Budapest–Tiszadob

Nyíregyházán születtem 1960. január 6-án, az általános iskolai tanulmányaimat azonban Tiszadobon folytattam. 1978-ban érettségiztem a Kossuth Lajos Szakközépiskola gépjármű-technikai tagozatán. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1981-ben általános tanítói és oktatástechnológusi oklevelet szereztem. Elvégeztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskola adó- és pénzügyi szakát. Ezekkel a mondatokkal kezdi Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a szakmai önéletrajzát, majd így folytatja:

Gyakorlatilag még be sem fejeztem a főiskolai tanulmányaimat, amikor belecsöppentem a társadalmi tevékenységbe, hiszen a tanárképzőn megválasztottak ifjúsági vezetőnek. Itt indult el a politikai karrierem, természetesen távol állt attól, amit manapság csinálok. A politikával igazából a rendszerváltás idején kerültem kapcsolatba, hiszen 1991-ben a Magyar Szocialista Párt megyei szervezetének irodavezetőjeként tevékenykedtem.

Mivel egész gyerekkoromtól Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében éltem, tisztában voltam a térség helyzetével, saját szememmel láttam, hogyan gyarapodik a régió, s mivel lehetne még többet tenni azért, hogy az ország keleti része is elinduljon a gazdasági fejlődés útján. 1994-ben az országgyűlési választásokon, a párt megyei területi listájáról bekerültem a Parlamentbe. Hihetetlenül nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy parlamenti képviselő lettem, és soha nem felejtem el azt az élményt, amikor az ország házában letettem a képviselői esküt, mint ahogy számomra az első elmondott beszéd is örök emlék marad.

Budapesten megértettem azt is: mit jelent szabolcsinak lenni, milyen örömöt, ugyanakkor nehézséget is jelent egy vidéki embernek, hogy beilleszkedjen a kétmilliós főváros napi életébe. Sok időm azonban nem volt gondolkodni, hiszen új „szakmát” tanultam azáltal, hogy 1994. július 28-tól az Országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja lettem, s lépésről lépésre ismerhettem meg a Magyar Honvédség feladatait, hétköznapjait, politikusként megtapasztalhattam az ország NATO-csatlakozási folyamatának alakulását. Különösen fontos időszakban, a csatlakozási periódus felgyorsulásának idején, 1996 májusában a Honvédelmi Bizottság alelnöke lettem, s ebbéli munkakörömben különösen értékes tapasztalatokat szereztem. Tagja lehettem a Honvédelmi Bizottság azon delegációinak, akik Brüsszelben, Monsban, Nápolyban tárgyaltak a majdani csatlakozást követő feladatokról, a felvételünk érdekében szükséges lépések megtételéről.

1998-ban újabb állomások következtek, az országgyűlési választásokon egyéni jelöltként szereztem mandátumot, és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területi szövetség alelnökévé választottak. Mindkét feladat komoly kihívást jelentett, hisz sokat tehettem szülőföldemért. Mindez felelősséggel és sok munkával is járt. Emellett az új parlamenti ciklusban is elvállaltam a Honvédelmi Bizottság alelnöki tisztségét, illetve az egyik legfontosabb albizottság, az Ellenőrző Bizottság elnöki feladatait.

A Honvédelmi Bizottságban eltöltött évek ébresztettek rá: lemaradásban vagyunk a honvédelmi rendszerváltozás terén. Az Ellenőrző Bizottság vezetőjeként nap mint nap szembesültem azzal, hogy milyen szakadék tátong a honvédelmi vezetés által a NATO-nak tett felajánlások és a valós eredmények között, mekkora lemaradásban van a haderőreform, s milyen súlyos állapotok uralkodnak a magyar laktanyákban.

Ellenzéki képviselőként számtalanszor szembesítettem a honvédelmi tárca akkori vezetését a tényekkel, a lemaradás mértékével, képviselőtársaimmal együtt tártuk fel a tárca hiányosságait.

Politikai pályám újabb állomásaként elvállaltam az MSZP-frakció honvédelmi és nemzetbiztonsági munkacsoportjának vezetését, 1999-ben és 2000-ben a párt parlamenti képviselőcsoportjának frakcióvezető-helyettese voltam. 2000. november 25-én az MSZP országos alelnökévé választottak. A 2002-es választások után eljött életem egyik legnagyobb kihívása: kineveztek a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterévé. Nagy megtiszteltetés, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök felkért erre a nemes feladatra. Rendkívül nagy kihívást is jelentett, hisz programunknak megfelelően ezalatt a négy év alatt kell végrehajtani a honvédelmi rendszerváltást, önkéntessé tenni a Magyar Honvédséget.

Első lépésként egy átfogó, mindenre kiterjedő felülvizsgálat lefolytatásába kezdtünk, amelynek eredményeként a kormányzati ciklus végére egy minden téren hadra fogható, a szövetségesi elvárásoknak megfelelni tudó, átláthatóan gazdálkodó, finanszírozható, kis létszámú, ugyanakkor mozgékony haderő jön létre.

Juhász Ferenc befejezésül ezt írja: A miniszteri beosztásban eltöltött egy év sok nehézséget és örömöt szerzett, s e poszt második esztendejében, remélhetőleg, már az új haderő építésével foglalkozhatom.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)