Nyírbogát

Ott volt − nem is egyszer −, amikor új ember született erre a fura, de mégis szép világra. Jó néhány betegét pedig a halál torkából hozta vissza. Évtizedekig őrködött a legnagyobb kincs, az emberek egészsége felett. Őrködik most is nyugdíjasként, sietve megy a táskájával, ha hívják. Őszülő, ritkuló hajjal, de nem remegő kézzel, jó tartással, fiatalosan gyakorolja szép hivatását. Orvos, a neve dr. Körtvélyessy József. A rendelője kőhajításnyira van a nyírbogáti polgármesteri hivataltól, ott, ahol összekötő út vezet Kisléta, Máriapócs, Nyíregyháza, a nagyvilág felé.

Megható érzés tudomásul venni, szívünkben elkönyvelni, hogy a doktor úr becsületben felnevelt nyolc gyermeket. S immár tizenkét unoka boldog nagyapja. A ház körüli kis kert gondozására is futja az idejéből és az erejéből. Ilyenkor e sorok írójának megint eszébe jut a régi angol közmondás, amely így szól: „Aki felnevelt legalább két gyermeket és elültetett legalább két gyümölcsfát, az nem élt hiába.” Ő sem élt, él hiába, s éltesse még az Isten sokáig! − kívánják neki egykori betegei, jóakarói. E sorok írója meg azt kívánja: jó egészségben, továbbra is fiatalosan köszönjön rá az ezredforduló. Ekkor lesz hetvenöt éves. Ugyancsak kétezerben ünnepelheti az 50. házassági évfordulóját. Bizony, lassan fél évszázada annak, hogy örök hűséget esküdött a feleségára, közösségi szellemére jellemző, hogy a városban a nyugdíjas klub vezetőségi tagja, a kispályás labdarúgók vezetőségében tevékenykedik, az énekkarnak is oszlopos tagja. Itt említjük, hogy Csürösné Szekeres Mária lefordította egy svájci szerző könyvét magyarra. A könyvnek ez a magyar címe: Legnagyobb a szeretet. Nos, segítőnk emlékeztetett arra, hogy egy pécsi szerző megírta: „Vállajra azon időtől fogva telepedtek svábok, amióta Károlyi Ferenc birtokába került a község. Ez 1746. december 24-én történt az bírál, s eldönti, hogy ki kapjon közgyógyellátást. Az kap, aki nehéz anyagi körülmények közt él, vagy például igen sok gyógyszerre van szüksége. Méltányosságból is dönt néha a bizottság. Minden döntés mögött emberek, családok, sorsok vannak. A felelősség tehát óriási. Az igények szintén magasak. Az anyagi lehetőségek viszont nem nevezhetők nagynak. A segélykeret megteremtése és elosztása szinte művészet, ha úgy tetszik, kortünet. Ennek a bizottságnak nem egészen népszerű és nem egészen hálás feladata a segélyek elosztása… A doktor úr állítja: nem közhely, hogy Nyírbogátot dolgos emberek lakják, csak hát nincs mindenkinek munkája, kenyere. A segély néha a túlélést jelenti… A doktor úr általunk fontosnak tartott szavait szó szerint idézzük: „Ez a polgármesteri hivatal polgárbarát és humánus.” Méghozzá tehetjük: a humánum forintokban aligha mérhető.

Nos, ez a humánusnak mondott testület 1995-ben Nyírbogát díszpolgárává választotta dr. Körtvélyessy Józsefet. Bizonyára méltó helyre került ez az elismerés. A doktor úr az évtizedek során nemcsak gyógyított, sok mást is csinált a közjóért. Főleg a kezdeti években volt „lámpása” a településnek. Mint a kevés értelmiségiek egyike sok mindent csinált. Még kérvényt is körmölt…

Emberek és esetek egész sorát tudná felsorolni a doktor úr hosszú praxisából. A mindig sztorira éhes, kíváncsi újságíró-könyvrészlet író biztatta a doktor urat: az orvosi titoktartást és a jó ízlést meg nem sértve mondjon már egy érdekes, emlékezetes történetet. Ez a történet esetleg indokolná a díszpolgári cím jogosságát. (Noha a díszpolgári cím odaítélésében mindig, mindenütt egy életmű játszik szerepet.) Nos, a történet így hangzott:

− Egy gyermek életéről a kórházban már lemondtak az orvosok. Hazaengedték, a szegény, aggódó, kétségbeesett szülők bennem még reménykedtek. Mindent el is követtem, és a gyerek életben maradt. Az ilyen és hasonló esetek miatt mondják egyesek a nagyközségben: „De jó, hogy a doktor úr köztünk él.”

Nem élt mindig itt. A közeli Nyírlugoson látta meg a napvilágot. Nyíregyházán a Szent Imre Internátusban végezte középiskolai tanulmányait. Debrecenben szerzett orvosi diplomát. Utána a nyíregyházi 2. sz. sebészeten dolgozott.

Egyszer csak Nyírbátorba kerestek körzeti orvost. Jött. Ezerkilencszázhatvanháromban a nyírbogáti orvos Nyírbátorba, ő meg ide vágyott. Cseréltek. Azóta itt van. Közben gyógyított a környező falvakban is. Kezdetben milyen nehéz körülmények között! Kedves emléke: az 1970-es árvíz idején a szatmári gyerekeket Nyírmihálydiba telepítették. Átjárt, gyógyította őket.

A felesége orvosírnokként sokáig a segítője volt. Zsolt fia céllövészetben országos serdülő bajnok lett. Péter fia e sportágban ezüstérmet kapott. Andrea lánya a sportlövők közt Fair Play-díjat kapott. Zsolt most a Honvédelmi Minisztériumban tiszt. A Körtvélyessy név országosan is jól cseng…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)