Nyírbogát

Bizonyára megyei rekordnak számít: Mizsák István kis híján három évtizede irányítja az államigazgatási munkát Nyírbogáton. Hosszú ideig vb-titkárként dolgozott, a rendszerváltás óta jegyzőként tevékenykedik ebben a fontos nagyközségben. Igen nagy az élettapasztalata, a szakmai rutinja. Két diplomája van, plusz még több szakmai tanfolyam elvégzéséről szóló „jogosítvány” fémjelzi felkészültségét. A szabolcsi és a szatmári térség számos településén letette a névjegyét. Nehéz lenne számba venni, hogy munkája során mi mindent tett a falvak, a községek fejlődéséért. Napjainkban nemcsak Nyírbogáton, hanem a közeli Nyírmihálydiban is ellátja a jegyzői teendőket. Egy jellemző példa tevékenységére: 1997-ben közbenjárásával mindkét település pályázat útján iskolabuszt kapott.

A pályázatok elkészítése kollektív munka. Ám csak az nyer, amelyik megfelel a szakmai követelményeknek, előírásoknak, s kellő indokkal igényli a támogatást. Nos, neki is nagyban köszönhető, hogy 1997-ben Nyírbogát 5,8 millió forintot kapott pályázat útján kerékpárút megépítésére. Hosszú lenne a nyertes pályázatok listája. Az elmúlt években központi támogatással sokat fejlődött a nagyközség. A jegyző úr nemcsak szemlélője, hanem egyik szervezője, mozgatója volt itt a fejlődésnek az elmúlt három évtizedben. Élnek még emlékezetében a nádfedeles házak, a sáros utcák, a hátrány kézzel fogható jelei. Most pedig korszerű, vonzó település Nyírbogát Szatmár és a Hajdúság útvonalában. Hiányérzete annyi, hogy a helyi művelődési ház még nem eléggé korszerű, szerinte elkelne itt egy kis fejlesztés.

Pár évtizeddel ezelőtt még nem gondolta, hogy ide sodorja a jó sorsa. Igaz, nemcsak a munkája, a családja, az élete is ide köti hosszú évek óta, s régóta nyírbogátinak vallhatja magát. Itteni lánnyal kötötte össze az életét, ide nősült, s neki a házasság köteléke szent. A jó családi életet, az előbbre vivő, a nyugodt munkát biztosító családi hátteret fontosnak tartja. Egyébként a nagy világégés kellős közepén, 1941-ben Nyírcsaholyban látta meg a napvilágot.

Megyénk egyik jó hírű iskolájában, a mátészalkai mezőgazdasági technikumban érettségizett. A mérlegképes könyvelő szakképesítést is megszerezte. Indíttatásának, alapiskoláinak köszönhetően jól ismerte a mezőgazdaságot, a falusi életet. A csengeri járási tanácson ezért is dolgozott pénzügyi főelőadóként. A környékbeli téeszek pénzügyi támogatását intézte. Történelmi távlatból is láthatjuk, hogy milyen fontos, meghatározó lehetett a munkája. A határ menti szatmári falvakban a szó szoros értelmében az élet sűrűjében mozgott.

A naptár ezerkilencszázhatvankilencet mutatott, amikor az igazgatásban átszervezések voltak. Ide fújta a szél a helyi tanács végrehajtó bizottsági titkárának. A boldog békeidőben, amikor még jól gurult az ország szekere, 1971-ben beiratkozott a Tanácsakadémia nappali tagozatára, két év alatt, ahogy illik, el is végezte. Temérdek munka mellett levelező úton diplomát szerzett az Államigazgatási Főiskolán. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán kapott másoddiplomát. (Kevés híján negyedszázada annak, hogy ide nősült. Hogy telik az idő! – sóhajt fel a deresedő hajú jegyző.)

Gyümölcsöző közéleti munkájáért több elismerés mellett megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést. Nemcsak itt fejtette ki áldásosnak mondható tevékenységét. Tizenhárom esztendeig Nyírgelse is ide tartozott, a közös tanács vb-titkári teendőit látta el. Középkorúak és kissé már idősek emlékezhetnek rá a környéken: volt vb-titkár Nyírbélteken, Nyírlugoson, Encsencsen, sőt Nyírcsászáriban is.

A vb-titkárok és a jegyzők az anyakönyvvel is foglalkoztak, illetve foglalkoznak. Mizsák István is úgy van ezzel, hogy a bölcsőtől a koporsóig figyelemmel kíséri az emberek életét. Sok-sok boldogító igen után nyilvánította a fiatalokat házastársakká. Kedves emlékei közé tartozik, hogy egy helybéli pár azt kérte: este 9 órakor, inkognitóban adja össze őket. Megtörtént.

Arra is szívesen emlékszik, hogy a nyírmihálydi polgármester (akivel napjainkban is együtt dolgozik) és a menyasszonya előtte fogadott egymásnak örök hűséget. A nyírmihálydi polgármesterhez még két emléke fűződik. Ezekre derűsen így emlékezik: „Az első vadászatomon egy nyulat lőttem. Kremniczky Károly avatott vadásszá, élethűen ütött a bottal, kékre verte az alsó felem. Egyszer egy önkormányzati küldöttséggel vele voltam Franciaországban, Monacóban. Karcsi a szemem láttára a vendégkönyvön keresztül a monacói herceget meghívta Nyírmihálydiba. A herceg látogatása még késik.”

A jegyző úr felesége pénzügyi előadó a helyi gameszben. Krisztina lányuk az idősek házában dolgozik. Ildikó lányuk a miskolci egyetemen bölcsész-hallgató. A legkisebb, Enikő a nyíregyházi Zrínyi Gimnáziumban tanul. Mizsák István körül zajlik az élet…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)