Penészlek

Sorsuk, életük és pályájuk példa lehetne s biztatás. Példa arra, hogy itt, ebben a határ menti falucskában, a nagy szellemi központoktól távol is lehet jót, szépet alkotni, biztatás, hogy az igazi tehetség előbb- utóbb mindig megmutatja magát. Miként bizonyságát adják annak is, hogy az igazi társak az alkotómunkában is termékenyítőleg hatnak egymásra, ebben is egyenrangú partnerek.

Kelemen Erzsébet a ház életvidám, csupa mosoly asszonya. Edelényben született 1964-ben. Budapesten, a Patrona Hungariae Gimnáziumban érettségizett, majd a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán magyar és ének-zene szakos diplomát, 1995-ben pedig a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán hittanári diplomát szerzett. Később elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatási vezető szakát is. Jelenleg Debrecenben, a Svetits Katolikus Leánygimnáziumban tanít. Vallja: „Csak sarutlanul, azaz a legteljesebb alázattal szolgálhatjuk a művészetet.” Már az általános iskolában is írt verseket. Tanárai a gimnáziumban és a főiskolán fölfigyeltek a tehetségére. Szinte minden műfajban alkot. Úgy tapasztalta, hogy különösen nagy igény van a novellákra különösen azért, mert prózai műfajban kevesen alkotnak. A Független Magyar Írók Szövetségének tagja. 1986 óta publikál folyóiratokban, elsősorban a JEL-ben, az Új Emberben, a Keresztény Életben, a Magyar Naplóban, a VÁRhelyben, az Új Hevesi Naplóban és a Hévízben jelennek meg művei. ’95-ben látott napvilágot első verseskötete a JEL Kiadónál, egy évre rá pedig zenei tanulmánya, melyet a szakemberek hiánypótló alkotásnak tartottak. Tiván című történelmi ifjúsági regénye a millecentenáris év alkalmából meghirdetett országos pályázaton harmadik díjat nyert, bekerült az ajánlott irodalom jegyzékébe, sőt, érettségi tételként is szerepelt. Újabb verseskötete Sarutlanul, novelláskötete pedig Hexameron címmel jelent meg.

Eközben járja az országot, számos író-olvasó találkozót, rendhagyó irodalomórát tart. Legközelebbi tervei között egy dráma megírása szerepel: Teleki Pál élete, sorsa ihlette meg. Képverseket is alkot. Ezek a különleges atmoszférájú művek mindig nagy érdeklődést váltanak ki. Alkotásait több helyen kiállították. Gyermekei Debrecenben tanulnak, és akárcsak édesanyjuk, szeretik a zenét. Tamás hegedűn, Angelika pedig gordonkán játszik. Nincs nagyobb öröm, mint amikor a család együtt muzsikál.

Ez a sokféle művészhatás kétségkívül ösztönzőleg hat a családfő, Zolcsák Miklós görög katolikus áldozópap és ikonfestő alkotótevékenységére is. Ő 1955-ben született Nyírbogáton, édesapja mezőgazdasági-ipari munkásként kereste kenyerét. Öten vannak testvérek. Mátészalkán érettségizett, majd felvették a nyíregyházi tanárképző főiskolára. Két év után azonban döntéssé érett a régóta érlelődő elhatározás: pap szeretne lenni. Mintha egy hívó szónak engedelmeskedett volna, amikor a hittudományi főiskolára jelentkezett, ahol öt év után pappá szentelték. A családi házban is vallásos nevelést kapott, édesapja kántor volt, a bátyja szintén pap lett. Már gimnazista korában rendszeresen járt a pócsi búcsúba, ahol a Szűzanya képe és jelenléte megfogta és vezette hivatása irányába. Erős hivatástudattal indult el a pályán, ma is vallja a krisztusi tanítást: „Nem ti választotok engem, én választalak titeket”. Papnak lenni mindig nagy kötelességet és felelősséget, kihívást jelentett, és ez napjainkban még inkább így van. Nagyon gyorsan változik a világ, és rengeteg hatás éri az embereket, akik emiatt jóval nehezebben döntenek. A szabadság sok csábítást is jelent. Ebben a bonyolult világban, ahol oly könnyű elfeledkezni az örök emberi értékekről, az igaz útról, a hit jelenthet kapaszkodót, sőt, olykor mentőövet.

Még szeminarista korában kezdett el festeni, most már 15 éve alkot ikonokat, ikonosztázokat. Az ikonfestésre úgy tekint, mint az igehirdetés részére, mint képpel festett teológiára, amiben minden benne van, amit a hit, a vallás hirdet. A szín és forma teológiája ez. Zolcsák Miklós igét hirdet a képeivel, a katarzis, a misztérium, a műélvezet élményén túl, a szépre, a jóra, az igazra akarja tanítani az embereket. Az ikonok természetesen a templomokat, oltárokat és lakóházakat díszítik. Közel háromszáz művet alkotott eddig megrendelésre, ajándékozásra, és egy részük pedig a család otthonát díszíti.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)