Nyírmihálydi

A közel negyedszázados konzerves szakmai gyakorlat meghozta az eredményét: az ország bármelyik konzervüzemét keresi fel Csont Attila, a Canex Kft. igazgatója, mindenhol ismerősökre talál. Persze ugyanez érvényes a termelőkre és a felvásárlókra is. Felesége szakmabeli, korábban egy munkahelyen dolgoztak, öt éve egy külön vállalkozása van. Aki hasonló ismeretséget, nevet akar szerezni a konzerves szakmában, annak igencsak hosszú utat kell végigjárni.

Az akkor még Rudi Béla vezette Nyírség Konzervipari Vállalatnál helyezkedett el, az első beosztása művezető volt. Nyolc évig egy műszakot irányított olyan időszakban, amikor a szalagokon a lecsótól a meggykonzervig szinte mindent gyártottak. Abban az időszakban annyi dolgozót irányított egy műszakban, mint most a Canex Kft.-nél. A szakma alapjait ott tanulta meg. Bár töméntelen munka és rengeteg megrendelés volt, mégis elköszönt a cégtől, többre vágyott.

A nyírtassi Dózsa termelőszövetkezet ajánlatát fogadta el, és az ottani konzervüzemben lett üzemvezető. Nagyságrendileg nehéz lenne összehasonlítani a Nyírség és a téesz üzemét, hiszen utóbbiban akkoriban húsz-huszonöt millió forintos árbevételt könyveltek el.

− Klasszikus melléküzemágként jegyezték a téeszben a konzervüzemet − emlékszik vissza −, ahol szinte mindent kézzel végeztek, alig volt gépesítve a termelés. A tapasztalatok alapján akkor vezettem be a szalagmunkát, ami jelentős árbevétel-növekményt eredményezett. Az alapanyaggal nem volt gond, hiszen a környékbeliek minden évben elláttak bennünket zöldséggel és gyümölccsel, inkább technológiai változtatásra volt szükség. Rövid időn belül ennek hatására a forgalom 160 millió forintra nőtt.

Nyírlugosról 1980-ban kapott egy kecsegtető ajánlatot: az állami gazdaság vezetője egy konzervüzem felépítésével bízta meg. Ennek a felkérésnek nem tudott nemet mondani. Már a tereprendezésnél ott volt és végigkísérte az üzem felépítését. Az átadás után a konzervüzem kapott egy becenevet, kis ékszerdoboznak hívták. A jelzőt azért kapta, mert akkor Magyarországon az egyik legmodernebb technológiával rendelkezett, és szinte valamennyi zöldség és gyümölcs feldolgozására képes volt. A gazdaság egy ipari komplexum részeként hasznosította a konzervüzemet, melyet az első időben Csont Attila vezetett. Később az ÁG élelmiszer-ipari igazgatójának nevezték ki, akihez a konzervüzem mellett a mélyhűtő- és a húsüzem is hozzátartozott.

– A koncepció elviekben nagyon jó volt, hiszen a konzerv és a mélyhűtött termékekre mindig volt kereslet − magyarázza. − A finanszírozással viszont jelentős gondok voltak, emiatt került csőd, majd felszámolás alá az ÁG, ahol egyébként tíz évig dolgoztam.

Egy évtized után a Hungarofruct Konzerv Kft. területi igazgatója lett, akinek az volt a feladata, hogy az országban lévő konzervüzemeknél ellenőrizze a minőséget és szervezze a késztermék eladását. Akkoriban ismerte meg az ország összes konzervüzemét és gyárát, hiszen személyesen kereste fel valamennyit.

A Hungarofructból kivált a menedzsment egy része, akik Canex Kft. néven alapítottak társaságot, amely külkereskedelemmel foglalkozott. A kapcsolat az új cég és Csont Attila között megmaradt. Sőt kibővült, hiszen a társaság tulajdonosai elfogadták Attilának azt a javaslatát, mely szerint kizárólag csak kereskedésből nem lehet megélni, egy gyártóbázist is ki kell alakítani. Ekkor ő is tulajdonostárs lett és már közösen vásárolták meg a nyírmihálydi konzervüzemet, amit rövid idő alatt felújítottak és új gépekkel telepítettek be. A termelést 1995 tavaszán indították be, amit Attila igazgatóként irányít, a fia pedig mellette dolgozik.

A gyártás egy újabb üzem bérlésével bővült, hiszen a Canex Kft. a felszámolás alatt lévő vasmegyeri Nyírfrost Kft. mélyhűtő üzemét is bérbe vette a felszámolótól. Ennél a cégnél már korábban is jelentős mennyiségű készterméket gyártatott a Canex. Attila Nyíregyházán lakik, de mindennap mind a két üzemben ott van. A rádiótelefonja mindig be van kapcsolva, úgyhogy folyamatos kapcsolatot tud fenntartani az üzemvezetőkkel és a budapesti kereskedelmi központtal, ahova a megrendelések érkeznek és ahol a kiszállításokat koordinálják. Általában hetente egyszer Budapestre, míg havonta, kéthavonta külföldre utazik. A nyugati partnerek ugyanis igénylik, hogy a gyártóval közvetlen kapcsolatuk legyen. Vevőik visszatérők, elégedettek a Canex Kft. konzervjeivel, amelyből például Ausztráliába is eljutnak szállítmányok. A partneri találkozók mellett rendszeres résztvevője a nagyobb élelmiszer-ipari kiállításoknak.

Nyáron ledolgozza a 15-16 órát, télen a napi munkaideje néhány órával kevesebb. Egy ilyen nap után sem ereje, sem ideje nincs mást csinálni. Pedig a horgászengedélyét minden évben megújítja, de az elmúlt két évben egyszer sem tudott kiülni a Tisza-partra. Úgy tűnik, ez a munkakör végleges lesz − mondja Attila. − Annál is inkább, mert a vasmegyeri hűtőházat szeretné a cégünk megvásárolni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)