Nyírbogát

Van egy szép, korszerű gyógyszertár Nyírbogát közepe táján, a főút közvetlen közelében. A bejárati ajtaján egy ízléses táblácska áll, rajta ez olvasható: Egészség miatt nyitva. Nyitva áll a gyógyszertár a helyi, a környékbeli és az átutazó betegek előtt. Az egészségeseknek is érdemes ide benyitni, hiszen nemcsak gyógyszerek, hanem gyógyteák s különböző készítmények kaphatók itt. A szó igazi értelmében patikatisztaság látható az épület belsejében. Négy szimpatikus, fehér köpenyt viselő hölgy áll a betérők szolgálatára. Speciális számítógép rögzíti az adatokat, segíti a pénzforgalmat, a bizonylatolást. A parányi irodában korszerű hírközlő eszközök, könyvek marasztalják a tekintetet. Ezt az egészségügyi létesítményt Európa valamennyi településén elfogadnák az illetékesek.

Ez a gyógyszertár a helyi önkormányzaté, Radványi Istvánné magángyógyszerész bérli. Mindjárt hozzáteszi: a gyógyszerkészlet az övé, a beszerzésről, az utántöltésről neki kell gondoskodni. Igazi jó légkörben végezhetik itt a gyógyító munkát. Jó a kapcsolat a helyi önkormányzat vezetőivel és az orvosokkal. A gyógyszergyártás, a gyógyszerészet fejlődő tudomány. A gyógyszerészasszony önképzéssel lépést tart a fejlődéssel, a változásokkal. Mutatta, hogy itt sorakoznak a legújabb szakkönyvek is. A nyugodt, szakszerű munkának megvannak a feltételei. Nem látványos ez a csendben végzett munka. A csendet talán hangsúlyozni is lehet. A gyógyszerészek munkája nagy odafigyelést, koncentrálást igényel, nem lehet tévedni. (Egy tévedés is végzetes lehetne…)

E sorok írója emlékszik: az egyik szatmári gyógyszertárban a hatvanas években kint állt egy figyelmeztető felirat. Így szólt: Hangoskodással ne zavarják a gyógyszerész munkáját. Ez a csendben, látványosság nélkül végzett munka is nyújthat sikerélményt. A gyógyult betegek közül sokan visszajöttek már ide köszönetet mondani. A gyógyulásnak többnyire szemmel láthatók a jelei, köszönet nélkül, az utcán is érezhet a gyógyszerész sikerélményt.

A patika csendjében az intimebb dolgaikat is elmondják a betegek. Tanácsot kérnek és kapnak. Radványiné nap mint nap végez egészségügyi felvilágosító munkát. A gyógyszerésznőnek nemcsak az önkormányzattal és az orvosokkal, a betegekkel, a járókelőkkel, a nagyközség lakóival is jó a kapcsolata. Másképpen nem lenne áldásos a tevékenysége. A betegek gyakran kérdezik itt, például az adott gyógyszer mellékhatásairól. A gyógyszerész türelemmel hallgat és szakszerűen válaszol. Kapható recept nélkül kiadható gyógyszer és sok-sok látványos, ugyanakkor hasznos gyógytermék. Ezek forgalmazása is emberi szóval, bizonyos kapcsolatteremtéssel jár. A gyógyszerésznek nem csak a gyógyításban, a megelőzésben is szerepe lehet. Ám nem kap hálapénzt vagy különös ajándékot, nem igényli. Egy jó szóval, egy mosollyal is ki lehet fejezni a hálát.

A Fehérgyarmat-Mátészalka-Nyírbátor-Nyírbogát-Debrecen útvonal elég forgalmas. Az átutazók is gyakran betérnek ide. De vajon volt-e érdekes vagy híres betege, vendége a gyógyszerészasszonynak? Erre a kérdésre így válaszolt: „Egyszer egy nagy angol gyógyszergyár tulajdonosa járt nálam.” Radványi Istvánné szép életútja dióhéjban: Nyíregyházán született, de vasutas szülők gyermekeként a vasutasvárosban, Záhonyban nőtt fel. Büszke rá, hogy a méltán jó hírű kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után felvették a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerész karára. Itt ezerkilencszázhatvannégyben szerzett diplomát. Szokta mondogatni, tanulmányai elején javasolták neki, hogy menjen át az orvosi karra. Nem ment, mert nem szerette látni a szörnyű, megrendítő dolgokat… és különben is a gyógyszerészhivatásnak is megvannak a szépségei. Milyen igaz!

Egyetemista korában − mi sem természetesebb − Záhonyban volt gyakorlaton. Megyénk határán, Újfehértón kezdte gyakorolni hivatását friss diplomásként. Két évig dolgozott itt, majd Mátészalkára vitte a jó sorsa. A szatmári városban is módjában állt gyakorolni a szakmát. Emlékezete szerint egy évet dolgozott már Mátészalkán, amikor pályázatot írtak ki a nyírbogáti gyógyszertár vezetői posztjára.

Vágyott ide, pályázatára megkapta az állást, szívesen fogadták be az itteni emberek. Éppen harminc éve annak, hogy megkezdte itt a gyógyító munkát. Sosem felejti el, hogy a kezdeti időkben egy kis magánlakásban működött a gyógyszertár, szegényes körülmények között. Ő meg pár utcával odébb albérletben lakott. Ha kellett, éjszaka is átment gyógyszert kiadni. Azt sem felejti el, hogy Nyírmihálydiba autóbusszal járt át helyettesíteni.

A férje mezőgazdasági vállalkozó. A két lányuk, Judit és Enikő a gyógyszertárban asszisztensjelölt. Az asszisztens Bencsik Andrásné. Ők négyen családias légkörben állnak a betegek szolgálatában.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)