajlam tör felszínre, és ennek vélnek keretet találni ebben a hobbiban. Ám őket nemes egyszerűséggel puskás embereknek titulálja a szakmai közvélemény. Vadászberkekben sokat vitatkoznak a régóta várt, ám mégis felemás helyzetet hozott törvényről. Az, hogy a vad nemzeti kincs– teljesen érthető. De az, hogy annak elejtési joga az adott földterület tulajdonosát illeti meg, ellehetetleníti a vadásztársaságok jó részét. Ennél már csak az európai uniós csatlakozás hozott, illetve hoz újdonságokat. Fő a fejük a szakembereknek, hisz a törvényt már módosítani kellene több ponton, viszont az európai uniós előírásoknak is meg kell felelni mindenben. Az idő telik, a kivárás mindenkinek árt. A hobbija gyakorlására egyre kevesebb ideje marad Móra doktornak.

A korábbi években, az irodájából hazament és szinte azonnal nyakába vette az erdőt. Manapság hajnalonta autózik ki a területre, és lényegesen ritkábban érzi a természet egységének testet, lelket felüdítő élményét. Inkább marad az egyesületi és a kamarai ügyek képviselete.

Azon ritka kamarák közé sorolhatjuk a megyeit, amelyben kilencvenkilenc százalékos a tagság. A kétezer-nyolcszáz bejegyzett vadász közül a hivatásosoknak kötelező, a sportvadászoknak ajánlott a kamarai tagság. A vadásztársaságokat pedig a hatósági jogkörrel nem rendelkező megyei vadászszövetség tömöríti. Ezzel szemben a kamarákat felruházta a törvény a hatósági jogosítványokkal. Például a vadászjegyek kiadásában, ami évente esedékes, fontos adminisztrációs szerep hárul a kamarákra.

S vajon az ifjúság körében mennyire népszerű a vadászat? A szakember szerint a családi háttér a meghatározó, mert amelyik famíliában többen is rendszeresen vadásznak, járnak ki télen vadetetésre, nyáron vizet hordanak a vadaknak, magaslest építenek, cserkelő utakat készítenek és tisztítanak, ott a személyes példán keresztül pozitív képet kap a fiatal a vadászat hétköznapi tennivalóiról és szépségéről. Nemrégiben a mátészalkai Baross László Szakközépiskolában tizenketten tettek vizsgát vadgazda szakon.

Móra doktor a kamara országos elnökségének tagja, és a védegylet országos szövetségének ügyvezető elnökségébe is beválasztották.

Azt szeretné elérni, hogy minél többen ismerjék meg a környezet- és természetvédelemnek, a vadgazdálkodásnak és a vadászatnak a fontosságát, gyönyörködjenek a szépségében. S hogy mindehhez korrekt jogi hátteret ad a vadászati törvény, az európai uniós jogszabályok, ám ezeket folyamatosan az élethez szükséges igazítani. Ebben és a vadászati hegemónia elmélyítésében igyekszik a kamara és a szövetség elnökeként szolgálni a vadásztársakat és a partnereket.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)