Nyíregyháza

Az ügyvédi pálya is azon hivatások közé tartozik, amelynek legtöbbször családi indíttatása van. A jog iránt érdeklődő leginkább a szülő, nagyszülő vagy egy korábbi ős példáját követi, amikor ezt a szakmát választja. Fehérvári János azon kevesek közé tartozik, akik egészen más motiváció hatására lettek ügyvédek. Nem volt családi ”hátszél”. Fiatal mezőgazdászként egy jogtalan sérelem érte, és akkor határozta el, hogy kitanulja ezt a „mesterséget”, hogy másokon is segíthessen, ha hasonló helyzetbe kerülnek.

1943. szeptember 24-én született. Az apja iparosember volt. Édesanyja az öt gyerek mellett nemigen tudott más munkát vállalni, így nagy szeretettel és gondossággal nevelte őket. Fehérvári János az általános iskolát Nyíregyházán végezte, majd a helyi mezőgazdasági technikumban folytatta tanulmányait. A sikeres érettségit követően tanácsi vonalon helyezkedett el és dolgozott két éven keresztül. Ekkor úgy gondolta, hogy a mezőgazdasági ismereteket magasabb szinten sajátítja el. Így visszament korábbi iskolájába, és az 1961-ben, az újonnan induló felsőfokú technikum nappali tagozatán tanult tovább, ami a mostani főiskola elődje volt. Közben tanulmányi szerződést kötött a Nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezettel, ahol diplomásként rövid ideig gyakornokként dolgozott. A sorkatonai szolgálatot ő sem kerülte el. A leszerelést követően 1966-ban a Nyírszőlősi Jókai Termelőszövetkezetben dolgozott tovább mezőgazdászként. Aztán 1969 tavaszán az életében bekövetkezett egy száznyolcvan fokos fordulat. Erre így emlékezik vissza: Egy furfangos ügylettel az akkori párttitkár fegyelmit kreált ellenem, aminek semmi alapja nem volt, mint utóbb kiderült. Ennek hatására döntöttem úgy, hogy kitanulom a jogi pályát. Így 1970-ben levelező hallgatónak beiratkoztam a Szegedi József Attila Jogi Egyetemre, és 1976-ban avattak jogásszá…

A jogi tanulmányai alatt a Nyíregyházi Járási Földhivatalban dolgozott, előbb gazdász, majd csoportvezető lett. Közben 1972-ben áthelyezték a járási hivatalhoz, ahol szövetkezeti vonalon ténykedett tovább 1979-ig. Ebben az időben alakult meg a Termelőszövetkezetek Megyei Szövetségénél a jogi iroda, és az akkori vezetők invitálását elfogadva már jogtanácsosként folytatta munkáját. A szövetkezeti ágazatot jól ismerve, 1989-ig, az iroda megszűnéséig itt dolgozott. Az élet nem állt meg, így az akkor létrejött jogtanácsosi közösségben kezdett dolgozni. Majd egy új jogszabály lehetővé tette, hogy a jogtanácsosi munkaközösségek ügyvédi munkaközösségekké átalakulhassanak. 1991-ben letette az ügyvédi esküt és azóta is a 4. Számú Ügyvédi Munkaközösség tagja és itt tevékenykedik. A váltás azt jelentette, hogy új ismereteket kellett szerezni. Így ma már a büntetőjog kivételével minden területen bőven kap megbízást. Munkái zömmel gazdasági ügyek, társasági, polgári, öröklési jog és ezek szerteágazó esetei.

Amikor a családra terelődik a beszélgetésünk, felcsillan a szeme. 1967-ben nősült és házasságukból három lány született. A legidősebb követi apja nyomdokait. Az Államigazgatási Főiskola elvégzése után vámnyomozókét dolgozik, de jelenleg végzős joghallgató az ELTE-n. A középső közgazdász és jelenleg az ügyvédi iroda alkalmazottja, de nem valószínű, hogy a jogi pályán marad, az eredeti szakmája iránt érdeklődik. A kisebbik gyermek inkább a felesége szakmája, a tanári pálya felé érez vonzalmat, harmadéves hallgatója a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolának.

Gyermekkora óta vonzódik az autókhoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy mániákus autócserélőnek tartja magát, tucatnyi személygépkocsinak volt már a tulajdonosa. Leghosszabb ideig három Daciának volt gazdája, összesen tíz évig használta ezeket az autókat. Ez azért is érdekes, mert jó húsz évvel ezelőtt nem sűrűn volt lehetősége autót cserélni a magyar állampolgárnak. A mezőgazdasági vénája miatt korábban gazdálkodott, de ma már, ahogy mondta: nem éri meg, vagy az értékesítéssel volt gond, vagy mások takarítottak be helyette. Sajnos az utóbbi években a víkendházánál lévő hobbikertből is elvisznek mindent, sőt még a házat is szétszedik. Így sokszor már kedve sincs kimenni…

Visszatérve a jogi pályára, a szakmáról így vélekedett: − Kissé kilátástalannak látom a jog területén a helyzetet. Véleményem szerint a jogalkotás felborult, mármint maga a rend. Előfordult olyan, hogy ki sem hirdetett törvényt már módosítottak. Például az utóbbi 1-2 évben annyi jogszabály-módosítás jelent meg, hogy még mi, ügyvédek sem tudjuk követni, nemhogy a laikus állampolgár. A jogalkalmazás területén időbeli késések vannak. A büntetési tételeknél inkább az alsó határ felé billen a mérleg. Elharapóztak a gazdasági perek, amit nem szívesen vállalunk. Ugyanis a bankokat kivéve bármelyik jól menő cég egyik pillanatról a másikra kifeküdhet, mire az ítélet megszületik. Addigra a megítélt kártérítésből nem marad semmi.

A munkájával kapcsolatosan egyedülállónak tartja az irodánál, hogy kollégáival megvitatják egymás ügyeit, ami nem jellemző más ügyvédekre. Ezek a szakmai konzultációk néha többet jelentenek, mintha a törvényt bújnák…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)