Nyírbogát

Az újságok ezerkilencszázkilencvenhét őszén megírták: sajnálatosan csökken a sertésállomány, már 800-900 forintot kérnek egy kiló karajért, hamarosan emelik a sertészsír árát. A krónikás még hozzáteheti: a drága takarmány és az alacsonynak mondható felvásárlási árak miatt csökkent a tartási kedv. Ilyen körülmények között üdítő a hír, amely szerint a nyírbogáti Agro-Fabulus Bt. az OMMI-től megkapta a tenyészkocasüldőt előállító telep minősítést. A bt. tenyészsertés és vágósertés forgalmazásával foglalkozik. Megyénkben egyedinek mondható a nyírbogáti üzem. Ez a kettős tevékenység pedig embernek és Istennek tetsző dolog – mondhatja bárki – mert a betéti társaság javítja a tartási kedvet és az alapvetően fontos húsellátást.

A bt.-t Prokob Jánosné vezeti, de a szervező, a létrehozó, a működtető a férj, Prokob János. Ő mutatta be a jelennek és az utókornak ezt a nem mindennapi vállalkozást. Nyírbogát szélén (Nyírbátor felől) az egykori tsz-telep az Agro-Fabulus „birodalma”. Az elnevezésben az agro nem igényel magyarázatot, a fabulus mesést jelent. Valóban meseszép környezetben, meseszép épületekben működik a vállalkozás. Félkaréjban fenyves erdő veszi körül a telepet. Az új irodaépület előtt szép kerítés húzódik. A felújított istállók szépek, tiszták. A telepet egy borjú nagyságú, mutatós bernáthegyi kutya őrzi.

A rendszerváltás után, a privatizálás ideje alatt nem így nézett ki a telep. A lepusztult istállók vaksi ablakain át fütyült a szél, az udvart benőtte a gaz. (Az istállókat már a patkányok is elhagyták). A felszámolótól a bt. ilyen körülmények között vette meg a telepet Most pedig ideális hely ez egy jól prosperáló vállalkozásnak. Prokob úr itt jegyezte meg: a nyírbogáti önkormányzat vállalkozásbarát, e településen a lélekszámhoz viszonyítva jóval átlagon felüli a vállalkozók száma.

A Prokob család vállalkozó kedve, kockázatot is vállaló szelleme nem új. E család Bogát Kft.-je ezerkilencszázkilencvenben Magyarország második maszek benzinkútját hozta létre.

Annak idején messze földön csodájára jártak e vállalkozásnak, amely egy kicsit megnyirbálta a régi benzinkúthálózat monopolhelyzetét. A Bogát Kft. a hét bő esztendő elteltével is működik.

Ám térjünk vissza a mesés nevű, de nagyon is valóságos betéti társasághoz. Jó ez a nagyközségben azért is, mert tizenkét családfenntartónak, illetve tizenkét családnak ad munkát és kenyeret. A termékek, pontosabban az itteni állatok pedig országos terjesztésben kerülnek forgalmazásra. 1996-tól működik a bt. Azóta benépesítették a telepet. „Most 250 koca a termelőállományunk és évente 4-5 ezer sertést bocsátunk ki a telepről” − idézzük Prokob úr sokatmondó számadatait. A szakemberek már az indulásnál látták, hogy a megyének, az országnak fontos ez a vállalkozás. A Megyei Fejlesztési Tanács ezért is adott a vállalkozáshoz 4 millió 728 ezer forint támogatást. A Megyei Földművelésügyi Hivatal közbenjárására 3 millió 546 ezer forint támogatás érkezett ide. A takarmánybázist a Hortobágy-Nyírmada Takarmánygyártó Kft. biztosítja, ám a bt. a komplexitásra törekszik és létrehoz egy saját szemestakarmány-szárítót. A környéken felvásárolják a szemestakarmányt, ezzel a környék termelőinek is használnak majd, hiszen pénzhez, megélhetéshez juttatják őket.

A betéti társaság a budapesti székhelyű ISV Pannonhibrid Egyesület partnereként működik. Jó hírű országos cég ez. Az ISV kitűnő szakembereinek közreműködésével forgalmazzák az állatokat.

Külön említést érdemel, hogy Hollandiába is szállítottak már innen tenyészmalacokat. A vágóállatok egy részét pedig a Debreceni Hús Rt. és a nyírbátori vágóhíd veszi át. A Nyírbátorban feldolgozott húsból a nyíregyháziak asztalára is kerül. Ami a faját illeti: a magyar nagyfehér lapály F1 van itt állományban. A kocák átlagos fialása 11-12, ám gyakori a 20-as fialás. Rekord, hogy egy koca a közelmúltban 24-et fialt.

Prokob János e nagyközség szülötte. Itt rakta le a tudás alapjait, itt tanult fegyelmet, emberséget a földet művelő emberektől. Mátészalkán a méltán híres Baross Gábor Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett. (Az útra indító iskolát máig tisztelve hozta létre a Baross Alapítványt a jól tanuló diákok támogatására. A jótékony cselekedetnél említjük, hogy szponzorálja a lovassportot, pontosabban a fogathajtókat). A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Nagykanizsai Főiskolai Karán szerzett diplomát 1979-ben. Ezt követően a helyi tsz-ben végigjárta a lépcsőfokokat: volt agronómus, ágazatvezető, majd főagronómus. Letette a névjegyét egy nagy meliorációs munkálatnál is. Szeret vadászni, imádja a természetet. A felesége kertésztechnikus. Szilvia lányuk Nagykállóban a két tannyelvű gimnáziumba jár. János fiuk (III. János) szintén a szalkai Barossban tanul − az alma nem esik messze a fájától…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)