Csoma Zoltán

Nyugalmazott református lelkipásztor,

Nyírbogát

Csoma Zoltán szszb 27 tgy.jpgNem Ti választottatok engem, mondja az Úr Jézus, én választottalak Titeket” – így kezdi beszélgetésünket Csoma Zoltán. A 2010. augusztus elsejével nyugalomba vonult református lelkipásztor közel fél évszázadot szolgált lelkészként Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több településén. Egy tartalmas életpálya, egyben küzdelmes évtizedek lezárásaként nagy szeretettel beszél hivatásáról. Mint mondja: mindig megtapasztalhatta a krisztusi ígéretet: „Veletek vagyok”.

1938-ban született Újfehértón. Édesapja kerékgyártó iparos volt, mellette presbiter és „vastagnyakú” kálvinista. Ezért, noha a kis Zoltán kitűnővel végzett, és lehetővé tették volna számára, hogy állami költségen, a legjobb iskolába és kollégiumba járjon, az apa ragaszkodott az egyházi neveléshez. Így lett Csoma Zoltánból bejáró a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába, öt évvel idősebb bátyja pályáját követve. Mai fejjel nehéz elképzelni, micsoda áldozat volt egy tizenévestől, hogy hajnalban keljen, kibiciklizzen és gyalogoljon a vasútállomásra, fagyoskodjon a vonatokon, majd a drága villamosozás helyett begyalogoljon az iskolába. S ugyanezt visszafelé is – minden áldott nap. Igen, áldott, mert visszatekintve is úgy látja: a tudásnak ára volt. S ezek a próbák edzették későbbi hosszú, gazdag szolgálatára. Kiderült róla, hogy kiváló műszaki érzéke van, a fizikatanárnőnek ő volt négy éven át a „tanársegédje”.

A Miskolci Egyetem helyett azonban egy év munka következett 1956 felfordult Magyarországán, majd a Debreceni Református Teológiai Akadémia, az Úr hívását és újra a bátyját követve. A végzés utáni rövid, nyolc hónapos kabai segédlelkészi szolgálat után egy kis szatmári gyülekezet, a szamostatárfalvai választotta lelkipásztorának.

Mint emlékszik, elhagyatott hely volt, és nemcsak a parókia környezetére értve. A kommunista időkben „Kis Moszkvának” nevezték a környékbeliek a települést, ennek ellenére ő korrekt kapcsolatot ápolt a vezetőkkel. Itt vette feleségül 1965-ben Szabó Klárát, akivel azóta is boldog házasságban él. Akkoriban nehéz volt elintézni, hogy egy lelkész felesége elhelyezkedhessen tanult szakmájában, mégis ápoló lehetett a megyei főorvos pártfogolásával. Mosolyogva meséli, hogy mikor értetlenkedtek a helyiek, mindig azt mondták az égre mutatva: nekünk Kádártól is magasabb kapcsolataink vannak… Szükség is volt rá a megélhetésért, hiszen kemény munkával, gyümölcstermesztéssel kellett kiegészíteniük a szerény egyházi jövedelmet. Levelező képzésben még a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán is üzemmérnöki oklevelet szerzett közben, szaktudást és újabb barátokat szerezve. A következő állomás Csengerújfalu volt, hiszen a közben megszületett Zoltán fiuk itt magasabb szintű oktatásban részesülhetett.

Az igazi kiteljesedés azonban Nyírbogáton várta, ahol 1975-től nyugdíjazásáig, 35 éven keresztül szolgált, és ahol Eszter lányuk is született. Mint mondja, minden esztendőben csinosítottak valamit a környezeten. Így lett járda, világítás, villamosítás egyebek mellett az Úr házában és környékén, a mindenkor elvárt rend és tisztaság mellett. Persze, a hívek akkori aktív közösségének tagjai döntően még egyházi iskolákban nőttek fel, más volt a hozzáállás. Szívesen emlékszik vissza különösen az első időszakra, amikor a gyermek is több volt az istentiszteleten, és aktívabb volt a közösségi élet.

Számára minden ember és szertartás egyformán fontos volt. A temetésekre pedig különösen felkészült, hiszen ott lehetett találkozni azokkal, akikkel a templomban nem. Ő türelmes, hiszen, mint mondja, az örökkévalóság távlatában végzik a munkát, és ez a  „gyógyszer” mindenkinek fel van kínálva. Közben élve egy kínálkozó nyíregyházi lehetőséggel, újságíró-oklevelet is szerzett. De nem nyomtatásban publikál, hanem a világ legjobb hírét, az evangéliumot hirdeti a szószékről.

Csoma Zoltán ma feleségével Hajdúhadházon él, egyformán közel a szeretett Debrecenhez és Újfehértóhoz. Mindkét gyermeküknek köze lett édesapja választott útjához. Zoltán a Teológia elvégzése után ma Nyírkátán szolgál lelkészként. Felesége, Katalin is lelkipásztor, gyermekük, az első unoka, Katalin már 12 esztendős. Eszter lányuk Szegeden egyéb szakjai mellé vallástanári diplomát is szerzett a főiskolán. Mint mondja, örömmel tölti el, hogy gyermekei időt fordíthatnak a tudományok művelésére, hiszen nekik még a puszta megélhetés megteremtéséért is rengeteg időt, energiát kellett áldozniuk a nehéz időkben.

Csoma Zoltán nyugdíjasként is derűs és aktív. Gyakorta hívják szolgálni a környékbeli lelkészek, ő pedig szívesen segít. Neki is jólesett, mikor családi utazásaik alkalmával idős kollégájára tudta bízni gyülekezetét. Szilárd hite ma is testi-lelki egészségben tartja. Azt vallja: jövendőt készített mindenki számára az Úr, amelyből mindenki csak maga zárhaja ki magát.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése