Nyíregyháza

Nyíregyháza egyik legismertebb embere, akit a jogszolgáltatással, a politikával, igazgatással kapcsolatba kerülők mint szaktekintélyt emlegetnek. Nevét az országban is ismertté tette az egyházi iskolák államosítása érdekében 1948-ban tárgyalt „Pócspetri ügy” 1989-es perújrafelvétele során vállalt védői szerepe, melynek során ártatlanul elítéltek védelmét látta el sikeresen. Az újratárgyalt politikai perben valamennyi, ártatlanul elítélt védelmét ő látta el, és ennek során megállapíttatott, hogy Asztalos János lelkész, Som István katolikus tanító és társai koncepciós politikai per áldozatai voltak, s valamennyiüket felmentette a bíróság. Erről szól az Elégtételt Pócspetrinek című könyv.

Dr. Helmeczy László sorsa azonban maga is fejezete a kornak. 1949-ben született Nyíregyházán. Édesapja tanító, de politikai okok miatt eltávolították a katedráról. Szülei elváltak, majd édesapja még a forradalom előtt külföldre távozott, és ma sem tudja, hogy él-e még külföldön. A részletek helyett annyit említ, hogy nagyapjáék közismert, jómódú emberek voltak. A nagyszülők vagyonát államosították, ezért igen szerény körülmények között éltek később, hiszen édesanyja hivatalnoki béréből tartotta el fiát és a nagyszülőket. Még tovább nehezítette a helyzetüket, hogy az ’50-es években édesanyja és a nagyapja ellen szintén folyt eljárás politikai okokból, és a nagyapát még internálták is.

Általános iskoláit Kállósemjénben végezte. Továbbtanulásra a Kossuth Lajos Gimnáziumba jelentkezett Nyíregyházára, amely akkor alakult át a reformok szellemében szakközépiskolává. Így lett érettségizett géplakatos. Diákként szinte minden megmozdulásban részt vett, akármelyik gimnázium vagy kollégium rendezte. Diáktársai között ismert volt történelmi felkészültsége. Aztán mintha megtorpant volna az előbbre lépésben. Nem vették fel a jogi egyetemre, ezért Budapestre ment dolgozni. Volt rakodómunkás a nagyvásártelepen és lakatos különböző fővárosi vállalatoknál. Ekkor sokféle emberi magatartást megismert, amelyek segítik egy-egy jogeset megfejtésében. ’70-ben kötött Szép Erikával házasságot, és hazaköltöztek Budapestről Kállósemjénbe. Munkahelye a volt iskolája, „a Kossuth” lett, ahol mint karbantartó-lakatos dolgozott.

Mindig ügyvéd szeretett volna lenni, és a házasságkötést követően jelentkezett az ELTE jogi karára levelező tagozatra. Az egyetemet igen nehéz körülmények között végezte, hiszen naponta járt be vonattal Nyíregyházára dolgozni, és már a családot is el kellett tartania. Tanulmányai alatt 1972-ben megszületett Erika − jelenleg már joghallgató − és 1975-ben Éva, aki az érettségi után reklám- és marketingtanfolyamra jár. Születésükkor apjuk a lakatos munka mellé elvállalta a téli időszakokban a fűtést is. Tanulmányi szabadságot nem kapott, mivel munkaköréhez nem volt szükséges a jogi végzettség. Felesége is tanult a tanárképző főiskolán, így Helmeczy László emlékeiben mint igen nehéz évek idéződnek fel ezek, mert minden perc és fillér számított. Édesanyja egészsége megrokkant, a nagyszülőket is támogatták. 1978-ban aztán megkapta a doktori címmel járó diplomáját.

Szeretettel szól tanárairól, későbbi kollégáiról, akikkel diplomás lakatosként dolgozott még egy évig, de ekkor már tanított, a technikusi vizsgára készülőknek tartott jogi ismeretekből órákat. 1979-ben 11 évi fizikai munka után került dr. Bálint Istvánhoz ügyvédjelöltnek. Róla mint mesteréről szól nagy tisztelettel. A lehető legrövidebb idő alatt leteszi a szakvizsgáit, rengeteget dolgozik. A tanulást követte nyolc olyan év, amikor nem volt szabadságon, a hétvégeket is a hivatalban töltötte, legtöbbször reggeltől estig. Vállalt büntető és polgári, családjogi pereket.

Több ezek közül olyan sikeres volt, hogy közérdeklődést váltott ki, a szakmában utolérte a kihagyott éveket. A jogalkalmazásról az elveit úgy fogalmazza, hogy bármelyik szaklap átvehetné. Munkáját hivatásnak tartja, és kiemeli, hogy a jogban járatlan személyeknek való segítségnyújtás milyen fontos.

Jogászi elveiről szólva kimondom, amit gondolok: nem úgy közelíti meg az eseteket, ahogy azt a többség tenné. Vállalja, mert mint mondja, előbb a problémát kell megfogalmazni, és azután ahhoz kell a jogszabályokat megkeresni. Ebben valóban a különleges esetek a legizgalmasabbak, de nem tanulság nélküliek az olykor elfajuló családi viszályok sem. Elsősorban az állampolgár joga érdekli, az egyéni szabadságjogokon épülő állam. Szerinte a büntetőjog annyi, amennyi szabadság az eljárási jogban van. Dr. Helmeczy László szerint az ő hitelét a hozzá fordulók előtt épp ez adja.

Ma már többféle elfoglaltsága van. Ügyvédi irodáján kívül van a Hextra Kft., amely felszámolási ügyekkel foglalkozik. Nyíregyháza önkormányzata jogi bizottságának az elnöke, a Fidesz Magyar Polgári Párt városi szervezetének elnöke, és tagja annak a tízfős bizottságnak, amely a megye és a város közös ügyeit egyezteti. Miközben irodájában már a lányát szeretné látni, újabb munkákat sorol. Ettől lett ő a dr. Helmeczy László.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)