Nyírbátor

Iskoláit Nyírbátorban végezte és ott is született. A gimnázium után a pályaválasztás gondja következett, ami Balla Jánosné számára nem volt könnyű dolog. Nem azért, mintha nem tudta volna, mit akar, mi szeretne lenni, sokkal inkább azért, mert egyszerre több dolgot is szeretett volna. Igazából – tanárának példáját követve – a fizikuspálya vonzotta, miután azonban szülei megtudták, hogy az öt év tanulást, bizonytalan állást és alacsony jövedelmet jelent, a racionálisabbnak tűnő műszaki pálya felé terelték lányukat. Azt gondolták, ruhát mindig vesznek az emberek, ruhaipari szakemberre mindig szükség lehet.

Végül Budapestre, a Könnyűipari Műszaki Főiskolára jelentkezett, nem utolsósorban azért, mert a középiskolás évek alatt szabás-varrást is tanult, s igen ügyesnek bizonyult. Döntésében komoly szerepet játszott az is, hogy itt három év tanulás után önálló keresettel rendelkezhetett.

Szülővárosának, Nyírbátornak ösztöndíjasa lett, így friss diplomásként ezerkilencszázhetvenkettőtől a helyi Ruhaipari Szövetkezetben kezdett el dolgozni. A választás igen jónak bizonyult, hiszen kis kitérővel azóta is ez a cég a munkahelye, csakhogy immár nem alkalmazottja, hanem vezetője, résztulajdonosa is a cégnek. A kitérők közé tartozik a vásárosnaményi, akkori Vörös Október Férfiruhagyár, ahol Balla Jánosné főmérnökként dolgozott. Ezerkilencszáznyolcvanhatban került újra vissza Nyírbátorba, abban az időben, amikor az akkori vezető nyugdíjba készült.

Átvette a szövetkezet irányítását, amelyet azóta is lelkesen, nagy körültekintéssel, az új iránti fogékonysággal végez. Az elmúlt években természetesen hozzájuk is elért a változás szele, az egykori szövetkezet ezerkilencszázkilencvennégy augusztusában kft.-vé alakult át, melynek vezetőjévé választották meg.

Az új gazdálkodási forma az összes dolgozót átvette és foglalkoztatta, sőt a növekvő igényekhez igazodva a létszámot is növelte. Rövid idő alatt komoly műszaki, technikai fejlesztéseket hajtottak végre, vevőkörüket, hazai és külföldi partnereiket nemhogy megőrizték, de gyarapították is. Mára kicserélték a teljes gépparkot, így a legkorszerűbb eszközökkel rendelkeznek, s a legújabb módit követő ruhák, divatcikkek, világmárkák gyártására is képesek.

Legnagyobb megrendelőik között első vonalbeli divatcégek, közöttük főleg az olaszok szerepelnek. A Max Mara, Morella, Commerciale éppúgy ad a nyírbátoriaknak megrendelést, mint azok a német és francia divatcégek, melyek elsősorban a speciális, sportos ruházatban diktálják a divatot. Közöttük található a legutóbbi téli olimpia hivatalos szállítója is.

Az élet persze nem áll meg, a fejlődés szinte folyamatos. Balla Jánosné első és legfontosabb feladatuknak azt tartja, hogy cége továbbra is megtartsa azt az elsőbbséget és rangot, élvonalbeli helyezést, amelyet a hosszú évek során a divatszakmában magának kivívott. Az ehhez szükséges szellemi tőke adott, a géppark fejlesztése döntő mértékben megtörtént, de az igényekhez igazodva ma is folyamatos. Az üzem fejlesztését, a munkakörülmények javítását ugyancsak állandó feladatuknak tekintik, hiszen tudják, ma már nem csak követelni, megfelelő teljesítményszintet tartani is csak ezzel együtt lehet. Ennek szellemében tervezik átépíteni az üzem teljes tetőszerkezetét, modernizálják a szociális helyiségeket.

Mindemellett nemcsak a bérmunka megszerzésére összpontosítanak, saját, önálló kollekció kialakítását is tervezik. Jelentős piacot szereztek meg az egykori FÁK-országok területén, ahol önálló modelljeikkel sikerük lehet. Balla Jánosné tudja és vallja – magas szintű munkára csakis magasan képzett szakemberek segítségével képesek. Ennek szellemében fordítanak nagy figyelmet és költenek jelentős összeget a szakemberképzésre, a dolgozók tudásának továbbfejlesztésére is. Tanműhelyükben ezért vezették be a legmodernebb, teljesen új technológiát, mégpedig nem is akármennyi pénzért. A szükséges összeget pályázati úton teremtették elő, de szívesen és eredményesen alkalmazzák a módszert más, a cég életében jelentős fejlődést megcélzó elgondolásokra is.

Balla Jánosné, Erzsó – akárcsak a nők döntő többsége – nemcsak munkájának, családjának is szenteli életét. Hosszú évek óta egyedül neveli most huszonkét éves fiát, aki a hivatásos katonaságot választotta foglalkozásul, s aki a tököli katonai repülőtéren teljesít szolgálatot. Mindezek mellett szabad idejében szívesen utazik. Régóta síel, ezen szenvedélyének szinte mindig a hosszú évek alatt kialakult, jó baráti társasággal hódol. Nyaranta szívesen keresi fel pár napra a tengerpartot, az erdélyi tájakat.

Családi házának kertjében örömmel kertészkedik, s akkor a legboldogabb, ha virágait, bokrait kényeztetheti.

  (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)