Tiszadob

Gyermekváros egy szabolcsi falu szélén, a kastélyban és a kastélyparkban. Város? Igen, a gyermekek és a tiszta szép természet városa. Ezt az intézményt egy szimpatikus, szépen beszélő hölgy irányítja: Illésné Áncsán Aranka.

Annak idején hazánk másik szélén, Szombathelyen volt főiskolás, onnan sodorta ide a jó sorsa. Ebben a városban sok-sok gyerekekkel és szeretettel van körül véve. Amikor vége a munkájának, haza megy, otthon négy gyermeke várja. Többnyire a gyermekek töltik ki az életét. Róla, illetve az intézményről az egyik újságban egy riport jelent meg, amely így szólt: „Nagy a készülődés, a gróf úr egykori lakosztályába (hálószobájába?) most fiatal nászutasokat várnak. A közeli tantermekben csillogó fekete szemű diákok figyelik a tanárok előadásait. Az udvaron egy póniló baktat. A Tisza holt ágán csónak lebeg, a halászzsákmányra vár. A kastély tornyai között süvít a decemberi szél. Az Andrássy grófok egykori kastélya előtt állok. A névtáblán ez áll: Megyei Önkormányzat Gyermekvárosa, Szakiskolája és Kollégiuma.”

Külön kis világ ez, semmihez sem hasonlítható. Gyermekváros van a falu szélén, a víz partján, öreg fák ágain ritka madarak tanyáznak. A hátsó fertályon megtalálható a kisipar és a mezőgazdaság is. Az ódon kastély egyik jókora szobája igazgatói irodának van berendezve. Itt beszélgetünk jelenről és elképzelésekről Illésné Áncsán Aranka igazgatónővel.

Elöljáróban arról szól, hogy igen összetett intézményről van szó. A huszonnégy éven aluli korosztály szinte minden példája megtalálható itt, 24 éves korukig fogadja be a gyermekváros, az otthon a rászoruló fiatalokat. A fiatalok többsége az otthonban lakik, de a községből és a környező településekről is naponta járnak ide tanulni. Mi több, a kerítésen kívül, a faluban van két lakásotthon, 11–11 fiatal lakik e két otthonban családias körülmények között. A legtöbb fiatal rég elszakadt a szüleitől, a családjától, de az igazgatónő hangsúlyozza, hogy érezhető, pótolható itt a családi otthon melege.

Ezek a fiatalok mostanában karácsonyi ajándékokat készítenek és gyűjtenek. Az ünnep előtt aztán az ajándékokat felpakolják a póniló vontatta szekérre és bemennek a falu óvodájába. Szegény, többnyire roma származású óvodásoknak adják át az ajándékokat. A gyermekváros lakóinak többsége is roma származású. Illésné sorolja, hogy milyen szakmákat lehet itt nekik tanulni: szakács, falusi vendéglátó, bőrtermékkészítő, szobafestő-mázoló, kőműves, zöldség-, fűszer- és növénytermesztő. Külön kis tankert van itt a közelben. Tankonyhát és tanéttermet is mutat az igazgató asszony, mint mondja, ezeket az idei nyáron avatták.

A közelben lovagolni, csónakázni és úszni is lehet. Nyaranta kiadják a kollégium egy részét is, a nászutasokat, a lakodalmasokat folyamatosan fogadják. Szépen faragott lépcsőkorlát mellett felmegyünk az emeletre, itt tágas szobát, lakosztályt, franciaágyakat mutat kísérőm. Aztán magyarázza: nem rég budapesti nászutasok voltak itt, most az egyik százhalombattai ifjú párt várják ide.

Jövő nyáron ismét lesz itt zongorafesztivál, cigányfesztivál és országos találkozó állami gondozott gyermekeknek. A turizmus, a vendéglátás bevételt jelent az intézménynek. Az otthon felnőtté vált lakói közt is köttetnek néha házasságok – mondja Illésné. A közeljövőben két pár kel egybe, az egyik párnak Tiszadobon, a másiknak Fehérgyarmaton vettek lakást állami segítséggel. A tervek közt szerepel, hogy a 2004/2005-ös tanévtől megkezdik a középiskolai képzést.

Az igazgatónő hangsúlyozza: sajátos képzés lesz ez, mert munkába segítő szociális ismereteket is oktatnak majd, a személyiség fejlesztésre, az életre való felkészítésre, a roma fiatalok önbizalmának növelésére is gondot fordítanak. A gyermekvárosban jól működik a cigányklub. Foglalkozásokon például cigánykenyeret sütöttek, ápolják a hagyományokat, zenélnek, vitatkoznak. Egy elismerő oklevelet mutat Illésné, ebből kiderül, hogy a mostani tanévkezdés előtt a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány Közéleti Díjjal tüntette ki a klubot, amellyel 200 ezer forint pénzjutalom is járt.

A klubon kívül jól működik a diákönkormányzat is, amelynek titkára Balogh Zsolt. Tőle ezeket halljuk:

– Szeptemberben választottak titkárnak. Azóta módosítottuk a házirendet. Leváltottunk egy önkormányzati tagot, aki passzív volt. A diszkózást illetően leszavaztuk az igazgatónőt, az önkormányzat akarata érvényesült, amely szerint hétvégén nem éjfélig, hanem hajnalig diszkózhatunk. Jó az önkormányzat, mert itt demokrácia van és családias légkör.

Illésné Szombathelyen végezte a tanárképzőt, népművelés–testnevelő szakon. NB II-es csapatban kézilabdázott. A főiskola elvégzése után idejött, ez az első munkahelye. Munka mellett a Debreceni Egyetemen szociálpolitikus végzettséget szerzet. Volt nevelő tanár, otthonvezető, 2001-től igazgató. A férje az önkormányzatnál teleházvezető. Gyermekeik közül Dávid és Nóra középiskolás, Péter és Lilla általános iskolába jár. Illésnéből sugárzik az anyai szeretet…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)