Nyíregyháza

A gyermekkori élmények mindannyiunk sorsát alapvetően határozzák meg. Különösen így van ez Szilágyi József esetében. Édesapja ugyanis, aki korábban cipészként kereste kenyerét, annak idején hadirokkantként kapott altiszti állást a járásbíróságon. Fia már elsős elemistaként mindennapos vendég volt a hivatalban, sőt olykor egy kis zsebpénzt is keresett, mert ő hordta ki az elnöki körleveleket.

Már ekkor elhatározta, hogy ügyvéd lesz, bár ez akkor inkább még csak elérhetetlen álomnak tűnt. Annál is inkább titokban tartotta elhatározását, mert szülei papi pályára szánták. A háború után azonban ez a pálya nem tűnt éppen perspektivikusnak, ezért inkább a tanárképző főiskolára jelentkezett. Ekkor azonban kiderült, hogy származása egyáltalán nem tekinthető jó ajánlólevélnek. A személyi lapjára ugyanis, ma sem tudja miként, az „E” kategória került, ami azt jelentette akkoriban, hogy nem munkás-paraszt, hanem egyéb származású. Így aztán, bár a felvételi követelményeknek megfelelt, úgymond, hely hiányában elutasították kérelmét.

Mint érettségizett ember, a közigazgatásban helyezkedett el, és itt régi álma is elérhető közelségbe került. Levelezőn végezte el a jogot, ezerkilencszázhetvenegyben szerzett diplomát, de még évekig dolgozott a közigazgatásban. Később jogi képviselő lett, majd ezerkilencszáznyolcvannyolcban került az ügyvédi pályára.

Tapasztalatai, érdeklődése meghatározták a szakterületét is, nagyrészt gazdasági ügyekkel foglalkozik. Azt mondja, hogy az ügyvédi pálya nehézségét elsősorban az jelenti, hogy a munka eredményességét mindig szubjektumok, ügyfelek bírálják el, akiknek nyilvánvalóan megvan a saját véleményük, látásmódjuk. Ám épp ebben rejlik e pálya szépsége is, hiszen emberi problémákat kell megoldani.

Azt vallja, hogy az ügyvédi munkában rendkívül fontos a tények részrehajlás nélküli, objektív ismerete és megítélése. Becsülettel meg kell mondani az ügyfélnek, ha nincs remény a kedvező ítélet elérésére. Ilyen ügyet nem szabad elvállalni. Nehezebb persze a döntés, ha az ügyfél a figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik a bírósági eljáráshoz. Ebben az esetben gondosan mérlegelni kell, meddig lehet elmenni az etikai normák megsértése nélkül.

A mai, kusza gazdasági viszonyok közepette, ha lehet még az eddiginél is nehezebb az ügyvéd dolga. Hiszen számos olyan egymásnak ellentmondó törvény születik, melyek között még a szakembernek is nehéz eligazodnia. Bár ő azt mondja, az szinte természetes velejárója egy ilyen átmeneti időszaknak. A cégek, vállalkozók is legtöbbször önhibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe, mivel olyan gyorsan változnak a feltételek, hogy szinte lehetetlen előre tervezni. Sokszor látta el például olyan szövetkezetek jogi képviseletét, melyek a szó szoros értelmében egyik napról a másikra kerültek válságba.

Mindezek ellenére nagyon örül annak, hogy kitartott gyermekkori álma mellett. Bizonyíték erre, hogy két gyermeke is ezt a pályát választotta. Lánya már bejegyzett ügyvéd, fia államvizsga előtt áll. Nagyon büszke rájuk, biztos abban, hogy meg fogják állni a helyüket.

Pedig ebben a kérdésben sohasem próbálta befolyásolni őket. Lánya már kisiskolás korában összebarátkozott a jogász munkatársnőivel, és kijelentette, hogy ő is ezt szeretné csinálni. Fia sokáig kertészmérnöknek készült. Már gimnáziumba járt, amikor egyre-másra szűntek meg a nagyüzemi kertészetek, s észrevette, hogy ennek nincs nagy jövője. Ettől kezdve nagyobb figyelmet fordított a humán tantárgyakra, és kitűnő eredménnyel érettségizett.

Persze, a kert szeretete azért megmaradt, ma is apa és fia legkedvesebb hobbija. Alig várják a tavaszt, mert igazán itt lehet kikapcsolódni, ahol minden fát és bokrot maguk neveltek. A másik a sport, bár Szilágyi József sohasem sportolt versenyszerűen. Szeret horgászni is, de erre az utóbbi időben már nem sok ideje marad.

Azt vallja, hogy számára a legkedvesebb hobbi a család, ebben a körben tölti legszívesebben az idejét. A felesége és gyermekei körében harmonikus családként élnek, rövidesen e kör unokával is bővül. A rokonság ma is nagyon összetart. Két testvére itt él Nyíregyházán, a húga pedig Zürichben. Már többször is hívták, hogy költözzön, elmehetett volna az ország más vidékeire, ahol biztosan jobbak lettek volna a lehetőségek, de ő csak itt tud élni. Így vannak ezzel a gyerekei, felesége is, született lokálpatrióták.

Szilágyi József büszke arra, hogy szinte az egész város ismeri, rengeteg a barátja. Ha végigsétál Nyíregyháza utcáin, innen is, onnan is ráköszönnek. Azt mondja, ezt az érzést, azt, hogy igazán otthon van az ember, pénzzel nem lehet megfizetni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)